Kitalátor

A családi legendák szerint egyik ősöm volt az, aki - ha nagy a szükség, közel a segítség alapon - Budán a hegyvidéken járva beguggolt egy fenyőfától takart sziklahasadékba, és aztán egy utcával lejjebb "megtalálta" a szeplősök éttermét, merthogy az a sziklahasadék az étterem ventilátorának légbeszívó nyílása volt. Ez az én jussom is, hihetetlen érzékkel találom meg a nagy rendszerek kis testi hibáit, és szeretném, ha azokat más is kiröhöghetné. Mottó: Ami nem vidám, az nevetséges! [Feljegyzet = blog (magyarul).]

Friss topikok

Szentföldi kép

2008.03.10. 10:42 Kitalátor (másként) gondolkodó

Dorka blogján szemet szúrt egy régi fotó. Egy olyan oldalról (http://vadkelet.blog.hu/) vette, amely szerinte segít a komplex tájékoztatásban:  "Hiányoltam egy oldalt, ami tájékoztat, ember, test, és helyzetközelből.. Rettenetesen egyoldalúan ad hírt a média a izraeli eseményekről.."

Beleolvastam. Nem teng túl benne sem a nézőpontok sokasága, sem a sokoldalúság. Én nem tudom, Dorka milyen médiát fogyaszt, de a magyar média hozzám eljutó része sokkal többet mutat a zsidók, mint a palesztínok, filiszteusok szenvedéséből.

A képen egy állig felfegyverzett-páncélozott elitkatona kiscicát simogat. Benne még maradt valami emberi. De valami lemaradt a képről. Mert aki kihűlt, az már valami, nem valaki. Csak volt valaki. Lehet, még gyerek volt. A kép van olyan régi, hogy azóta már az akkor le nem lőtt őslakos filiszteus kisgyerekből is terrorista lehet.

Amúgy a propagandafotó jó. Emberi. Megható.

Megoldás meg nincs. Egyenlőre. Amíg minden ember nem tart ott is embernek minden embert. Igen, a zsidók is a filiszteust, és a filiszteusok is a zsidót. Az arabok meg mindkettőt. Meg az amerikaiak, európaiak is.

(A Volga-Káma könyökben - azonos jogalappal tartózkodva - én is így öltöznék be, és én is így vágynék pozitív érzelmekre...)

Kiegyensúlyozott, részletes, lényegre koncentráló tudósítást meg több okból sem olvashatunk. Nem csak az egyik, a zsidó oldal világhatalmának legfőbb megnyilvánulása, a totális sajtóhegemónia miatt. Nem is csak a másik, a muszlim-arab oldalt támogató fanatikus olajmilliárdosok egyre erősödő nemzetközi befolyása következtében.

Történelmi tapasztalat, hogy a pénz a pénzzel házasodik. Pár év, évtized, és létrejön a megegyezés. Vonalzóval húzott határokkal, kölcsönös biztosítékokal, túszokkal, mert mindkét valláshoz-népcsoporthoz kötődő pénzügyi csoport érdekelt abban a hatalmas bizniszben, amit a magukat zarándoknak nevző gazdag turisták jelentenek. A tényleges zarándokokat és az ott kétezer éve élő őslakos keresztényeket egyik fél sem szereti, és nem is fogja.

Várhatóan lesznek etnikat tisztogatások is, de azt nem úgy fogják hívni, a falakkal  határolt kistérségek meg vallásilag-etnikailag "tiszták" lesznek. A kapuknál meg kapupénzt fognak szedni a külföldiektől.

Mindenki elégedett lesz. Szinte.

Mert egy ilyen, szinte "EU-konform" rendszer nemcsak a szegény zarándokokat fogja eltüntetni, hanem mindazokat, akik nem illenek bele a rendszerbe. De róluk is megemlékeznek majd a múzeumokban.

Zsidók persze egyre többen lesznek a Szentföldön. Önállóan, bűnözői védetten, kívül minden nemzetközi kiadatási egyezményen, atomfegyverrel, kontinuitás-dogmával, hiszen lassan már 70 éve élnek ott. A bő 1800, gyakorlatilag zsidómentes évet meg a holokauszttagadással egyenértékű tabu emlegetni.  Minden fajta zsidó fog továbbra is ott élni, olyan is, akit csak származásának mitológiája, és olyan is akit tényleg a Messiás-várás hite köt oda. Meg nagyon sok olyan is, aki így menekülhet meg az eredeti országában ellene fellépő és a nemzetközi igazságszolgáltatás elől.

