Kitalátor

Palee keresetlen szavakkal kéri számon Tóta W Árpád híveinek és epigonjainak, az ún. Árpifanoknak egyoldalú megnyilvánulásait és szuperszelektív látásmódját: " (...) Hogy a fenébe lehettek ennyire sötétek, agymosottak és vak hívők?!!? És ti vádoljátok ezzel a vallásos embereket?!!? Szánalmasak vagytok! (...)"

Néhányszor, pár helyen, többek között a korábbi feljegyzeteimben is leírtam már, hogy az ateisták embervoltunkból adódó hit-igényüket tabukkal és bálványokkal igyekeznek kielégíteni, több-kevesebb sikerrel. A simább agyúaknak ez elég is, egy-két sztár-bálvány, a horoszkóp és a PC fogalmazás, ami netikettként tölti fel a barázdáikat. Az értelmesebbeknek ez kevés, a fájdalmas ürességet ezért sziporkázó Isten- és nemzetgyalázásokkal igyekeznek legalább bevilágítani. Megy is az egy darabig, aztán vagy a tudat reped, vagy az aorta. Tehát ez a tünet, amiről Palee ír, nem szánalmas, hanem természetes, és bizony a mi hibánk is, mert mi nem mutattuk meg nekik hitelesen az egy igaz Istent. Félinformációik eredménye egy tényleg nevetséges és szörnyű kép valami istenféléről. Nem tudom, melyik szentünktől származik, de igaz:

"Abban az Istenben, amiben Te nem hiszel, én sem hiszek."

Hasonló ez ahhoz a jelenséghez is, amit egy antialkoholista, kifejezetten egészség-központú protestáns kisegyháznál lehetett megfigyelni a ’90-es években Magyarországon is: A terápiás vagy prevenciós céllal napi egy evőkanállal kezdett svédkeserű fogyasztás a hívők nagy sokaságánál napi két-három féldecire is felment, természetesen egészségügyi célból. Ugyancsak széles körben terjedt el közöttük a különböző „csodagombák”, „életkristályok” fermentumát fogyasztani. Ezek gyakorlatilag két kategóriákra sorolhatók. A cukros vízzel etetett „életkristályok” munkájának eredménye egyfajta 4-10%-os alkoholtartalmú, enyhén szénsavas, tkp. sör lett. A tejoltásra használt gombák gyakorlatilag kumiszt állítottak elő, attól függően, hogy tettek-e cukrot a tejbe, az 1%-os alkoholtartalmútól a 6-7%-osig. Nem reprezentatív felmérésem szerint egyébként a vonatkozó antialkoholista kisegyház hívei sokkal jobban szeretik a kefírt, mint a joghurtot. A kefír is tartalmaz 1% alkoholt.

Kefírtől és csodagombák váladékától ugyan tudtommal még senki sem rúgott be, de ez akkor is jelez valamit:

Ha felmerül valami emberi szükségletünk, akkor is ki akarjuk elégíteni, még ha az nem is tudatosul bennünk. Ilyen emberi szükségletek a transzcendencia és az erkölcs. Ha nem jutunk valódihoz, csinálunk magunknak pótszereket.

Így lett Tóta W Árpádból is aranyborjú.

A galambkártétel felszámolására egy humánusabb - vagy legalábbis humánusabbnak tűnő megoldást meg a Kurucinfo közöl.

Az Index még nem galambászik. Ott gondolom lándzsát törnek majd a galambeleségbe kevert fogamzásgátló hormonok mellett, mert:

- Ők is a piacról élnek, jól jönne egy kis gyógyszerreklám.

- Alapvetően gazdasági rasszisták,  tehát direkt örülnének, hogy nemcsak a galambok, hanem a galambevők, a legszegényebbek  szaporodását is sikerülne megfékezni.

- Attól tartanak, hogy a galambok túlszaporodása a kóbor macskák elszaporodásával is jár, és elég nekik a teljes stábbal az egy Tomcat ellen harcolni. Így is túl sokan olvassák a blogját, szerintük.

Az alábbi plakáttal én a '80-as évek legelején találkoztam először magyarul, egy templom előterében a hirdetőtáblán. (Közvetlenül mellette volt egy magzat könyörgését bemutató plakát is, "Édesanyám, ne ölj meg!" címmel, szép magzatfejlődési képekkel. Talán Agape kiadvány volt, régóta nem találom. )

Egyébiránt az a véleményem és tapasztalatom, hogy nem biztos, hogy bűnözővé válik az, akit így nevelnek, látjuk, hogy sikeres üzletember, sőt politikus is lehet, ugyanis a bűn abszolút, de az, hogy egy társadalom mit tart bűnözésnek, relatív, a jog és a társadalmi értékrend határozza meg. Az viszont szinte bizonyos, hogy akit így neveltek fel, boldogtalan lett, kivéve, ha elegendő minőségű és mennyiségű szómához (droghoz, alkoholhoz, más szenvedélybetegségi kielégüléshez, esetleg „boldogságpirulához (antidepresszánshoz, nyugtatóhoz) jut élete végéig.

Köszönöm molcsanak és rajta keresztül Ben-G-nek, hogy újra elővették, és szándékuk ellenére közkinccsé tették!

12 VÉGZETES TANÁCS

- a szülőknek, ha gyermekeiket bűnözővé akarják nevelni.

(Brémában, a fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó törvényszéken jelent meg az alábbi szövegű plakát eredeti változata, legkésőbb valamikor a ’60-as - ’70-es években keletkezhetett (valami olyan korban, amikor még szinte minden 7 éven felüli gyerek tudott papírról olvasni), és a ’80-as évek elején már olvasható volt magyar fordítása. Mivel a mai gyermekek információikat döntően elektronikus médiumokból szerzik be, továbbá a konfliktuskezelésnek új gyakorlata alakult ki hazánkban, szükségessé vált a 6., a 9., és a 10. pont részleges átdolgozása (betoldások dőlt betűvel).)

1. Adj meg gyermekednek mindent, amit csak akar, így arra a meggyőződésre jut majd, hogy övé az egész világ!

2.   Ha gyermeked trágár, ízléstelen kifejezésekkel él, csak nevess rajta, hogy annál érdekesebbnek tartsa magát!

3.      Semmiféle vallásos nevelésben ne részesítsd! 18 éves korában majd ő maga választhat, hogy miben higgyen!

4.     Sohase mond gyermekednek azt, hogy „nem jó”, „nem helyes”!        
Ezáltal esetleg még bűntudata támadna.

5.     Minden hibáját, hazugságát igyekezz helyette elrendezni!         
Így biztos lesz abban, hogy saját vétkeiért is mások felelősek.

