Kitalátor

Pár nap alatt két híressé vált magyar elmebajnok.

Először egy rendőr lelövi szolgálatleadás előtt/közben a szolgálati helyiségben/liftben a másikat, aztán ma meg egy megzsarolt vállalkozó fogta és bevitte a rendőrségre a neki küldött pukkancsot. /Az információk ellentmondók…

Azt már megtanultuk, hogy rendőr a szolgálati fegyverével nem maradhat kettesben, mert akkor előbb-utóbb leszopja, és attól a stukker is könnyen eldurran. De ez, hogy már a társukkal sem lehetnek biztonságban, nehezen emészthető.
Nem tudom, mi lehet az oka.

Meg lehet magyarázni azzal, hogy elégtelen a pályaalkalmassági vizsgálat. Nehezen tudnám elhinni. Elképzelhető ugyan, hogy pályára alkalmatlan, sérült személyiségű pszichológusok vizsgálnak csak, akik máshol nem tudnak elhelyezkedni, de ennek ellentmond az, hogy a rendőrségi állásokat nyilvános pályázattal töltik be. Az már hihetőbb, hogy "leszóltak", hogy ne keménykedjenek a rendőrnek jelentkezőkkel, mert így is kevesen vannak.

Valószínűbbnek tartom, hogy amikor felveszik őket, még egészségesek pszichésen is. Azután történik valami. Vagy a kiképzés, a továbbképzések, vagy egyszerűen a munkakörülmények elnyüvik a cérnát, és durr. Valaki meghal.

Egyszerűbben: Vagy őrülteket vesznek fel, vagy maga a rendőrség szervezeti rendszer őrült, és aki tagja lesz, alkalmazkodik.

A másik, a megzsarolt pécsi vállalkozó.

Mi kell ahhoz, hogyha valaki talál a kertjében egy bedobott zacskót, kinyissa és elkezdje leltározni a tartalmát? És ha "csak" beleszart egy "A" hepatitiszes? Vagy ha egy "taknyoscsirke" van benne? Vagy csak szemét?

De ha már egyszerre bátor és kíváncsi, és mindent megnéz, megszagol, sőt megkóstol, amit ismeretlenek bedobnak az udvarára, mi az az impulzus, amitől egy ember megfogja a bombát és a zsaroló-fenyegető levelet tartalmazó reklámszatyrot, végigdzsesszel vele a városon és beviszi a rendőrségre, mintha talált tárgy lenne? Csóri rendőr nem győzte elég gyorsan kivinni, rá is faragott. Ha lett volna szeme a bombának, akkor vagy annak a kezében robban, aki csinálta, vagy annak, aki képes volt végigvinni a városon. Lehet, hogy buszra is szállt vele, bár akit így zsarolnak, biztosan kocsival ment. És mi történt volna, ha akkor durran, amikor terhestornáról jövő várandós kismamák mennek mellette a járdán, ijedtében elrántja a kormányt és 10-20 × 2-3 életet olt ki, vagy tesz tönkre? Vagy ha egyszerűen egy osztálynyi gyereket tipor le az autójával?

Milyen kommunikációs csatorna tudná eredményesen közvetíteni azt az üzenetet, hogy ha valaki bármilyen veszélyes tárgyat, fegyvert, sugárzóanyagot, robbanóanyagot, fertőző anyagot, mérget talál, ne vegye fel, ne tegye a csomagtartójába, ne szálljon vele villamosra, ne fűrészelje szét, ne rakjon rajta tüzet? Ma, amikor mobiltelefon nélkül alig lézeng valaki, igazán nem igényelne túl nagy előképzést  és erőfeszítést, hogy szóljon a rendőröknek, és majd ők eldöntik - jól vagy rosszul -, hogy mi a teendő, ahelyett, hogy civilek (önmaga, családja, ártatlan járókelők) életét, egészségét veszélyeztetné.