Muszlimok is lesznek. Mohamed tevékenységének kezdetétől számukra is szent föld Palesztína, szent város Jeruzsálem. És a világ - főleg Kína - mohón növekvő energiaéhsége révén nekik is lesz atomfegyverük, és lesznek USA-állampapírjaik. Lesz annyi pénzük, hogy egyenjogúnak, sőt egyenrangúnak tekintsék őket a pénzvilágban. És akkor már nem is lesznek fanatikusabbak, mint az USA-t nagyrészt vezető fundamentalista újprotestánsok.

Keresztények is lesznek, szinte kizárólag külföldi állmpolgárok. A római katolikus egyházszervezet és intézményrendszer jelenléte turisztikai-logisztikai okból nem is fog csökkenni, a protestáns egyházak és újprotestáns szekták még gyarapodni is fognak. Vissza fognak szorulni, szinte múzeum-templomokba az ortodox és a régi keleti (örmény, etióp, kopt, szír) egyházak, a keleti rítusú katolikus egyházak (melchita, maronita, örmény, szír és káld)  hívei pedig majd ott is válszthatnak, hogy őseik földjéhez ragaszkodnak-e jobban, vagy őseik rítusához, és a maradékuk is kivándorol. Ők ugyanis éppúgy zavarják a képet (mi az, hogy őskeresztény arab, őskeresztény palesztín?), mint Erdélyben zavarták a görög katolikus magyarok, akik kényszerből vagy románná váltak, vagy római katolikussá, esetleg protestánssá.

De a lényeg a pénzgyűjtés lesz, a belépődíjak, szállás- és utiköltségek, a kapupénzek, a belépődíjak.

Jézus Krisztus kötélből font korbácsa eltünt. Az Aranyborjú öntőformája meg előkerült a sivatagban.

9 komment

Címkék: kötélkorbács aranyborjú

Új táplálkozási divatnépbetegség

2008.03.10. 08:18 Kitalátor (másként) gondolkodó

A lájtkólák 2. tipusú, inzulinrezisztens cukorbajt, és hagyományosan, csipszszarokkal együtt fogyasztva egy különös, új típusú elhízásformát okoznak. 

Az eddig ismert  "alma" és "körte" típusú elhízásformák mellett megjelent egy "csíra" vagy "metroszexuális" tipusú elhízás is, melyet az ivarjelleg elvesztése és csüngő hasháj, löttyedt, lapos far jellemez, és amely a test nagy felületein és hajlataiban elterjedő szőrtelenséggel, a megmaradó szőrzet természetellenes elszíneződésével és testszerte fémszemölcsök megjelenésével jár. Kis műanyag eszközök fülbepattintása után pedig a koponya üregeinek fokozatos kiterjedése miatt, azok rezonanciájával felerősödő csapágyhibás, rosszul kiegyensúlyozott forgóalkatrész-zaj és üveges tekintet is megjelenik.

Az agysorvadás másik tünete - a szókincs drasztikus beszűkülése és eltrágulása  - ugyancsak általánossá válik.

Ennek a népbegségnek a BNO-besorolása még folyamatban van, gyógyítása komplex terápiával* tűnik csak eredményesnek. A kóroki tényezők hirtelen megvonása értelmes testmozgás (= fizikai munka) nélkül dührohamokhoz, pszichés összeomláshoz, de legalábbis tartós hisztihez vezethet.

*Gyakori, intenzív, az arcra és a löttyedt hátsóra tett nagy erejű és gyakori kézrátétellel, esetenként vesszővel történő bőrfrissítéssel, szabad természetben végzett intenzív munkával, tejből, puliszkából, juhsajtból, saját kézzel szedett bogyós gyümölcsökből, kenyérből, szalonnából, saját szedésű gombából, biozöldségekből, vadon termő zöld fűszernövényekből, forrásvízből áló diétával, amit rendszeres célzott futás (pl. medve, kóbor kutyafalka elől) és gyakori fáramászás is kiegészíthet. A kúra legalább 4 hét intenzív kezelés után lehet eredményes.

