Kitalátor

Tóta W Árpádtól, egy úgynevezett liberálistól kissé meglepett a Krisztusi parancs kritikájaként megfogalmazott evolucionista ítélet.

(Nem tudom kihagyni, hogy le ne írjam a szót a HVG meszkalinkreatív címlapszerkesztői stílusában (pedig én még csak egy kávét ittam: evoluCionista)

Olyan szép lenne, ha igaz volna. De nem az. Erőtlen antikrisztuskodás.

Jézus, a Fölkent az ellenségszeretetre való a felszólítással csak visszazökkentette az embert abba a természetes, mondhatnám állati létezésbe, amitől elszakadt a bűnbeeséssel, amikor tudatát egy növény termésével kitágítva olyan akart lenni, mint az Isten.

Az okoskodás, a racionalizmus minden jótól megfosztó bűne leginkább az atlanti kultúrákban szorított ki minden más, a világot megérteni akaró eszmét. A felvilágosodástól a modernitásig a racionalizmus vált egyedüli normalitássá, aztán a posztmodern hozott valami mást, mert egyre több ember ismeri fel, hogy az emberiség nem jó irányba megy.

Ha megnézzük, rájövünk, hogy az egész atlanti kultúra az önistenítésről szól, ezért lett globális, ezért gyarmatosított, ezért tartott rabszolgákat, ezért égetett el annyi szerves anyagot, hogy a burjánzó emberiség számára a klímaváltozás miatt egyre kevesebb lakható hely marad.  Az atlanti – másként ún. zsidó-keresztény – kultúra szétválasztotta a természetest és a természetfölöttit, amivel megteremtette az utóbbira vonatkozó kényelmetlen, feleslegesség-érzést. A keleti kereszténység ettől többé-kevésbé mentes maradt. Abban is van ilyen önmeghatározó distancia, de a legfőbb ellentét máshol, a természetes és természetellenes között feszül. A keleti szentek nem természetfeletti csodákat tesznek, hanem döntéseik az édeni állapotot tükrözik. A meghatározóan keleti keresztény közösségekben emiatt egészen más a viszonyulás a manapság sokat vitatott társadalmi, pontosabban szociáletológiai jelenségekhez.

A tagadás sátáni észszerűsége párszáz év után az atlanti kultúrákban is kitermelte önnön tagadását és dialektikus antikrisztusi kiteljesedést. Elég, ha a bevallva vagy bevallatatlanul pénzszerzésre alapított, és ennek érdekében a minden emberben legbelül csírázó isteni jóra apelláló szektákra és kultuszokra gondolunk.

Nem értem Tóta W Árpádot. Miért háborog azon a parancson, amit Jézus a saját követőinek adott. Megérteném, ha az ellen háborogna, hogy valamely vallásalapító a más vallásúak megvetésére, kiirtására adott utasítást, de mit érdekel engem, hogy milyen ételeket kell enniük a krisnásoknak, mit csinálnak a hinduk a tehénnel, vagy hogy magukat verik a moszlimok. Még az sem zavar, hogy egyeseknek köpniük kell, ha a Megváltó keresztje előtt vezet el az útjuk. Tóta W. mindezeket, engem és még sok mást nyugodtan utálhat, sőt gyűlölhet. Ha neki az adja meg azt a jó érzést, amit már más semmi. Miért frusztrálja őt más korlátja?

Az viszont nagyon felháborít, hogy Tóta W ember és ember viszonyát egy növényevő zsákmányállat és egy ragadozó viszonyával modellezi. Érdekesek ezek a liberálisok: őserdei, archaikus világképű, világtól elzárt bennszülött törzseket alulmúlva készek a látszatfaj-képzésre. Az ember a személyisége mélyén kiirthatatlan isteni Jó miatt ugyanis csak úgy képes hosszú távon a gyűlöletre, ha a másik embert, a másik népcsoportot nem tekinti embernek, nem tekinti fajtársnak. Nem ember, ezért rabszolgának, szexrabszolgának használható, megverhető, kifosztható, megölhető, statisztikai és hadmérnöki adatnak, értékesíthető biomasszának és fertőzésveszélyes hulladéknak tekinthető.

Érdekesek a hozzászólások is. Külön megragadó volt az a polémia, hogy imádkoznak-e a Vatikánban a palesztinokért. Valami miatt rejtve maradt előttük, hogy Kánaán őslakos filiszteus [= filisztin (arab) = palesztin (héber)] lakossága nem kis arányban keresztény, többségük melkita, magyarul görög katolikus, de vannak ortodox keresztények, koptok, malabárok, ugyancsak katolikus maroniták, latin szertartású ( köznyelven római) katolikusok is, és megjelentek közöttük  is a régebbi és zsírúj protestáns egyházak hívei is. Utóbbiak kivételével családjaikban apáról fiúra száll az áldás, amit ősük magától Jézustól vagy az ő apostolaitól kapott. Sok évszázados zsidó-, és ugyancsak sok évszázados arab megszállás, majd pár évtizedes angol gyarmati sínylődés után most évtizedek óta újra zsidó megszállás alatt őrzik nemzeti identitásukat.

Én elfogadom Tóta W ateista liberalizmusát. Majd kinövi. De addig is, megpróbálhatna valami belső összhangot, afféle konzisztenciát kialakítani. Javaslom tisztelettel, hogy olvasson, papírról is. Különösen tudom ajánlani a két leg-közép-európaibb tudós, Viktor E. Frankl Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben és Konrad Lorenz Embervoltunk hanyatlása című műveit. Másoknak is, így, párban.