6.   Azt nézzen a tévében és műveljen a számítógépen, amit és amennyit csak akar!    
Evőeszközét viszont gondosan fertőtlenítsd és havonta cseréld a fogkeféjét!

7.      Házassági perpatvaraitoknak legyen a tanúja!  
Ha majd elváltok, legalább nem csodálkozik.

8.   Bármit megkívánna, adj neki pénzt rá, nehogy valaha is rádöbbenjen, hogy a pénzért meg kell dolgozni!

9.       Gondoskodj róla, hogy minden lehetséges ételt, italt, luxust, elektronikus kütyüt és divatos márkás ruhát, cipőt, kiegészítőt megkapjon! Különben a reklámok láttán esetleg depresszióba esik.

10.   Adj neki mindig igazat, hiszen a szomszédok, a tanárok és mindenki más is csak bosszantják és a kárát akarják!       
Aki kritizálni meri, azt verd meg, és/vagy jelentsd fel!

11.  Ha végül haszontalan csibész lesz belőle, mondd el mindenkinek, nem tehetsz róla, hiszen mindent megtettél érte!

12.  Készülj fel időben a rögös, tövises életre! Ha a fentieket megtartod, mindenképpen lesz részed benne.

Új megvilágításba helyezte Gyurcsány Ferenc expedagógus, exkiszführer, milliárdos és miniszterelnök a magyar történelem fontos eseményét. Petőfiék azért vonulgattak, kiabáltak, és azért ugráltak fel az asztalra, hogy jobban benyalhassanak az osztrák császárnak. Amitől szerencsétlen fogyatékos V. Ferdinánd meglepetésében aláírt volna mindent, minden reformtörvényt, amit a magyar mágnások eléje tesznek. Igen. Hogyne. Sőt!

 Máskülönben tényleg érdekes megnézni a történelmi párhuzamokat:

Budaházy és barátai úgy látszik, valamiben hisznek. Valami olyanban, ami egyszerre igaz, magyar és demokratikus. Hitük szinte vallásosnak tűnik. Persze, lehet, hogy „vallásuk”, szembefordul a bevett elvekkel és gyakorlattal és akár az is, hogy logikai hibákkal terhelt. No de melyik vallásra nem lehet ilyet joggal mondani? A kérdés inkább az, hogy az új irányzat építő vallás vagy destruktív, bomlasztó szekta-e? A vallásalapító és a szektaalapító között minden esetre az a különbség, hogy a vallásalapító önmagát áldozza fel, a szektaalapító pedig a híveit…

A felsőbbrendűség-tudat, az elhatárolósdi már többször „nem jött be” a konzervatív oldalon. A FIDESz vezetésének is tudomásul kell vennie, hogy „egyedül nem megy”! De még a KDNP-vel sem. Az MDF – legalábbis a jelenlegi országos vezetésével – trójai falónak bizonyult a nemzeti oldalon, és létezésének egyetlen célja maradt: hasonlóan a többi, liberális kreálmányhoz (Centrum, stb.), szavazatok elszívása a nemzeti oldalról. Ez lehet, hogy meg fog változni idővel, de hát azok a fránya hőhullámok…

Még szűkebb, 90% körüli FIDESz-győzelmet felmutató pártiámban, szavazókörömben is nehéz volt meggyőzni az egyébként nemzeti érzelmű szavazókat, hogy annak ellenére el kell menni és a FIDESzre szavazni, hogy a jobboldalinak nevezett pártok csak köpködő viszonyban vannak egymással. Nehéz volt megértetni, hogy a nemzeti oldal lényegéből adódóan plurális, olyan egység még párton belül sem lesz, mint a pragmatikus koncpártoknál egy darabig. Amíg rá nem kezdik a belső ellenségkeresést. (Zöld Sándorról, mint elvtársai által halálba kergetett példaképről a mai napig utca van Debrecenben elnevezve. Lenne pár ötletem, kik kövessék példáját…)

Az elektronikus médiában a HírTv mellett az őszi felkelésről a leghitelesebben és leggyorsabban Polgár Tamás (Tomcat) blogjából (http://blog.tomcatpolo.hu/) lehetett értesülni, persze egy ember egy időben egy helyen lehetett csupán. „Apróság”, hogy Morvai Krisztináék tényfeltárása Tomcat minden tapasztalatát több forrásból megerősítette. No, ő talán legszebb nemzeti ünnepünkön is kinn volt, meg bent is. A rendőrségen. Be is számolt a provokátorokról, a tényleges balhézókról, mert nem Kökényesi Gábor az egyetlen, aki egyik héten tévészékházat gyújtogat, másik héten meg könnygáztól síró rendőrt simogat. Sisakban, kápókesztyűvel. Lehet, hogy csak adrenalin-függők?

Egy öreg sárga kuvasszal, Bundással tanultam járni (igen, volt olyan színváltozata is a XX. század elejéig, elsősorban a Felvidéken és Kárpátalján, aztán mivel beköszöntött a kommunista sovinizmus, részben kiirtották, részben éhen pusztultak). Megkopva is hatalmas tépőfogait elég volt megmutatnia, egyből nem akart engem egy nyálas vénasszony sem felkapkodni. Tőlem szinte mindent elviselt, az oldalán már nem volt szinte szőr a kapaszkodástól, csak az nem, hogy a hátára üljek, olyankor rendre kibújt alólam, de amikor végre mégis sikerült meglovagolnom, szépen hátranyúlt, megfogta a karomat és letett maga mellé a földre. Egy darabig bőgtem, úgy rendes 3 éves módra, majd gyorsan abbahagytam, amíg apám észre nem veszi, hiszen megmondta, hogy a kutyára ülni nem szabad, és ő még elég következetes ószövetségi nevelési gyakorlatot követett...

A kék fognyomok hamar elmúltak, a barátság meg csak erősebb lett.

Bundást nem vették a szüleim. A háború után maradt ott, mint kölyökkutya, hol egyik, hol másik háznál szolgált. Enni mindenütt kapott, mert nem lopott és tudta, kire kell ugatni. Szüleim az ötvenes évek elején házasodtak össze. A lakodalom után reggel édesanyám ment volna ki dolgát végezni, hát nem tudott, mert egy nagy kutya feküdt keresztben az ajtó előtt.

            "- Mit csináljak vele, Pista?

       - Adjál neki enni!"

Úgy is lett, és a kutya-matuzsálem '66-ig élt még, de azután már soha nem ment más családhoz.