3 komment

Címkék: elhízás csíra csipsz lájtkóla szemétkaja metroszexualitás agysorvadás

"Kemény, mint a fagyott csöves"

2008.03.05. 13:42 Kitalátor (másként) gondolkodó

A Homáron pezsgő vita indult meg, mert valaki beküldött egy fotósorozatot egy játszótérszéli sövény mellett székletet ürítő utcaseprőről. Mondjuk nagyságrendekkel nehezebb is ilyet lőni, mint homokozóba, járdára kábelfektető kutya-képet, holott a két fajta ürülék bűze és potenciális fertőzőképessége között nincs valami nagy ellentét. A vita aztán teljesen ráfordult a hajléktalan-kérdésre, amire - főleg az önmagától elragadtatott, mindent jobban tudó és megítélő  Rékuc megjegyzéseire - kénytelen vagyok itt reflektálni, mert ott már túlságosan offtopic lenne.

Azt írja pl., hogy "Aki már annyira lecsúszott, hogy nincsenek meg ezek az igényei, az szerintem igenis méltatlan arra, hogy a társadalomban éljen. Lehet, hogy lelketlen, de ez az én véleményem.
A jótékonykodás szerintem is fontos, én állatokra fordítom a nélkülözhető összegeket, mert ők védtelenek és kiszolgáltatottak az embereknek."

A  hajléktalanok is kiszolgáltatottak az embereknek. Azok is, akik úgymond önhibájukból kerültek utcára, és azok is, akiket a magyar jogrendszer, az ügyvéd-hiénák és a bírónői kar fosztott meg önbecsülésétől, lakhatásától, mert munkahelyük megszűnése miatti feleslegesség-érzésüket alkohollal próbálták csillapítani, és/vagy impotensek lettek, és el kellett válniuk feleségüktől,  gyerekeiktől,  lakásuktól, emberhez méltó életmódjuktól. Kidobták, eldobták őket. Ugyanúgy, mint az öregecskedő feleségeket a sikeres emberek...

"ha valaki ennyire lecsúszik, az bizony tudatos döntések sorozatának köszönhető."
Igen. Így igaz. Csak szinte soha nem a saját döntéseinek. Saját döntése annyi lehet, hogy bemegy-e a szállóra, ahol ellopják azt is tőle, amit hurcolni tud, és ahová józanul mehetne be, de egy alkoholbeteg, ha józan, akkor meg nem normális.

A legkiszolgáltatottabbak talán az elmebetegek, akinek amúgy is magas arányát az utcán pont most sikerült egy valószínűleg elmebeteg  vezetésével "egészségügyi reform" fedőnévvel ismert zabrálással megemelni. És ők is emberek, ha nem is könnyű ezt tudomásul venni. Az "életre méltatlan életek" felszámolása meg egy másik rendszerben elképzelhető, de itt nem hagyjuk.

Mindez nem jelenti azt, hogy egyetértenék a jelenlegi semmittevő, kihalásra játszó hajléktalan-politikával. A történelemben ugyanis két stabil embercsoport van: a nagymamák és a szegények. A nagymamák ugyebár "sosem halnak ki" azt meg már Jézus is megmondta, hogy "szegények mindig lesznek veletek".

Ha rajtam múlna, megvizsgáltatnám, hogy az élethez, az egészséghez fűződő alapvető jogoktól tényleg erősebb-e a szabad helyváltoztatás, a szabad élettér-választás joga. Az ön- és közveszélyes pszichopatákat gyógyintézetekbe, a fogyatékkal élőket, ártalmatlan lelki sérülteket biztonságos rehabilitációs munkalehetőséget is biztosító otthonokba, a szociopatákat meg valami speciális rehabilitációs fejlesztő intézményekbe kellene segíteni, ahol visszavezethetnének őket a társadalomba, az arra alkalmasakat a munka világába is. De mindez nem jelentené a szovjet típusú "nyomorékmentes terület" analógiájára a társadalomból való kizárásukat, annak ellenére sem, hogy legtöbbször magukat is ki akarják zárni, annyi méltatlanság érte őket. Pontosan arra kellene nekik újra meg újra lehetőséget adni, hogy emberi közösségbe, esetleg családba integrálódjanak.