A tévedések elkerülésére: Kár a rendőrökért is, de ők kapnak kiképzést arra, hogy ilyen helyzetekben mit tegyenek. A megzsarolt vállalkozót is sajnálom, de nem értem, miért nézte véres kardnak a tescós zacskót.

A Mancs című mű nem is olyan hiteles, mint a Gumióvszer, bár az lehet, hogy eredeteiben hallotta, pl a HÉV-en, de akkor sem olyan élő. Ha majd megtanul írni, rájön, hogy a közlések egyértelműségét csak okkal, mérnöki módon kiszámítva vagy az olykor azt felülmúló női megérzéssel, (ahogy a logika hiányát szokták az udvarias, sőt PC hímsoviniszták mondani) szabad kockáztatni. Ha odaírja, hogy Nyál Béla lumpenproletár monológja bulvárszennycsatornákból táplálkozó feleségének, akkor már senki nem érti félre, a tárcából dráma lesz, a lódoktor néni meg jutalom nélkül marad, mert nincs tisztában a műfajokkal.

A rendőrségi vizsgálat eredménye szerint, szemben a bulvársajtó lemaradt hírszerkesztőivel, sem Molotov-koktélra utaló üveget, üvegszilánkot, sem más, biztosan gyújtogatásra utaló nyomot nem találtak. A tűz egy szivacsmatracból indult ki.

boon.hu:

 "Nem Molotov-koktél

A tűzoltók délután fejezték be a helyszínelést. A vizsgálatot végző tűzoltók egyike elmondta, nem zárható ki az idegenkezűség a tűz keletkezési okai közül, de az biztos, Molotov-koktélra utaló nyomokat nem találtak. Pontos adatokat azonban csak a szakértői vizsgálat lezárulta után tudnak mondani. Az anyagi kár sem jelentős, a kicsi szobában egy régi kanapé gyulladt meg és néhány ruhadarab vált a lángok martalékává. A tűzoltók elmondták, sok dolguk nem akadt, mire kiértek, az utcában élők majdnem teljesen eloltották a tüzet.

A ház egyébként lakó nélkül áll. A tulajdonos két nappal korábban költözött át gyerekeivel együtt a támadások elől az utca szemközti oldalán lakó szüleihez. Csütörtökön délután, a tűz keletkezésekor nem is tartózkodott a faluban.

Közeli tettesek?

Nagy János rendőr alezredes, a Sárospataki Rendőrkapitányság vezetője lapunknak elmondta, valóban áldozatul esett az elmúlt napokban az egyik járőrautó. Az elkövetés módja-, a használt eszközök-, a hirtelen eltűnő-, mindeddig láthatatlan elkövető(k) miatt a pataki rendőrök nem zárják ki annak a lehetőségét sem, hogy az elkövetőt, vagy elkövetőket nem a település határain kívül, hanem azon belül kell keresni.

Olaszliszkai források szerint az elmúlt napokban a Dankó Pista utcaiak szóváltásba kerültek a Kossuth utcaiakkal (itt történt a közelmúltban a sajnálatos bűncselekmény, amelynek következtében egy tiszavasvári tanár életét vesztette), így nem kizárható, hogy ez a konfliktus áll a támadások hátterében. A pataki rendőrségen erre azt válaszolták, hogy ezen a szálon is folyik a vizsgálat."

Hogy is fogalmazott Tomcat a blog.tomcatpolo.hu -n a Józsika vs. Mortimer ügy kapcsán: „az egyik büdös cigány leszúrta a másikat”.

Itt meg úgy tűnik, hogy az egyik cigány kigyújtotta a másik házát. Persze az sem zárható ki, hogy egy vagy több cigány csövezett részegen a putriban, és kiesett a cigi a szájából. Bár az is lehet, hogy valamelyik bevitt egy rányit, és az a tilosban sem volt elég tüzes, mire flambírozta a Bermunda-háromszögét.