Utána egy már felnőtt mudi került hozzánk, Bogár. Senki nem simogathatta meg, csak apám. Mindenki mást megcsípett, aki hozzáért, engem is. Nem is engedett be senkit, pedig akkor még kulcs sem volt a kapuhoz.

Akkoriban kénytelen voltam a kiscsikókkal játszani. ;-)

Amikor végelgyengülésben elpusztult, egy rendkívül buta keverék-kölyköt vettünk, amelyik ráadásul rendre a saját csirkéinket, tojásainkat akarta rendszeresen fogyasztani, úgyhogy éves korára botvégre került.

Utána apám hozott a bányából egy cimborájától egy fekete szőrcsomót, amit a macska másnap elrabolt, felvitte az ólpadra, és ott szoptatta két hétig. Az anyja német juhász-kuvasz keverék, az apja újfunlandi volt. Mackó az apja küllemét örökölte, csak nagyobb lett (!), mint egy normál újfunlandi. Viselkedésére rányomta a bélyegét a nevelőanyja, a mindig elvetélő-halvaellő négyszínű macska, mindent a mellső lábával piszkált, nem az orrával. Soha senkit nem bántott, bár ha 80 kilós tömegének egy részét rátette valakinek a vállára, nem volt könnyű megtartani, ha meg arasznyi széles nyelvével képen nyalt valakit, az felért egy asszony-pofonnal. Egy rohadék Ziles ütötte el, szándékosan, utána nem mert a falun keresztül járni.

Mackó elvesztése nagyon megviselte a családot. Hónapokig nem volt kutyánk, de lépni kellett, mert túl sok 4 és 2 lábú tyúktolvaj garázdálkodott.

Ugyancsak egy bányász kollégától jött egy majdnem-vizsla kölyök, Dínó.

A színe kicsit fakóbb, világosabb volt, mint a standard, és ő is kivételes szellemi képességeket rendelkezett. Válldobásra ugyan nem lehetett betanítani, mert nem volt akkor, mint Mackó, de empatikus képessége sok fogyasztóét (ez a Homo sapiens elkorcsosult alfaja) meghaladta. Mindemellett falusi parasztkutya létére a '70-es-'80-as évek hazai értelmiségéhez hasonlított, ugyanis szenvedélyes nikotinista volt (falta a csikket). A szülőfalum feletti szőlőhegyen mindig hallottuk, hogy családtag (dohányos, mezítlábas Szimfit szívó sógoromat különösen kedvelte), gyakori vendég, ritka, de jó szándékú vendég, hivatalos ember vagy szagra is rossz szándékú ember ment el a porta előtt. Ha bárhonnan hazaértünk, elmondta, ki járt ott és megmutatta a változásokat, események nyomait a félretojt tojástól a ketrecéből kibújt nyúlig. Amikor végelgyengülésben elpusztult kifehéredve, majd 20 évesen, két kölyköt is odavettünk. Testvérek voltak, de az egyik olyan buta volt, hogy egy üveg bort is adtunk hozzá, csak vigyék el. A másik, Cézár már nem az "én kutyám" volt, mert megnősültem, elköltöztem, de kicsit morózus-német juhászos kinézete ellenére engem és családomat, sorba jövő gyermekeimet mindig szeretettel fogadta. Megőszülve és teljesen megsüketülve pusztult el három éve. Két sikertelen kísérlet után (vadorzók lettek és lelőtték őket) most pulijuk van a szüleimnek. Amikor megyünk haza, és a falu előtti domb alján visszakapcsolok, már riasztja, sőt csipkedi a őket, hogy menjenek kaput nyitni.

Nekünk az első "kertes" (valójában sor-) házunknál volt először kutyánk. Csabit, a pajzán tacskó-keveréket ugyancsak a szüleimtől hoztuk. Oda úgy került, hogy látta apám, hogy valami vörös beoson a tyúkólba, villára kapott, hogy rókát fog, erre kijött a kiskutya farkát csóválva, ami lehetetlenné tette, hogy agyonüsse. Mivel akkor még megvolt Cézár, elhoztuk. Kiderült, hogy soha nem marad meg sem bezárva, sem megkötve. Egész Józsát bejárta (akkor ott laktunk), többször érte közlekedési balesetet, de mindig hazajött, ha kitoltuk a kisbabánkat babakocsiban a teraszra, hogy vigyázzon rá.

Reggelizni a giroszoshoz járt, ebédelni a Spílbe, és egyszer tetőjavítás közben láttam, hogy délután az utcában minden hazatérőt szeretettel köszönt, és mindenki hozott is neki egy-egy falatot.

A dohányosokat és a kerékpárosokat nem szerette, a dohányzó biciklis postást többször leszedte a cajgáról, no meg a neurotikus szomszéd is oféliázott, ha belesz.rt a "sziklakertjébe" és feljelentéssel fenyegetett, úgyhogy a feleségem egy meggondolatlan pillanatában odaadta egy, csak látásból ismert idős asszonynak, aki többször rimánkodva kérte, mert hogy neki zárt téglakerítéses udvara van, ahová befúrnak a szomszédból a patkányok. Megsirattuk, de a címét sem tudtuk a néninek, akitől mégis kiszökött, de többet soha nem jött haza, megsértődött. Hónapok múlva láttuk meg a maradványait, elütötte valami a 35-ösön.

Csabi rövid élete során kemény kan volt. Nem sokat törődött a kerítéssel, igaz az udvarlással sem. Amíg a tüzelő szuka melletti utcán a többi kutya egymást marta a párzási jogért, addig Csabi csöndben keresett egy rést hátul a kerítésen, becsusszant és továbbadta génjeit. Egyszer egy kétségbeesett kutyatulajdonos hívott hajnalban, hogy tegyünk valamit, mert az ő félmilliós értékű import (nem tudom milyen) dog szukája nem akarja megvárni a kijelölt kant, hanem belülről forgatja ki a kennel aljáról a köveket, Csabi meg kívülről ás rendületlenül befelé, ahogy csak elfordulnak. Elmagyaráztam, hogy Csabi nem a miénk, csak hozzánk tartozik, és kértem a sikeres nász esetére járó bizonyára páratlan hibrid vigorral rendelkező kölyköt. A másra vágyó szukatulajdonos erre még az éjszaka kiállt ugyancsak becses kocsijával és bezárta a garázsba az arisztokrata létére ily vágyakozó szukáját és egy darabig feltűnően hűvösen köszönt....