Ez sokba kerülne, ezért most ott rothasztják meg őket a parkokban, aluljárókban.

A páncélozott luxuslimuzinokba meg nem jut be a szegénység bűze.

18 komment

Címkék: országimázs homár ügyfél naiv tisztaság emberi méltóság

Gyűlölet

2008.02.19. 10:52 Kitalátor (másként) gondolkodó

Még hányatott életű anyánk, az Index is kissé blazírtan ír a legújabban elfogadott BTK-módosításról. Egy részlet a cikkből:

"Bárándy Gergely (MSZP) és más szocialista képviselők javaslata szerint gyalázkodásnak számít az a magatartás, amikor valaki nagy nyilvánosság előtt a lakosság egyes csoportjainak becsületét, emberi méltóságát kifejezéssel, ennek híresztelésével, vagy testmozdulattal megsérti vagy megsérteni próbálja.

A jogszabály alapján a gyűlöletbeszéd két évig terjedő szabadságvesztéssel lesz büntetendő."
Tehát aki nagy nyilvánosság előtt félrenyel, azaz falatja cigányútra megy, és ezt köhögéssel, mellkasdöngetéssel korrigálja, két évet is kaphat érte. Nem baj. Csak hirtelen belegondolva több, mint tíz olyan kisebbségi lakossági csoportot tudok, amelyeknek tagja vagyok, és amelyeket nagy nyilvánosság előtt szoktak gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztássall kifejezéssel, híreszteléssel vagy testmozdulattal megsérteni, vagy legalábbis megsérteni próbálni. De ezután másként lesz: ahány ilyet meghallok, meglátok, annyi e-mail fog a Legfőbb Ügyészségre menni, figyelemfelhívásként, és mellékelten persze kapja az ORFK is. Bűnügy, azért tartjuk őket, hogy kinyomozzák, ki az aki pl. problémaként jeleníti meg a nagycsaládot, vagy az elhízott/túlsúlyos embereket, hogy a kerékpárosok méltóságának megsértését már ne is említsem.

Nem olvastam még a módosítás normaszövegét, úgyhogy azt nem tudom, hogy ez alapján a kerékpárosokat leszorító teherautósokat, a járdán/buszmegállóban lévő gyalogosokat lefröcskölő autósokat, vagy a szegényeket (ma még kisebbség, de nem sokáig, ha tovább punnyad a pannon puma) öltözékük alapján bárhonnan kiküldő magánzsoldosokat le lehet-e csukni ez alapján.

És már várom, hogy a Parlamentben bármely ellenzékit becsületében megsértsenek! Tudom, persze úgysem adják ki az ilyeneket, de a büntetőeljárás csak felfüggesztődik addig, amíg képviselő valaki.

Nem vár jó világ az antikrisztianizmus hazai vezéralakjaira és azok talpnyalóira sem: Csonka-Magyarországon nincs többségi (nemzeti) egyház. A dózerre váró drogtanya, a Kultiplex, a Tilos és a Sláger Rádiók, és gyakorlatilag az összes kereskedelmi televízió, bulvárlapok, a többi kereskedelmi rádió és az internetes oldalak százai sértenek meg engem valamilyen létező szerzett vagy öröklött tulajdonságom miatt.
Ha nem jön valami jobb közbe, rövidesen elkezdek megélhetési megsértett lenni, mert amely ügyekben  a bíróság  büntetőügyben elmarasztal valakit, ott elég jó esélyeim lehetnek becsületsértési, rágalmazási ügyben kártérítést kérni. Az ügyvéddel meg majd felezek...

A "megsérteni próbál" kifejezést etikailag értem, jogilag nem. Hihetetlen objektív megfogalmazás: gondolom itt is elég, ha a magát sértettnek érző úgy érzi, hogy csoportjához, kisebbségéhez nem tartozók meg akarták sérteni.

Ez már új államforma kezdete is lehet: sikertelen demokrácia helyett sikeres paranoia. Érdekes lesz majd az új alkotmány:

 "Magyarország paranoiás jogállam."