No persze, tudatában az eltűnő golyókkal és láthatatlan kövekkel, láthatatlan támadók által szegény fruszrált cigányok ellen elkövetett támadásoknak, nem zárható ki sem az UFO-k támadása, sem a náci cigányok öncsonkító provokációja, de még Győzike producerének, vagy más sajtóbélféregnek a témagenerálása sem.

Önök hogy állnak a multikulturalitással? Érzik-e a paranoiások görcsös-misztikus félelmét, ha egy egyetemen, főiskolán államunk magyar nyelvén és a jól fizető külföldi hallgatóknak szánt angol (esetleg német) nyelven kívül más nyelven is feltűnik felirat, hirdetmény? Nem? Pedig bizonyára tudják, hogy az úgynevezett Nagy-Románia legalább a Tiszáig tart, legalábbis annak parlamenti frakciót is alkotó hívei szerint, úgyhogy Nyíregyháza és Debrecen egyetemei, főiskolái teljesen beletartoznak, Szolnok és Szeged pedig határvárosként - és határesetként - jelenik meg vágyaikban.

Magyar idegenvezetés közben én még soha nem hallottam, hogy ezt vagy azt az épületet a XX. században kétszer is Budapestig hatoló román hadsereg rombolta le, de azt sem, hogy múzeumunk korábbi értékeit Bukarestben tekinthetik meg.

Romániában, Piatra Neamt csodálatos román ortodox gótikus katedrálisában vagy tíz éve furcsa élmény is ért. (Moldvai román ortodox kolostorokba tett zarándoklatunk egyéb, valóban felemelő, feltöltő élményeiről, az üres lózungnak hitt pozitív diszkrimináció megéléséről magyarként és görög katolikusként majd egyszer.) Egy holland rendszámú busz utasai után mentünk be. A turistáknak angol nyelvű idegenvezetést tartottak, amit ama randa nyelven jól értő fiatal barátaink szépen le is fordítottak nekünk magyarra. Nem is volt semmi baj, egészen addig, amíg a helyi idegenvezető a csúcsívekre nem mutatott, hogy márpedig ott azok a freskók azért ilyen kormosak, merthogy amikor Mátyás magyar király Fekete Serege itt járt (!), a zsoldosok lóháton, fáklyával a kezükben hatoltak be a katedrálisba, és összekormozták a freskókat.

No ez kicsit kiverte nálam a kismegszakítót, és csöndesen, de az áhítatos figyelem közben (de mint kiderült) jól hallhatóan megjegyeztem, hogy "azóta már lett volna idő letakarítani".

Barátaim csak mosolyogtak egyet, de az angolul idegenvezetett holland rendszámú busz utasai elröhögték magukat. (!?)

Megjegyzem, én sem szóltam volna talán semmit (a butaság Isten ajándéka), ha nem említik valaha tanáraim azt a járványos méhpusztulást, amely szinte egész Európában véget vetett a gótikának. Ugyanis annyira megritkultak miatta a méhek, hogy nem volt elegendő gyertya-alapanyag, ezért faggyúgyertyával világítottak, ami viszont bekormolta a freskókat, és mivel akkor még nem ismertek megfelelő technikát a letisztításra, kalapáccsal leverték a vakolatot és új képeket festettek, no meg egyúttal át is építették az egészet. Többek között ezért van az, hogy olyan kevés gótikus vagy korábbi freskót láthatunk Közép-Európában, és ez az oka annak a furcsaságnak, hogy a legszebbek, legépebbek protestáns templomokból kerülnek elő, mármint ott, ahol nem estek neki stokkoló kalapáccsal meszelés előtt a falnak. A rákent sűrű mész ugyanis magába szívta a zsíros kormot.