Utána kaptunk a nővéreméktől egy Lili névre nem mindig hallgató szinte teljesen magyar vizslát, amit költözés miatt vemhesen visszavittünk a szüleimnek, ahol elkutyulódott (orvvadász lett, l. korábban), de előtte életet adott Fickónak, aki most boldogít minket.

Amikor új, és tényleg kertes házat vettünk, kaptunk hozzá egy aggastyán csau-csaut. Szegény nem fért el régi gazdájának az új panel-lakásában. Kezdtük kölcsönösen megszokni egymást, amikor a kulcsok birtokában kifestettük a házat, de amikor költöztünk, kiszökött a nyitott kapun és öngyilkos lett, takarásból egy teherautó elé ugrott.

Két hónapig nem volt kutyánk, azalatt elloptak egy biciklit az udvarról, akkor hoztuk el Fickót. Idétlen egy kölyök volt, állandóan láb alatt volt, rá is léptünk a lábára, utólag derült ki, hogy sánta is maradt. Mindenesetre, ha kézbe vehetek egy hidraulika-csövet, bármely kormánytaggal ki merem állítani versenyre, tudjátok, a sánta kutyának is fórja van ezekkel szemben.

Időnként narancssárga dzsekiben vagy hasonló színű reflexiós mellényben sétáltatjuk, frászt hozva a vöröskékre. Sok az nekik, hogy vizsla is, narancssárga is...

Veszedelmes házőrző, mert mindenkire a frászt hozza az ugrálásával és nyalakodásával. Érdekes, de a várandós kismamákra nem ugrik fel, megérzi a szagukon.

Ha majd meghal, egy pumit szeretnék, mert kuvaszhoz kicsi az udvar.

A nézettségért folytatott küzdelemben a kereskedelmi tévék megkísérelnek olyan ember alatti témákat bedobni, amit a konkurencia nem tud űberelni. (És ha aztán mégis, legalább megpróbálták.) Azzal, ami szép, ami jó, ami természetes nem lehet fogyasztót fogni, marad tehát az obszcenitás és a kegyetlenség, a (lehetőleg tömeges és értelmetlen) halál, tehát mindaz, ami hitem szerint természetellenes.  

Ezzel kapcsolatban témát loptam Subba feljegyzetéről:

 Auschwitz az RTL Klubon

Auschwitz dokumentum sorozat az RTL Klubon

Az emberek ösztönösen elfordulnak a szörnyűségektől. Ezt szeretné megváltoztatni az RTL Klub március 4-étől induló dokumentumfilm sorozatával. A tábor felszabadulásának 60. évfordulójára készített műsor hiteles képet ad Auschwitzról.

A sorozat végigköveti, hogyan lett a lengyel politikai foglyok börtönéből a zsidó kérdés „megoldása”. A közel száz interjúban megszólalnak túlélők, volt SS tisztek és archív anyagok alapján computer technikával és filmrészletekkel rekonstruálják a történteket. 

A három éves kutatás után létrejött sorozat elsősorban nem a rettenetes eseményeket helyezi középpontba, hanem azt elemzi, hogyan juthattak el a nácik idáig. A hat részes műsor vasárnap esténként 23:05-től látható az RTL Klubon.

Csodálom, hogy nem vacsoraidőben adják. Ha már a szörnyűségektől való elfordulás a céljuk. Ha már a halálipar obszcenitásánál tartunk, néhány dolgot meg szeretnék jegyezni:

1. Nem hiszem, hogy bárhol olyan, Oświęcimben (deutsch Auschwitz) tapasztalatokat szerzett SS-tisztet találtak volna, aki nem lett a (nem alaptalan) vérbosszú áldozata. Ha igen, akkor a riport csak közvetlenül a likvidálása előtt készülhetett volna. Olyanokat meg mostanában egy másik monoteista ábrahámita vallás követői adnak közre.

2. 22 évesnél fiatalabb tiszt nem igazán volt, aki 45-ben volt annyi idős, az most 84 éves lenne, ha a MOSZAD el nem kapta volna. A túlélők között viszont voltak gyerekek is, ők tényleg lehetnek nyilatkozatképesek.

3. A szovjet filmarchívumok bizony-bizony ebben az esetben is a NOSzF-ról, a Téli Palota ostromáról készített világhírű felvételek technológiájával (utólag, részben a valódi szereplők felhasználásával) készült „dokumentumokat” tartalmazzák, és attól a göbbelsi propaganda-filmek sem voltak megbízhatóbbak.

4. Teljesen jogos a láger felszámolásának 60. évfordulójáról beszélni, ugyanis a Lengyelország szovjet átszállása után bizony az oświęcimi lágert is einstandolták és rejúzingolták, az őrség teljes és őrzött személyzet (szinte teljes) lecserélése után az állóeszközöket változatlan technológiával üzemeltették tovább, és halálmenetekben megfáradt hadifoglyok részére biztosítottak rekreációs lehetőségeket, és engedélyezték számukra a bensőleg tényleg szabadító munkavégzést a hadiüzemekben. A látható különbség nem a foglyok életében, kényszermunkájában, élelmezésében, nem is az őrzés módjában mutatkozott meg. A tényleges eltérés az volt, hogy néhány hónap eltelte után a brezinkai (Nemecky Birkenau) "pályaudvar" kétirányú forgalomra állt át. Nemcsak érkeztetés és szelektálás volt, hanem újraszelektálás és bevagonírozás is, a tajgavasút-építések, a szűzföldek, az ólombányák várták a rabszolgákat.

De erről nem szabad sem írni, sem beszélni, mert az egyes egyenlőbbek szerint relativizálja egy nép szenvedését. (Vagy a jóvátételét?) Nemcsak minden ember, de minden közösség is pótolhatatlan önérték. Senkinek nincs joga a saját fájdalmát magasabb rendűnek tartani, mint a mások szenvedését. Aki ember, az nem értékelhet le másik embert.

Kolbe Szent Maximilián könyörögj értünk!

Ne az áldozatokért könyörögj: ők ott és akkor mindentől megtisztultak, mert Megváltónkkal sorsközösségbe kerültek, mint ártatlan áldozatok.

Könyörögj az emberségük javát elvesztett hóhérokért, a társaik halála, szenvedése által életben maradt kárpótlásfelvevő kápókért, és könyörögj értünk, itt és most élőkért is.

Könyörögj értünk, hogy ne legyen belőlünk sem idegen hóhér, sem saját vérét megnyúzó kápó! Könyörögj, kérünk, hogy semmilyen régi vagy új ordas eszmének, nemzeti, vagy nemzetközi szocializmusnak sem hívői, sem áldozata ne legyünk, mert mi gyengék vagyunk a kísértéshez és a vértanúsághoz is!