10 komment

Címkék: paranoia gyűlöletbeszéd cigányút

Nem mond le Gyurcsány és Veres

2008.02.08. 00:25 Kitalátor (másként) gondolkodó

Mára már hírértéke volt annak, hogy nem mond le Gyurcsány és Veres. Ezt is megértük.

Meg közhírré tétetett, hogy Angliában szivárogtatták ki a kacsát (Istenem, kilyukadt. Megesik az a kórházakban is…), és ezért dűlt-borult a tőzsde, zuhanni kezdett emiatt a forint árfolyama. A kormányszóvivő persze cáfol, aminek nincs jelentése, azért tartják, hogy hazudjon. Arról most ne is beszéljünk, hogy a Felvidéken a cigány a hazudós szinonimája, hányszor hallottam lenvirág-kék szemű szőke, fitos orrú gyerekektől veszekedés közben egymásnak mondani, hogy „cigány vagy, hazudol”. Ha ez így logikusan kioltaná egymást, és a „tagadás tagadása” lenne, akkor Daróczi csak igazat mondhatna, de mivel ez nem így van, sőt a két jellemvonás csak erősíti egymást. Nem baj, ezt megszoktuk a kormányszóvivőktől, én még a Dr. Farkasházy nevű egykori humoristától is nagyságrendekkel erősebben raccsoló Réti Ervint is ismertem.

Az USA-ban kitört az ún. jelzálog-válság (gondolom, ez olyasmi, mint Romániában volt a Caritas-piramisjáték, ami kivonta és centralizálta a megtakarításokat a lakosságból és többszörösére emelte az ingatlanárakat).

- A válság végiggyűrűzik a egész elglobalizált glóbuszon. A tőkekivonás réme a fejletlen országokat (mint a miénk, valahol Szerbia és Moldova szintje között)fenyegeti legjobban, ezek valutáját értékteleníti el.

- Az USA-ban a válság leküzdésére tett intézkedések miatt újra megéri dollárt és amerikai állampapírokat venni. A forintban, dínárban tartott pénzt tömegesen kezdik dollárra és euróra váltani, aminek következtében a gyenge  gazdaságú országok (PANGÓ PUMA?!) kis értékű pénze még jobban romlik.

- Gyurcsány Ferenc barátai és üzlettársai közül nagyon sokan, sok-sok halmozott állampolgárságú (orosz, magyar, izraeli, angol, amerikai) hemimetamorfózissal üzletemberré átalakult egykori szovjet káder él nagyon jól a proletároktól ellopott nemzeti vagyonokból Angliában. Futballcsapatok, médiumok és pártok felvásárlásával tökéletesen tudják manipulálni az egész világ közvéleményét.

- "Ha nem tudsz leállítani egy folyamatot, állj az élére!" mondta valaha valaki valahogy így. Romlik a forint? Dobjunk be egy kacsát, hogy azért, mert az a két drága jó becsületes ember (akiknek már talán minden valószínűsíthető kivizsgálhatatlan adócsalása elévült) le fog mondani!

- A médiafogyasztó magyar választópolgárhoz (akinek se részvénye, se eurója, se hó végére forintja sincs, csak adóssága) mi jut el ebből? Attól erős (úgy-ahogy) a forint, hogy Gyurcsány a mi főistenünk és Veres az ő prófétája...

Mit mondjak? Sikerült. Gratulálok nekik! Bevette a többség.

3 komment

Címkék: árfolyam médiahekk

Paramédia

2008.02.04. 00:24 Kitalátor (másként) gondolkodó

- avagy hány és milyen bőrt lehet és kell lenyúzni Fekete Pákóról? Az tény, hogy a vele történt, illetve általa elkövetett események pondrókét rágták be magukat szinte mindenhová. Még a szép, érzékeny lelkű Srí is írt róla, nemhogy Molnárgörény.

Elnézést azoktól, akiket máshol már megsértettem hasonló gondolataimmal!

A Bombagyár műsoraiból az elején megpróbáltam néhányat meghallgatni, de mivel minőségében nem éreztem szignifikáns különbséget sem azoktól a rémségesen primitív, bedrogozott stábok által vezetett,  úgynevezett kereskedelmi rádióktól,  amelyeket a TESCO-ban bömböltetnek hajnalban, "kenderszívástól elhülyült"* egyetemisták polcpakolás közben, sem a Heti Hetestől, leszoktam róla. Unalmas, színvolnaltalan, erőltetett volt, ezért abbahagytam a próbálkozást. Attól, hogy más az előjele, még ugyanolyan lapos amatőrség. Amit hallottam, abban semmi durranás nem volt**.