A románok mernek emlékezni a történelmükre. A probléma is ebből ered: Nagyon jól tudják azt is, hogy bizony ők hozzánk képest jövevények Erdélyben és a Partiumban. Ezért van az, hogy a magyar állampolgárságú magyarokat Moldvában mindig is tisztelték, és a legsötétebb szociálnacionalista vészkorszakban is szeretettel fogadtak minket, mert ott mi vagyunk a vendégek, ők meg a házigazdák, és a románok nagyon vendégszeretők.

Ez a magabiztos házigazdaság sem a Partiumról, sem Erdély elrománosodott részeiről nem mondható el. Hiánya okozza azt a paranoiás rettegést a magyar feliratoktól, a magyar történelmi emlékektől, ereklyéktől, magyarázza a székelyföldi autonómia zsigeri elutasítását. Emiatt sem lehet az Európai Unió győztes eurorégiója (pedig minden adottsága megvan hozzá) a Magyarországtól Romániához csatolt országnyi terület, még ha ezt román nemzetiségű értelmiségiek és vállalkozók is kezdeményezték.

A román külpolitika hagyományosan nagyságrendekkel hatékonyabb, mint a magyar, ami érthető is, mert ott még a parlamenti bal oldal pártjai is nemzetiek, és nincs olyan, a bel- és külföldi médiát tematizáló parlamenti pártjuk sem, amely a hagyományos román értékek, a román nyelv és nemzet, a román kultúra és egyházak elsorvasztását tűzte volna ki céljául. (Egyébként is könnyű úgy magyarellenesnek lenni, ha az itt, Magyarországon is elfogadott, kanonizált közéleti magatartás.)

Jó lenne tehát egy franciásan szellemes - mondhatnám romános - húzással az egyébként általánosan remek humorérzékű regáti románokkal a kolozsvári egyetem kevert identitású, ezért a romántól is románabb vezetőit kinevettetni! Ez nem is olyan tragikusan nehéz: az összes magyar egyetemen és főiskolán ki kell tenni a "Dohányozni tilos!" feliratokat, de románul! Kevésbé széplélek rektorok kirakathatnak "Kéregetni tilos!", "Köpködni tilos!", "Enni, inni, dohányozni és hangoskodni tilos!" "Házalni tilos!" táblákat, kollégiumok kerítésére, falára meg a "Strichelni tilos!" táblákat, feliratokat is, természetesen EU-matricával, ékes román nyelven. (Ugyancsak célszerű lenne a "Szemetelni tilos!" feliratokat is kihelyezni, de ezt nemcsak románul, hanem magyarul is, mert ezt a tilalmat még a magyar hallgatók sem építették be eu-konform énjükbe maradéktalanul.)

A kolozsvári magyar diákok és kemény tökéletességre törekvő magyar oktatók meg gyújtsanak rá minden nap, testületileg, demonstratív jelleggel a dohányzást csak románul és angolul tiltó táblák alatt!

Ha a velejéig korrupt, bomló, szétlopás alatti '90 előtti-körüli szocialista érában azt mondják, hogy a fejlett kapitalizmusban (na jó, annak ún. szocialista szakaszaiban) átcsomagolják, átcímkézik a lejárt élelmiszert, kiröhögjük. Azt ugyan tudtuk akkor is, hogy hát mi néha egy kicsit értékmentésként igen, de akkor még azt hittük, az a rendszer hibája, és nem erkölcsi fogyatékos vezetők szándékos bűne.

Megesett akkoriban nem egyszer, hogy a konzervgyárban át kellett címkézni a termékeket, no persze az új címkén az aktuális dátum szerepelt gyártás időpontjaként. Olyan viszont csak egyszer fordult elő (egy év alatt, amíg abban a részlegben dolgoztam), hogy egy vasúti szerelvénnyi lejárt szavatosságú, még a SZU-ban gyártott, 1991-ben pont 5 éves paradicsom-sűrítményt (a dobozok alig harmadáról maródott fel belülről az ón) úgy mentesítettünk a még mindig határérték feletti sugárzástól, hogy 1 doboznyi, 3 kg-os "szovjet" sűrítményhez hozzáadtunk 1 doboznyi 5 kg-os saját sűrítményt, valamint ecetet, kukorica-invertcukrot, módosított keményítőt és kecsap-aromát. Heinz ketchupot azóta sem kívánok, akármilyen akciós.