Könyörögj, hogy megkapjuk azt a kegyelmet, amely által emberek maradhatunk az embertelenségben is!

Add Urunk, hogy a szörnyűségektől a Te arcod világosságához fordulhassunk!

Úgy legyen!

A rendőrség, az ügyészség és a bíróság szervezeti és vezetői alkalmatlanságát és a szervezetek mögött álló jogi és erkölcsi háttér rendezetlenségét, részleges hiányát és disszonanciáját állatorvosi lóként bemutató móri tragédia kapcsán újból felmerül a különböző fórumokon a halálbüntetés kérdése. Meglepő, de még az anarcholiberálisnak mondott Tóta W Árpád is a halálbüntetés visszaállítása mellett érvel. Vagy provokál. Nála soha nem lehet tudni.

Amióta az emberré lett Istent koncepciós eljárásban közönséges bűnösként és elítélték, azóta mi, keresztények nem bízhatunk meg az emberi igazságszolgáltatásban, és nem támogathatjuk a halálbüntetést.

Azt viszont semmivel nem lehet számomra megindokolni, hogy egy elitélt ellátására az őrzés költségein túl annyit fordítson a társadalom, mint 10-20 saját családban nevelt gyerek megélhetésének támogatására, vagy 5-10 magatehetetlen beteg hozzátartozó általi gondozására.

Én nem éheztetném az elitélteket. Biztosítanám a létszükségleteiket. Már előzetesben is élelmiszer-normaként az átlagos + 10% létfenntartó (zsír- és fehérjeszegény, de rostdús) tápanyagmennyiséget adnám, vizet ivásra és naponta kötelező tisztálkodásra biztosítanék. No meg olvasótermi könyvtárhasználatot, korlátlan, de cenzúrázott levélírási és levélfogadási lehetőséget, heti 1 levél postaköltségével. Meg két, jól fertőtleníthető pokrócot és 2 váltás ruhát, napi kötelező fehérnemű-cserével. Csökkenteném a csomagfogadás lehetőségét, ne a gyerekeik éhezése árán jussanak proteinhez. Az eltávozási, szabadságolási lehetőségeket az enyhébb és a "nagyidő" felét letöltött büntetéseknél bővíteném, de szigorúbb feltételekkel, pl. napi személyes jelentkezési kötelezettséggel.

Az összes többiért (matrac, ágynemű, nem életmentő gyógyszer és egészségügyi ellátás, tv-, számítógép-használat, meleg víz, húsétel, desszert, rituális menü, kávé, tea, ágyas beszélő, konditerem, újságok, komfort-cella stb. meg fizetniük kellene, de nem a bűncselekményeikből elrejtett pénzzel, hanem kizárólag a saját munkáért névre kapott pontokkal, olyan kibuc-módra.

Mindezeket annak tudatában írtam így, hogy tudom, én is kerülhetek börtönbe, ha másért nem is, mert autóval én is elüthetek egy részeg sötét állatot.

De a költségvetésről is nagy teher menne így le. És talán nem lenne annyira vonzó télen sem a dutyi.

A   FIB   példaképe, szimbóluma Che Guevara, lánykori nevén Ernesto Rafael Guevara de la Serna.

Jellemző.

Az is, hogy a fib.hu-n még most is a Kárpátok Cicerója integet. Pedig már semmi cicó, sőt semmi Ciceró.

Sokat mond az is, hogy a Fiatal Baloldal honlapjának bal alsó sarkában feltüntetett ikon és pulzáló mantra - a Nagy Testvér kampányában vöröscsillag-reinkarnációként bevezetett vörös négyzet alapon "FIB ~ a biztonság színe" szerintem teljesen kifejezi lényegüket és azt, milyen belevaló fiatalok. Igen, abba.

A vörös négyzet ott ui. jól láthatóan egy gumióvszer csomagolása.

A gumióvszer meg arra való, hogy a sok kis g...től és az általuk hurcolt nyavalyáktól megvédje a befogadót. Használata egy bizonyos szellemi és higiénés szint fölött általában nem okoz problémát, de ritka kivételként egyes - pszichésen sérülékeny - embereknél lelki sérülést okozhat. Lehet, hogy szegény Fletó pszichés elváltozásai is abból erednek, hogy egy AIDS-prevenciós foglakozáson valaki a fejére húzott egy kotont, és azóta azt hiszi, ő az Isten f....?

A vörös négyzet máshol, máskor meg téglára emlékeztet, mintegy finoman utalva arra, hogy a mai FIB-es korosztály szüleiből indokolatlanul sokat beszerveztek egyetemen, főiskolán (illetve részben már előtte) politikai spiclinek, és az ügynök státuszból csak "felfelé" lehetett fájdalommentesen szabadulni, a Pártba való belépéssel, ha már bizonyította aljasságát alkalmasságát.. Utána nem kellett ügynöki jelentéseket írni, "csak" hangulatjelentéseket. Ők a "szakértők" a mai napig, ők hajtották végre a "spontán privatizáció" fedőnevű ellenérték nélküli  eltulajdonítás-sorozatot. Ők a leghűségesebb párttámogatók, vállalkozóként pénzzel, közszolgaként (hivatalnok, rendőr, bíró, ügyész stb.) kancsal intézkedésekkel, hiszen nemcsak a kapcsolati hálójuk maradt meg, hanem a zsarolhatóságuk is.

Szóval most azt a beteg lelkű terroristát sztárolják, aki, ha élne és lehetősége lenne rá, halomra lőné az egész milliárdos pártveztést. És tele pofával hirdetik, hogy nem a tettei és szavai számítanak, hanem az, amit ők mondanak róla. Meg hogy a Zunióban is horgyák a csegeravás pólót. Hogyne. Mert ott nem "dolgozott". De nem is integetett más tömeggyilkos elvtársurakkal egy tribünről.

No de miért nem Carlos a mintakép? Igen, az a kedves elvtárs, aki pártkormány-üdülőkben élvezte az elvtársurak vendégszeretetét, hogy kipihenhesse a többi elvtársak megrendelésére végrehajtott "akciók" fáradalmait, és hogy nyugodtan felkészülhessen katonai gyakorlótereinken, lőtereinken a következő politikai gyilkosságra. Még az is lehet, hogy néhány latinosan merész sötét tekintetű fibeszest ő csinált...