Tévé-kísérleteikből egyet láttam, a szintén abnormális, súlyosan szociopata cigánygyerek "működéséről" gyűjtött véleményeket "így dolgozik a bivalyböszmei községi televízió" jelleggel (politoxikomán népművelő + a polgármester félresikerült gyereke önmegvalósít). Kár, mert írni viszont egész jól tudtak-tudnak időnként.

A mostanában oly gyakran emlegetett "színes" botrányjelenség egyetlen műsorát sem láttam, őt kizárólag előzetesekből ismerem ("Hol a francba' van már megint a távirányító?")

Ha véres hurkát eszem, és szokatlan színűvé válik a székletem, akkor nem gyönyörködök benne, nem mutogatom, hanem lehúzom, vagy erdőben letakarom avarral. De ezzel lassan egyedül maradok. Mára az undormányok versenyeznek csak sikerrel azért, hogy legalább 1-2 napig ismertek országosan ismertek legyenek. Mert ha többször sikerül 1-2 napra híresnek lenni, akkor az már forintosítható lehet.

A Bombagyár, pontosabban Tomcat ezzel a "performansszal" újból sikeresen átlépte a társadalom ingerküszöbét, és ráállt egy olyan ívre, ami törvényszerűen metszi a Győzike-félék és Kelemen Annácskák pályáját. De a bulvárműfajban már ott vannak profik, akikkel úgy sem tudnak sikeresen versenyezni. A Hit Gyülekezet tévéjében elfogadott sztárocskává válni célravezető köztes megoldás, vagy tévút?

Mi meg itt maradtunk - még mindig - valóban független, tényleg szabadon, mi több logikusan gondolkodó-közlő média nélkül, pedig már azt hittük, hogy...

Úgy látszik, ma még a web2-nek is nevezett paramédiumok csak írásban és állóképekben (esetleg a helyszíni mozgóképes tudósításokban) versenyképesek a primer médiával.


*Rejtő Jenő

**Ennek a Bombagyárnak tényleg csak füstje van. Semmi durranás. Nem is volt. Visszatekintve kezd olyan érzésem lenni, hogy az egyik legagyafúrtabban megvalósított gerillamarketing tanúi voltunk a "csepeli bombagyár" történetében. Ha esetleg peren kívüli egyezség lesz a Blikkel, akkor ők is benne voltak. Ha nem, akkor meg ugyanolyan ingyenes statiszták voltak, mint a hatalmi harcoktól totális erkölcsi és jogi válságban rothadó rendőrségünk.

3 komment

Címkék: bulvár fekete pákó tomcat bombagyár

"Krisztianofóbia" Európában

2008.01.30. 01:37 Kitalátor (másként) gondolkodó


---------------------- idézet kezdete -----------------------------

Szimandron

"Krisztianofóbia" Európában

Brüsszel

Hilarion bécsi és ausztriai püspök felvetette a „krisztianofobia” kérdését az orthodox egyházak és J. D. Barosso, az Európai Bizottság elnöke közötti megbeszélésen.

 

J. D. Barosso, az Európai Bizottság elnöke január 24-én találkozott az Orthodox Egyházak Európai Unió melletti képviselőivel. A találkozón jelen volt Emmanuil galliai metropolita (Konstantinápolyi Patriarchátus), Hilarion Bécs és Ausztria püspöke (Moszkvai Patriarchátus), Porfiriosz neapoliszi püspök (Ciprusi Egyház) és Athanasziosz achaiai metropolita (Görögországi Egyház) – adta hírül a Patriarchia.ru hírportál.

A megbeszélésen több, az orthodox egyházak és az európai nemzetközi szervezetek közötti dialógust érintő kérdés felmerült. Hilarion püspök, J. M. Barossohoz intézett beszédében felvetette az európai „krisztianofóbia” növekedésének témáját.