Persze, az elkövetők személyéről a szolgasajtó nem mer írni; lehet, hogy mert az már önnmagában kimerítené az antiszemitizmust, ami ugyebár nagyobb bűn, mint májkárosító, rákkeltő penészgomba-toxinokban dús müzlit adni az anorexiára hajlamos tini lányoknak. Gójokért nem kár?

A rendőrség szóvivője két napja igyekszik alig kódolt üzenetekkel rávenni a szemétkaja-maffiózókat, hogy tűnjenek már el az országból, az EU-ból, sőt az Interpol hatóköréből is, ami ránézvést nem lesz nehéz, mert Izrael nem tagja, Oroszországban meg eléggé el lehet veszni.

Bár lehet, hogy jobban járnak, ha eltűnnek, mert a Google szerint másokat is etettek:

Ha viszont tévedtem, és a tulajdonosi-csúcsmenedzseri körbe tartozó osztrák, ukrán, orosz, izraeli, magyar stb. állampolgárok mind gójok, és/vagy a zsidóknak is a kukaérett árut szállíttották, akkor pechük van, mert a MOSZAD nem olyan lagymatagon keres, mint az Interpol, és Mózes óta az ilyenekre elég határozott büntetés vonatkozik. Ha jól emlékszem, megkövezéssel történő kivégzés. Ha mákjuk van, csak szitává lövik őket is, mint Fenyőt.

Aki 20 éves korára nem próbálta még megválaszolni azt, hogy ki a magyar és mitől az, az úgysem érti. Menjen az anyja plazájába!

Volt egy sokak által tisztelt "atyai" jóbarátom, akihez egyszer, tizen-egynéhány éve elvittem egy másik barátomat, volt évfolyamtársamat. (Azért volt, mert már sajnos csak odafentről tud közbenjárni értem, szerintem időnként megjegyzi, Annak, aki ezt amúgy is tudja, hogy "elég marha volt most megint, de legalább nem ártani akart".)

Nem írom le a nevét, mert amíg élt, nem mutathatta az arcát médium, ő tudta, mivel tartozik őseinek, pedig nem semmi volt, amikor a lovagrendjéről, annak ünnepéről szólt a tv, és őt csak hátulról mutathatták, pedig akkor ő volt a lovagrend kelet-európai nagymestere.
A volt évfolyamtársam (ősei csontjait valahol a „Maros menti fenyveserdők aljába” takarták el édes anyaföldünkkel) beszélgetés közben, megkérdezte - no nem azt, hogy ki az igazi, hanem, hogy egyáltalán ki a magyar. Megpróbálom a két barátom közötti párbeszédet szó szerint visszaadni.
„- ... ki a magyar?
- Szerinted én magyar vagyok?
- Hát persze, természetesen.
- És ha azt mondom, hogy bennem összesen egy százalék magyar vér sincs, mit gondolsz? - ???
- Elég, ha azt mondom, hogy egyik nagymamám Dégenfeld-lány volt? 1470-ben kaptuk meg a grófi rangot, de az őseimet megtalálhatod az Árpád-házi almanachban is, merthogy a feljegyzések szerint oldalági Árpád-ivadék is vagyok. A családom a történelem során mindig Magyarországon élt, de az arisztokrácia íratlan szabályai alapján gyakorlatilag minden európai nemzetből nősültek, úgyhogy "unokatestvéreim" nemcsak a jelenlegi (Antall) kormány tagjai között, hanem az európai régi családokban mindenütt megtalálhatók. (Egy közös barátunktól tudom, hogy ha elutazott volna Angliába és beküldte volna a királynőnek a névjegyét, nem az inas jött volna vissza, hanem Fülöp herceg, hogy gyere be, kedves rokon...) Őseim ott voltak minden nemzeti meghasonlás minden oldalán. Ha megnézed a családfámat, csak elvétve találsz benne magyar családnevet az enyémen kívül. Ezek után: lehetek szerinted én magyar?”