Ja, hogy ő Nyugat-Európában is dolgozott? "Na és?" Annál jobb polgárpukkasztó szimbólum lehetne.

Csodálom, hogy Tomcat nem gyárt még Carlos-pólót.

Azt már régóta tudom, hogy a hitvalló ateisták hihetetlenül babonások. Pártfunkci (akkor még csak „A Párt” létezett) szobatársam, akivel hosszas hitvitákat folytattam le, semmi pénzért nem ment volna át részegen sem árkád alatt, mondván akkor nem sikerül a vizsgája. Sima párttag kutató orvosnő ismerősöm cérnával-tűvel pörgette ki a hasa fölött, hogy lánya lesz (fia lett).

Harsány kommunista évfolyamtársaim közül hárman is esélyesek voltak a "népköztársasági" ösztöndíjra (több volt, mint a kezdőfizetés). Ahhoz, hogy megkapják, 4,5 fölötti tanulmányi eredményre (UV nélkül), aktív közéleti-közösségi tevékenységre és a "bizottság" (Párt, KISz, szakszervezet, rektor, dékán) pozitív döntésére volt szükség. Az utóbbi két feltétel nekik már a felvételi előtt le volt zsírozva, de volt néhány rettegett vizsga, illetőleg vizsgáztató, akiknél nem lehetett vizsga helyett-előtt a közös elvtársi vadászatokra, berúgásokra hivatkozni.

Addig-addig heccelték magukat, meg mi őket, amíg fogadalmat nem tettek: adnak ezer-ezer forintot Szent Antalnak, ha megkapják az ösztöndíjat.

A következő tanévnyitón kihirdették, hogy sikerült. Én meg mentem hozzájuk, hogy akkor egyesével, vagy külön-külön, de menjünk, és dobják be a perselybe.

Először nagyon vissza akartak táncolni, de hál' Istennek a fogadalmukat többen hallottuk, úgyhogy simán megzsaroltam őket, hogyha nem teljesítik a fogadalmukat, megyek az egyetemi párttitkárhoz és visszavonatom az ösztöndíjukat. Erre könyörögni kezdtek, hogy inkább fizetnek, de vigyem már el egyedül, nehogy valaki meglássa őket ('80-as évek első fele), és pártfegyelmit kapjanak, ami szintén veszélyeztette volna az ösztöndíjukat.

Így aztán kénytelen voltam egyedül elvinni, és kéjesen bedobálni a pénzt a szegények perselyébe. A példákat mindenki tudná sorolni, minden ateista lekopogós, reggel meg először a horoszkópjukat olvassák el…

Azt viszont csak az utóbbi években ismertem fel, hogy mennyire tabuizálódott a magukat liberálisnak vallók gondolkodása. Öncélú trágárkodásuk, káromkodásuk, magyar-, keresztény- és iszlámellenes kényszeredett poénkodásuk közben szelektíven és egyben babonásan rettegnek a rasszistának, vagy más szempontból nem PC-nek minősülő kifejezésektől, szimbólumoktól. Bizonyos etnikumokon szabad, sőt kell poénkodni, ezek közül hazánkban a legrégebbi a lengyelek sajtóbeli lesajnálása és gyalázása, de az utóbbi években a szerbeket kötelező rugdosni. A horvátokat nem szabad, akkor nincs kedvezményes tengerparti nyaralás, a koszovói albánokról meg csak szabadságharcuk kapcsán szabad írni, de ha lebuknak, mint drog/fegyvercsempészek, akkor már szerbek, jobb esetben szerb állampolgárok.

A cigányokról csak antirasszista megmozdulásaik kapcsán szabad, de csak romázva írni, de a kegyetlen bűncselekményeket már magyarok, románok, lengyelek vagy szerbek, esetleg bulgárok vagy görögök követik el. A zsidókról hasonlóan nem szabad írni, beszélni, csak a zsidóknak.

Az etnikai tabu mellett a másik, súlyosabb gondolkodási tabu a Szabad Verseny nevű bálványhoz tartozik. A drogfogyasztás drogterjesztés liberalizálását pl. azzal indokolják, hogy szabad kereskedelmi versenyben nem árulnának szemetet, hamisítványt. Látszik, hogy náluk vagy a cseléd jár a bevásárlóközpontokba, multináci áruházláncok üzleteibe bevásárolni, vagy direkt szeretik megenni a hulladékot.

A magát liberálisnak / szocialistának / baloldalinak / stb. nevező média örökölte a pártállami múlt szervilizmusát. Szörnyű, ahogy pápábbak akarnak lenni a pápánál, rettenetes, ahogy Moszkva helyett Brüsszelre mutogatva magyarázzák a növekedés nehézségeivel a nehézségek növekedését, szocializmus helyett az euró bevezetése érdekében.

Annak is, hogy manapság a külföldi látogatókra hivatkozva tiltják be a demonstrációkat, rongálják meg a transzparenseket, nemzeti szimbólumokat hordozó zászlókat, megvan a történelmi előzménye.

Egyetemista koromban az egyetemi napokon pártokat alapíthattunk, és a valódi demokratikushoz hasonló, csak ötletesebb, meggyőzőbb, fillérekből kihozott kampányokat csinálhattunk. Már nem emlékszem, hogy ’84-ben vagy ’83-ban a „pártok” a kollégium 35-ös főút felőli kerítésén is elhelyezték kézzel festett plakátjaikat.

Az egyetem szakszervezeti titkára meg leszedette, mondván, hogy „az erre autózó lengyel és csehszlovák elvtársak a PÁRT szót ismerik, és így azt hihetik, hogy kitört a rendszerváltás”.

Szépen benyomják a pofánkba ezt is, mint a génpiszkált moslékot. Először jön a szómágia, hogy Szűz Mária levette a kezét az országról (hátha megsértődik és tényleg leveszi), azután meg ez a tinipornó-liberalizásás, és mivel ami nem tilos, az szabad, rövidesen a leszbikus prostituáltak AIDS-prevenciós tevékenységéhez hasonlóan álcivil szervezetek az OSI rejtett vagy direkt támogatásával pornóvideo tanfolyamokat fognak tartani a közoktatási intézményekben, merthogy a Nézettséget, a Látogatottságot és más hasonló bálvány-isteneket az ilyen felvételek fogják erősíteni.