 „Gyakran hallunk az antiszemitizmusról és az iszlamofóbiáról, de nagyon ritkán kerül szóba a krisztianofóbia, amely sok európai országban egyre erőteljesebbé válik. Ez különféle formákban létezik, beleértve a keresztény szimbólumok eltávolítását a társadalmi térből, a kereszténység sértését és Európa keresztény örökségének elismerését, olyan emberek üldözését, akik nyíltan megvallják keresztény meggyőződésüket és igyekeznek a keresztény erkölcsi normáknak megfelelően élni”.

Az Orosz Orthodox Egyház képviselője utalt arra, hogy a brit parlament nem rég tárgyalta a „krisztianofóbia” témáját és megjegyezte, hogy időszerű és szükséges lenne, ha az európai nemzetközi szervezetek is foglalkoznának e kérdéssel. Az európai keresztény egyházak képviselőit is be kell vonni ebbe a vitába.

Hilarion püspök tájékoztatta az Európai Bizottság elnökét az Orthodox Egyháznak az emberi jogok fogalmának megtárgyalására irányuló közelmúltban tett kezdeményezéséről. „Ezt a fogalmat – jegyezte meg a püspök, - gyakran használják fel kétes erkölcsi normák propagandájához és olyan hagyományos intézmények aláásásához, mint a házasság, a család, a gyermekszülés. Az emberi jogok nevében folyik az abortusz és az eutanázia propagandája, a „halálhoz való jog” fontosabbá válik, mint az élethez való jog”.

„Mi azonban úgy véljük, hogy ezeket a liberális eszméket nem szabad a hagyományos értékek kárára propagálni. „Úgy véljük, hogy az emberi jogok koncepcióját az ember felelősségének eszméjével, és nem csak önmaga, de más emberek és az egész társadalom előtti felelősségének eszméjével kell kiegyensúlyozni” – mondta Hilarion püspök.

2008-01-25 

http://szimandron.hu/servlet/Kategoria?kid1=1&kid2=1

 --------------------------- idézet vége -----------------------------

(Kiemelések tőlem.)

Azt hiszem, hogy a legtörténelmibb keresztény egyházak kisebbségi létük folytán jobban át tudják törni a krisztianofóbiás, magukat liberálisnak nevező tabuisták dogmarendszerét, mint az egykor tényleg többséget jelentő katolicizmus, vagy akár a különböző protestáns egyházak.

Csak a médiaküszöböt nem tudják áttörni. Az elsődleges, hagyományos média - érezve saját "fenyegetettségét" (az igazság: fáj) agyonhallgatja az ilyen és ehhez hasonló híreket.

Valahogy úgy van ez is, mint a temetőgyalázás: ha zsidó temetőt gyaláznak meg (általában tudatmódosító szerek hatására) a bunkók, akkor az az egész magyar nemzetet jellemző "nácifasizmus", antiszemitizmus, napokig harsogják a médiumok, de ha magyar keresztény temetőt, mindegy, hogy kik, akkor az egyszerű garázdaság, rosszabb esetben kilátástalan helyzetből adódó megélhetési bűnözés, és esetleg a helyi szerkesztőségek adnak róla valami apróbetűs hírt, meg esetenként primitív kommentárokkal, betoldásokkal a Kurucinfó.

 

Szólj hozzá!

Címkék: abortusz eutanázia krisztianofóbia halálkultúra dogmatikus liberalizmus médiaküszöb

Lemondott Szetey Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal személyügyi államtitkára

2008.01.29. 09:50 Kitalátor (másként) gondolkodó

Megint eggyel kevesebben állnak (közvetlenül) Gyurcsány mögött?/!

Szólj hozzá!

Címkék: politika vicc gyurcsány szetey

New Age

2008.01.22. 22:21 Kitalátor (másként) gondolkodó

A Magyar Kurír cikkének "utánközlése" (kiemelések tőlem):

-----------------------------------idézet kezdete ----------------------------------

Nem tesznek boldoggá a New Age valláspótlékai
január 22. 13:14

Egy Ausztráliában végzett felmérés szerint sok esetben szorongást és depressziót idéznek elő a ma divatos vallások és lelki irányzatok.

A Queenslandi Egyetemen végzett felmérés során több mint 3700 egyetemistát kérdeztek Istenbe vagy más felsőbb hatalomba vetett hitükről és vallási szokásaikról – írja a ReligionAndSpirituality.com internetes portál.