Pedig az volt, nem is akármilyen.

Beszélt aztán két (n-edik fokú) "unokatestvéréről", akik Londonban élnek. Az egyik Magyarországon a '48-as szabadságharc leverése óta elég rosszul csengő ősi osztrák család nevét viseli, aki egyik nagyszülője hatására tizenévesen megtanult magyarul, és bizony az angliai magyar emigráns közösség erőteljesen nemzeti érzelmű alakjává, igazi nagy-magyarrá vált, míg a másik rokona, aki a Szabadságharc egyik legnagyobb alakjának és mártírjának a nevét viseli, vérig sértődik, ha lemagyarozzák, tudja, hogy az ősei között valaha volt egy magyar is, de ő angol; olyannyira, hogy egy kis angol nacionalista párt egyik vezetője.

Mindkét nagyapám magyar nevet viselő, ruszin-magyar kettős identitású, nyelvű és kultúrájú volt, egyik nagymamám német nevet viselt, ősei habánok voltak, németül utoljára a nagyapja értett egy kicsit, a másik szláv vezetéknevet, de az ő anyjának is ősmagyar neve volt, merthogy szintén ruszinnak számított, az apja meg talán szlovák származású volt.

A feleségem József Attila apjához hasonlóan "félig székely, félig román", bár ősei közül csak az egyik nagymamája viselt román hangzású nevet.
Mi mindannyian magyarok vagyunk. Kurucok, '48-as honvédek, ÁVH-sok célpontjai, lesöpört padlásúak. Gyermekeim ősei között labancról, spionról, uzsorásról, komonistáról nem tudunk, de ha tudnánk, sem a mi szégyenünk lenne.

Régi az az árok, amibe temetni akarják a magyart.

Ha a Szabad Demokraták Szövetsége alapíthatott Szakállas Bácsi díjat, és a Fidesz, a KDNP és a Jobbik egyformán bamba a méltó válaszhoz, akkor alapítsunk mi, másként: gondolkodók "KicsiCsupor" megnevezéssel díjat a magyar nemzet egészségének legtöbbet ártó közszereplők számára!   Természetesen egészségen nem, illetőleg nem elsősorban a betegség-mentességet értem. A magyarság, mint élő rendszer beteg, mert egyes részei határokkal és/vagy szociális hurokkal, információktól elzárással lefűződtek, és a visszakapcsolódásukat akarják a díjazottak megakadályozni, ugyanakkor testidegen csoportokat és eszméket igyekeznek erőszakkal beinjektálni.

Mielőtt xenofóbiával vádolna valaki, közlöm, hogy nem azokkal a bevándorlókkal van bajom, akik saját kulturális értékeiket megtartva integrálódtak vagy integrálódnak be a befogadó nemzetbe. Az örményeknél, görögöknél, lengyeleknél, rácoknál derekabb magyar már 1848-ban is kevés volt, hogy Rákóczi népéről, a ruszinokról ne is beszéljünk, és vehetnénk végig minden - akár be sem jegyzett - nemzeti kisebbséget. Persze, őket mi,  Budapeten kívüli magyarság magyarnak tartjuk, hiszen velünk együtt élnek, azokat az értékeket tisztelik, amiket mi. Ugyanabba a templomba, iskolába és kocsmába járnak, mint mi, és velünk magyarul beszélnek. Ismerek egy fél-etióp családot, ahol a gyerekeket a templomjáró vénasszonyok is magyarnak látják, érzik és mondják, és észre sem veszik minőségi tejcsokoládé színüket, mert magyarul imádkoznak. Van a közelben egy cipőbolt (TOPÁN), ahol egy pici ázsiai fiatalasszonyka olyan gyönyörű bihari tájszólással, ízesen, sőt ízősen "beszíl", hogy azt tanítani lehetne. Vagy itt van Halmos Sándor, a Debreceni Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatója, aki az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetemen folytatott docensi tevékenysége mellett tanára az aradi Vasile Goldis Egyetem Judaisztikai Tanszékének is, és bizony a nemzettagadó népszavazás, a Fekete Mikulás előtti polgári körös összejövetelen a Főnix Csarnokban messze a legnagyobb tapsot kapta. Pedig nem beszélt sokat. Csak igazat.