Ja igen: nem fogynak eléggé az AIDS-kezelések drágán kifejlesztett, 100%-osan támogatott gyógyszerei. Pornófilmben gumit állítólag soha nem használnak. Nem tudom, van-e összefüggés…

Szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint minden úgynevezett szexuális szolgáltatás igénybevétele gazdasági terrornak minősül. Azon lehet, sőt kell vitatkozni, kultúráról, ízlésről beszélni, hogy kinek, mikor, kivel, mit, hol, miért és hogyan szabad, de amint ez átlépi a kölcsönös vonzódás és kíváncsiság határait, és megjelenik az erőszak, a hatalmi helyzettel való visszaélés – függetlenül attól, hogy ez az erőszak fizikai, lelki, vagy gazdasági terror formájában nyilvánul meg, már bűncselekmény.

Magyarul: Nem ítélhetem el az összebújó kamaszokat, csak esetleg ezt a jelenséget, amivel másolják a promiszkuitásba fulladó felnőtteket, de azt, aki ebből pénzt akar csinálni, igen. Az ilyenekkel szemben „nem jogállami eszközök alkalmazását” is elfogadhatónak tartom.

Izrael állam hogy szabályozza a zsidó kislányok és kisfiúk pornográfiára történő felhasználását?

A módszerváltás nem söpörte el az egymást is kontrolláló besúgó-hálózatot. Töredéke átkerült az államapparátushoz, ahol vagy tíz évig szinte csak régi káderek irányítottak (azóta meg a fiaik), a "zöm" viszont úgymond privatizálódott. Lehet találgatni, hogy ezeket a hálózatokat kik privatizálták, azaz kik tették ellenszolgáltatás nélkül magukévá. A "testvéri" szervezetekkel is folyamatos az együttműködésük.

A sérült személyiségű, korábbi és folytatólagos bűncselekményeik miatt zsarolható hálózati személyekben ráadásul erős a kádárista létbiztonság-nosztalgia (akkor a spicliket megvédték a bűncselekményeik következményeitől, egyszer majd Elemér címmel írok egy blogbejegyzést), a demokrácia határozottan zavarja őket. Rettegnek, hogy ha kiesnek a pikszisből, lopásaik, adócsalásaik és/vagy pedofiliájuk stb. miatt könnyen meglakolhatnak. Tartóikkal ritkán kerülnek kapcsolatba, és hiába szervilisek, idegesen rántódnak össze bizonyos (általában "Ugye"-val kezdődő) mondatoktól.

Na ők azok, akik elsők között csatlakoznak minden nemzeti, jobboldali vagy akár zöld, sőt valódi baloldali mozgalomhoz, belehajszolva a társaságokat olyan megnyilvánulásokba, amelyek alapján nemzetközi megítélésüket szalonképtelenné lehet tenni. Ha az elvtársurak hatalmát fenyegető szervezetek vezetésébe (általában mint szürke eminenciás, második-harmadik ember vagy informális vezetőként tevékenykedő főtanácsadó) is bekerülnek, titokzatos eredetű pénzekkel megpörgetik a tevékenységét, megszerzik a tagság bizalmát, aztán lefullasztják és szétszórják az egészet. Ki emlékszik már a valódi szociáldemokratákra vagy zöld pártokra?

És azok is ők, akik szerintem tényleg fegyvereket, bombákat fognak osztogatni nemsokára. Azokkal úgyis csak pár közrendőrt lehet megölni. Az elvtársurak kormánya meg olyan rendőrterrort vezet majd be, amiről Sztalin és Hitler, a két nagy szocialista (egyik nemzeti, a másik nemzetközi) pártvezető is csak álmodott. Persze, lehet, hogy égni fog a Reichstag, akarom mondani a Parlament egy kis része is.

Az is lehet, hogy "véletlenül" majd pont az, ahol a Szent Korona van. Lehet, hogy így teljesedik be az internácik történelmi dialektikája: "Áa múúltat vékkép eltörőni"

Tóta W Árpádtól, egy úgynevezett liberálistól kissé meglepett a Krisztusi parancs kritikájaként megfogalmazott evolucionista ítélet.

(Nem tudom kihagyni, hogy le ne írjam a szót a HVG meszkalinkreatív címlapszerkesztői stílusában (pedig én még csak egy kávét ittam: evoluCionista)

Olyan szép lenne, ha igaz volna. De nem az. Erőtlen antikrisztuskodás.

Jézus, a Fölkent az ellenségszeretetre való a felszólítással csak visszazökkentette az embert abba a természetes, mondhatnám állati létezésbe, amitől elszakadt a bűnbeeséssel, amikor tudatát egy növény termésével kitágítva olyan akart lenni, mint az Isten.

Az okoskodás, a racionalizmus minden jótól megfosztó bűne leginkább az atlanti kultúrákban szorított ki minden más, a világot megérteni akaró eszmét. A felvilágosodástól a modernitásig a racionalizmus vált egyedüli normalitássá, aztán a posztmodern hozott valami mást, mert egyre több ember ismeri fel, hogy az emberiség nem jó irányba megy.

Ha megnézzük, rájövünk, hogy az egész atlanti kultúra az önistenítésről szól, ezért lett globális, ezért gyarmatosított, ezért tartott rabszolgákat, ezért égetett el annyi szerves anyagot, hogy a burjánzó emberiség számára a klímaváltozás miatt egyre kevesebb lakható hely marad.  Az atlanti – másként ún. zsidó-keresztény – kultúra szétválasztotta a természetest és a természetfölöttit, amivel megteremtette az utóbbira vonatkozó kényelmetlen, feleslegesség-érzést. A keleti kereszténység ettől többé-kevésbé mentes maradt. Abban is van ilyen önmeghatározó distancia, de a legfőbb ellentét máshol, a természetes és természetellenes között feszül. A keleti szentek nem természetfeletti csodákat tesznek, hanem döntéseik az édeni állapotot tükrözik. A meghatározóan keleti keresztény közösségekben emiatt egészen más a viszonyulás a manapság sokat vitatott társadalmi, pontosabban szociáletológiai jelenségekhez.

A tagadás sátáni észszerűsége párszáz év után az atlanti kultúrákban is kitermelte önnön tagadását és dialektikus antikrisztusi kiteljesedést. Elég, ha a bevallva vagy bevallatatlanul pénzszerzésre alapított, és ennek érdekében a minden emberben legbelül csírázó isteni jóra apelláló szektákra és kultuszokra gondolunk.

