Kitalátor

A családi legendák szerint egyik ősöm volt az, aki - ha nagy a szükség, közel a segítség alapon - Budán a hegyvidéken járva beguggolt egy fenyőfától takart sziklahasadékba, és aztán egy utcával lejjebb "megtalálta" a szeplősök éttermét, merthogy az a sziklahasadék az étterem ventilátorának légbeszívó nyílása volt. Ez az én jussom is, hihetetlen érzékkel találom meg a nagy rendszerek kis testi hibáit, és szeretném, ha azokat más is kiröhöghetné. Mottó: Ami nem vidám, az nevetséges! [Feljegyzet = blog (magyarul).]

Friss topikok

"Abban az Istenben, amiben Te nem hiszel, én sem hiszek."

2007.04.01. 22:44 Kitalátor (másként) gondolkodó

Palee keresetlen szavakkal kéri számon Tóta W Árpád híveinek és epigonjainak, az ún. Árpifanoknak egyoldalú megnyilvánulásait és szuperszelektív látásmódját: " (...) Hogy a fenébe lehettek ennyire sötétek, agymosottak és vak hívők?!!? És ti vádoljátok ezzel a vallásos embereket?!!? Szánalmasak vagytok! (...)"

Néhányszor, pár helyen, többek között a korábbi feljegyzeteimben is leírtam már, hogy az ateisták embervoltunkból adódó hit-igényüket tabukkal és bálványokkal igyekeznek kielégíteni, több-kevesebb sikerrel. A simább agyúaknak ez elég is, egy-két sztár-bálvány, a horoszkóp és a PC fogalmazás, ami netikettként tölti fel a barázdáikat. Az értelmesebbeknek ez kevés, a fájdalmas ürességet ezért sziporkázó Isten- és nemzetgyalázásokkal igyekeznek legalább bevilágítani. Megy is az egy darabig, aztán vagy a tudat reped, vagy az aorta. Tehát ez a tünet, amiről Palee ír, nem szánalmas, hanem természetes, és bizony a mi hibánk is, mert mi nem mutattuk meg nekik hitelesen az egy igaz Istent. Félinformációik eredménye egy tényleg nevetséges és szörnyű kép valami istenféléről. Nem tudom, melyik szentünktől származik, de igaz:

"Abban az Istenben, amiben Te nem hiszel, én sem hiszek."

Hasonló ez ahhoz a jelenséghez is, amit egy antialkoholista, kifejezetten egészség-központú protestáns kisegyháznál lehetett megfigyelni a ’90-es években Magyarországon is: A terápiás vagy prevenciós céllal napi egy evőkanállal kezdett svédkeserű fogyasztás a hívők nagy sokaságánál napi két-három féldecire is felment, természetesen egészségügyi célból. Ugyancsak széles körben terjedt el közöttük a különböző „csodagombák”, „életkristályok” fermentumát fogyasztani. Ezek gyakorlatilag két kategóriákra sorolhatók. A cukros vízzel etetett „életkristályok” munkájának eredménye egyfajta 4-10%-os alkoholtartalmú, enyhén szénsavas, tkp. sör lett. A tejoltásra használt gombák gyakorlatilag kumiszt állítottak elő, attól függően, hogy tettek-e cukrot a tejbe, az 1%-os alkoholtartalmútól a 6-7%-osig. Nem reprezentatív felmérésem szerint egyébként a vonatkozó antialkoholista kisegyház hívei sokkal jobban szeretik a kefírt, mint a joghurtot. A kefír is tartalmaz 1% alkoholt.

Kefírtől és csodagombák váladékától ugyan tudtommal még senki sem rúgott be, de ez akkor is jelez valamit:

Ha felmerül valami emberi szükségletünk, akkor is ki akarjuk elégíteni, még ha az nem is tudatosul bennünk. Ilyen emberi szükségletek a transzcendencia és az erkölcs. Ha nem jutunk valódihoz, csinálunk magunknak pótszereket.

Így lett Tóta W Árpádból is aranyborjú.

 

1 komment

Címkék: tóta w pótszere ateisták

A bejegyzés trackback címe:

https://kitalator.blog.hu/api/trackback/id/tr4153450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bonne 2008.11.27. 19:14:54

jujj, de tetszik:))
süti beállítások módosítása