A díjat minden év december 5-én, a népszámlálás (bizony!) gyásznapján ítélné oda egy önjelölt bizottság, a Tisztelt Olvasók és saját ötletei alapján. Természetesen a díj megítélését több fóromon is nyilvánosságra hoznánk. A díjnak lenne egy egyedi tulajdonsága: ez lehetne az első olyan „elismerés” csonka hazánkban, amelyiket utánvétellel küldenénk ki a díjazottaknak, de úgy, hogy a csuporba helyezett levelezőlap ("köszönet") visszaküldését az utánvételi díj elpostázásával és nyereményjátékkal (utazás határon túli magyarokhoz) jutalmaznánk. Terveim szerint az alkalmi futárszolgálat közterületen, kamerák előtt adná át a díjat, miközben a "Kicsi csupor, nagy a füle, nem fér a babám zsebibe" dallama szól… 
 
A népdalból is ismert edénykét Korondon bizonyára nagy számban, névre szólóan is szívesen legyártanák, "Köcsög a köcsögnek!" talpfelirattal és jó nagy, vastag füllel, hogy ne lehessen zsebre tenni.     

A listára már vannak ötleteim, de várom a javaslatokat is!    

A díj megvalósításához persze bizonyos anyagi bázis is szükséges, úgyhogy az idén csak virtuálisan kaphatják a címzettek; egyelőre még grafikát sem tudok küldeni, mert rajzolni végképp nem tudok. Ha valaki támogatni akarja ezt az ötletet, köszönöm, de most még rakja a párnacihába a pénzt (lehetőleg NE forintot, mert az havonta várhatóan 1,5%-ot fog veszíteni jövőre az értékéből, és ne bankba tegye, mert onnan "elveszhet" államcsőd esetén) és akkor vegye elő, ha majd elegen leszünk a megvalósításhoz.

Amit most várok, az javaslat a díjazandókra, persze laudációként is szolgáló indoklással és esetleg egy rajzot, amit mellékelnénk hozzá. Persze úgy lenne az igazi, hogy ha a díjazottak e-mail-címét is megszereznétek, és azokét a főszerkesztőkét, akik le is közölnének a képet és a névsort a rövid indoklásokkal. 

Karácsonyig minden olyan jelölt megkapja, akinek megjön a drótposta-címe is.

Az idei díjazottak:
A Kicsi Csupor díjakat a következő közéleti szereplőknek ítéltem meg:
(ÁBC-sorrendben)