Nem értem Tóta W Árpádot. Miért háborog azon a parancson, amit Jézus a saját követőinek adott. Megérteném, ha az ellen háborogna, hogy valamely vallásalapító a más vallásúak megvetésére, kiirtására adott utasítást, de mit érdekel engem, hogy milyen ételeket kell enniük a krisnásoknak, mit csinálnak a hinduk a tehénnel, vagy hogy magukat verik a moszlimok. Még az sem zavar, hogy egyeseknek köpniük kell, ha a Megváltó keresztje előtt vezet el az útjuk. Tóta W. mindezeket, engem és még sok mást nyugodtan utálhat, sőt gyűlölhet. Ha neki az adja meg azt a jó érzést, amit már más semmi. Miért frusztrálja őt más korlátja?

Az viszont nagyon felháborít, hogy Tóta W ember és ember viszonyát egy növényevő zsákmányállat és egy ragadozó viszonyával modellezi. Érdekesek ezek a liberálisok: őserdei, archaikus világképű, világtól elzárt bennszülött törzseket alulmúlva készek a látszatfaj-képzésre. Az ember a személyisége mélyén kiirthatatlan isteni Jó miatt ugyanis csak úgy képes hosszú távon a gyűlöletre, ha a másik embert, a másik népcsoportot nem tekinti embernek, nem tekinti fajtársnak. Nem ember, ezért rabszolgának, szexrabszolgának használható, megverhető, kifosztható, megölhető, statisztikai és hadmérnöki adatnak, értékesíthető biomasszának és fertőzésveszélyes hulladéknak tekinthető.

Érdekesek a hozzászólások is. Külön megragadó volt az a polémia, hogy imádkoznak-e a Vatikánban a palesztinokért. Valami miatt rejtve maradt előttük, hogy Kánaán őslakos filiszteus [= filisztin (arab) = palesztin (héber)] lakossága nem kis arányban keresztény, többségük melkita, magyarul görög katolikus, de vannak ortodox keresztények, koptok, malabárok, ugyancsak katolikus maroniták, latin szertartású ( köznyelven római) katolikusok is, és megjelentek közöttük  is a régebbi és zsírúj protestáns egyházak hívei is. Utóbbiak kivételével családjaikban apáról fiúra száll az áldás, amit ősük magától Jézustól vagy az ő apostolaitól kapott. Sok évszázados zsidó-, és ugyancsak sok évszázados arab megszállás, majd pár évtizedes angol gyarmati sínylődés után most évtizedek óta újra zsidó megszállás alatt őrzik nemzeti identitásukat.

Én elfogadom Tóta W ateista liberalizmusát. Majd kinövi. De addig is, megpróbálhatna valami belső összhangot, afféle konzisztenciát kialakítani. Javaslom tisztelettel, hogy olvasson, papírról is. Különösen tudom ajánlani a két leg-közép-európaibb tudós, Viktor E. Frankl Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben és Konrad Lorenz Embervoltunk hanyatlása című műveit. Másoknak is, így, párban.

Miért nem hívnak a kisebbségi budapesti magyarok egy keményen eltökélt papot, aki a majomketrec lebontásáig naponta végezne ördögűzést a vasfüggönnyel lezárt Tiltott városban, illetve a szélén? Nem értem.

Nem lenne érdektelen látvány, amint az áldásért, a tömjénfüstért és szenteltvízért gumibottal és könnygázzal fizetnének a szerencsétlen rendőrök. Néhányan parancsra, de egyre többen gyönyörrel. Aztán jön a lelkiismeret-furdalás, pisztolycső a saját szájába… 

De hiába, mert úgyis győz az Élet a Halál fölött. Alig 40 év, és a másik vasfüggöny darabjai is emléktárggyá váltak. Többet ez sem bír ki, még ha bebetonozzák és tankcsapdákkal, lőrésekkel erősítik, akkor sem.

Novemberben volt egy éve, hogy eső után a Kossuth téren jártam, egyedül. Volt annyi időm, hogy a minisztériumból gyalog is elérjem a vonatot. Egyébként is kíváncsi voltam páratlanul szép világvárosunk legfontosabb, közéleti központjára. A sétából "kövér ember balettozik" címmel jó kis videót lehetett volna forgatni.

A járdák és az úgynevezett díszburkolat tele voltak gödrökkel, kátyúkkal. A vízlevezetés nem volt megoldva, pedig a víz már akkor is lefelé folyt, de a kiálló csatornaszemek hatásosan védték meg magukat a szennyes ártól. A kisebb-nagyobb szigetek sem voltak simák. Tetejükön szürke, barna, fekete kolbászkák málltak szét. Mivel a szennyes pocsolyák mélységét nem lehetett megbecsülni, és vissza nem akartam fordulni, egyik szigetről ugrottam a másikra, ügyelve arra is, hogy ne féceszben érjek földet, mert akkor spárgát is csináltam volna, pedig az sohasem ment. Mindeközben táguló tüdővel szívtam a budapesti szabadság illatát, az ázott kutya- és  macskaürülék és -vizelet átható bűzét. Csak annak örültem, hogy nem száraz, szeles idő van, és a szél nem kavarja fel a féregpete-felhőket.

Tavaly tavasszal is voltam ott, a FIDESz nagygyűlésén. Nem egyedül. Akkor szép idő volt, csak a fenyegetően alacsonyan köröző, kamerákkal felszerelt rendőrségi helikopter zúgása sejttette előre a magyarok további értelmetlen szenvedését. Nem siettünk haza, úgyhogy láthattam, hogy a milliós tömeg szinte alig hagyott maga után szemetet.

Legközelebb majd akkor megyek, ha megérem, amikor már nem áll a vasfüggöny. Addig jó nekem a debreceni Kossuth tér is. Ott is szoktak ilyen vaskarámokat állítani, augusztus 20-án, hogy a virágkarneváli menetnek elegendő helye maradjon, meg este, hogy véletlenül ne mászkálhasson senki oda, ahol hullik a tűzeső.

Ott is van naponta tüntetés, ott is vannak többre érdemes szónokok, és természetesen olyanok is, akik néhány zavaros mondattal tömeges migrént idéznek elő. Utóbbiak szónoklatuk után a megdöbbenő csendből általában rájönnek, hogy mégsem népvezérek.

De joguk van elmondani zavaros szövegüket.

Az első szeptemberi tüntetésen egy, hogy úgy mondjam, nehezen meghatározható ivarú idős hajléktalan elkezdett itt körbe ténferegni az "Éljen Gyurcsány Ferenc és az ő politikája" szöveget kiabálva. Addig hangoztatta, amíg egy feltünően jól öltözött, ismert jobboldali vállalkozó oda nem nyomott neki egy papírpénzt, ha jól láttam, ezrest. Akkor fogta magát és elténfergett piát venni. Vagy zseni, vagy lecsúszása előtt alkalmazott pszichológiát tanított.