• Bokros Lajosnak, a fognyűvő manók harcostársának
• Bolgár György önbepornó-szerzőnek, a spontán betelefonálások legjobb szövegírójának.
• Dávid Ibolyának, aki egy klímaxos nőtől megdöbbentő kitartással és szívóssággal újból hatalomba segítette Gyurcsányt és bandáját.
• Dr. Farkasházy Tivadar egykori újságírónak, a kőkemény és bátor kormánypárti humor megalkotásáért és műveléséért.
• Dr. Kóka János zsebész-szakorvosnak, üvegzsebbel ellátott fehér köpennyel, többek között azért, mert a magyar nemzetnek visszajuttatta azt a pénzt, amibe orvosképzése került, valamint azért, mert úgy megreformálja a tömegközlekedést, hogy megszűnik.
• Gergényi Péternek, a polgárság demokratikus és szakszerű önuralom-gyakorlásáért, és a magyar lányok és anyák ezreit megerőszakoló, szifilisszel fertőző ázsiai horda önkényuralmi jelképekkel díszített totemoszlopának esemény utáni megvédéséért, valamint azért, mert így már ő is a Nagy Sztalin társa Budapest díszpolgárai sorában.
• Gyurcsány Ferencnek, mert megvédte a nemzetet az öregecskedő feleségektől, a szaúdi futballterroristáktól, és főként a szárnyaló szociális biztonságunkat elorozni készülő határon túli magyaroktól, de nem védte meg a kenderreklám-mintás Apró-ivadéktól, a dübörgő gazdaságért, és a költségvetésért, amely köszöni szépen, jól van, továbbá azért, mert nem csinált semmit, csak hazudott, a gazdaságot meg elkúrta.
• Herényi Károlynak - ki csak önmaga nevéhez mérhető - az MDF felszámolásához nyújtott, önnön méretét meghaladó technikai támogatásáért.
• Hiller Istvánnak, elődje rombolásának folytatásáért, a rektorok korrumpálásáért a reformnak nevezett felsőoktatás-leépítés és tandíjbevezetés előtt.
• Imre Kertésznek, a holobiznic egyik utolsó nagy alakjának, az első "muzulmánnak" (l. lágerszleng), aki néhány, barátjától lopott mű után egyesek szerint megtanult írni.
• Juhász Ferenc egykori untauglich szakértő hadügyminiszternek, mert megcáfolta azt a hipotézist, hogy ha egy családban van legalább egy rendőr, az a leghülyébb. (A testvére rendőrtiszt, remek előadó).
• Konrád Györgynek, a hülyítő kenderszívás apostolának
• Kovács László majdnemköztársasági/miniszterelnök fővámszedőnek, aki mert kicsi lenni. Az első meghallgatásán Brüsszelben.
• Kuncze Gábornak, (aki belső szadeszta körök szerint azért lett pártelnök, mert olyan szép buta magyar feje van, ellentétben a többi főkolompossal, akiknek szintén buta a feje, de nem annyira magyar) az ÁVH szentté avatásáért és Magyarország Wass Alberttől való megvédéséért
• Magyar Bálintnak, az egyetemi struktúra és az érettségi-felvételi rendszer kapkodva is teljes értékű tönkretételéért, az egyházi oktatás megbüntetéséért és kirablásáért, valamint a kakaóbiztos számítógépekért. Az ő csupra tele legyen kakaóval!
• Medgyessy Péternek, Becsület-rendes hazaárulásáért, példaértékű szónoki teljesítményéért, kacsavadászatáért és kacsanyelv-pörkölt fogyasztásáért és az őt is megpuccsoló Gyurcsány ránkszabadításáért. A csupra tele legyen pezsgővel, annak emlékére, hogy Erdély Romániához csatolásának ünnepén pezsgőzött a román vajdákkal, s legyen benne egy eloltott csikk, emlékeztetve arra, hogy annó a kultúra évi legnagyobb ünnepének szánt Nobel-díjkiosztáson főkultúrált neje rágyújtott a világ szeme előtt.
• Rudi Zoltánnak, a Magyar Televízió elnökének az általa vezetett „közszolgálati” médium forradalmi önreklámjáért, és azért, mert arra sem voltak képesek, hogy önmaguk ostromát közvetítsék.
• Such György rádióelnöknek, aki kitalálta, hogy ha személyeket nem tud kitiltani, akkor műfajokat kell.
• Veres Jánosnak, aki kedvezményként elérte, hogy januártól a nagycsaládosok és a nyugdíjasok pirosnál is szabadon átmehetnek a vasúti átjárókon és ingyen utazhatnak - a zajló jégen.