A felmérés szerint azok a fiatal férfiak, akik nem Istenben, hanem más felsőbb erőben hisznek, kétszer hajlamosabbak a betegségre és a deviáns viselkedésre, mint hagyományosan vallásos kortársaik. A megkérdezettek 8%-a jár hetente templomba, ami a férfiak esetében egyértelműen az antiszociális viselkedést gátló tényező.

„Az eredmény alapján rendkívül fontosnak tűnnek a további kutatások, amelyek feltárják az összefüggéseket a fiatalok változó vallási szokásai és lelki egészségük, valamint a társadalomban tanúsított magatartásuk között" – mondta a vizsgálat vezetője, Rosemary Aird egészségkutató.
 
Aird szerint a fiatalokat általában az individualizmus sodorja a kereszténységtől eltérő lelki irányzatok felé. Pedig „a szellemi-lelki egészség megsínyli, ha valaki másokat átlépve kizárólag önmaga kiteljesítésére törekszik: az ilyen ember elszigetelődik, megbetegszik, kapcsolatai elsekélyesednek" – mutatott rá az ausztrál kutató.

 

Magyar Kurír

Kép: www.bbc.co.uk

-----------------------------------idézet vége----------------------------------

Számomra nagyon nehéz bármit is hozzátenni: túl sok "megszálottan" jó embert ismerek közülük, és túl sokuk kiégését láttam. Addig semmi bajom velük, sőt: szeretem őket, amíg spiritualitásuk nem valaminek az eladását szolgálja. Azoktól el szoktam hidegülni, és amikor kiégnek, ezáltal kigyógyulnak marketingszekta-hittérítésükkel, újra a barátaim lesznek. 

A lényeget már régen összefoglalta a Fölkent:

"23Azután mindenkihez szólt: »Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. 24Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. 25Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall? (Lukács 9.)

Az individualizmus meg ennek a tagadása.

 

5 komment

Címkék: depresszió szorongás magány deviancia new age individualizmus

Dunavíz

2008.01.22. 11:12 Kitalátor (másként) gondolkodó

Molnárgörény nicknevű, a Bombagyárba is bedolgozó barátom hiányolja a halakat a Dunából. Ennek fő okaként ő a kárókatonák túlszaporodását nevezi meg, de nekem más a véleményem. Egy élővíz túl bonyolult rendszer ahhoz, hogy egy anomáliát egyetlen tényező megváltoztatásával, a kormoránok riasztásával-irtásával ki lehessen küszöbölni.

Igaz, régi ('70-es évek) a példa, és állóvizekkel kapcsolatos, de tanulságos. Élt a csonka hazánkban, Debrecenben egy, csak szakmai berkekben ismert, de nemzetközi szinten világhírű tudós, Woynárovich Elek. Római katolikus, nagycsaládos, templomjáró ember volt, aki a praktikusságot mindig a konvenciók elé helyezte, ezért általában viharkabátban és gumicsizmában járt. A városban, Debrecenben is. (Ahol lassan már elnevezhetnének róla egy közterületet! A mesterséges pontyszaporítás titkának felfedezését nem írom most le, de egy másik történetét igen.)

Valami nagy gebasz történt Franciaország legnagyobb mesterséges haltenyésztő komplexumában, mert  nem fejlődtek, döglődtek is a halak. Kaparták, metszették, szeletelték őket, de nem találták a problémát a francia tudósok.

Nem volt mit tenni, a francia külügyminisztérium a magyar külügy rendkívül sürgős segítségét kérte az ügyben, azaz Lexi bácsit.

No, volt is kapkodás, izzottak a telefonok, sisteregtek a tollak és ropogtak az írógépek, de néhány nap alatt lett útlevél is, meg engedély is, no meg persze némi célzás arra, hogy odakint nagyon vigyázzon magára, mert amíg kint van, addig az elvtársak nagyon vigyáznak ám itthon a családjára…

Meg is hozta a francia konzul futára a repülőjegyet, a meghívólevelet összecsomagolták az útlevéllel, Lexi bácsi meg még kiment a Hortobágyra, a halastavakhoz, és visszatért két ceglédi kannával, amikben olyan közepesen iszapszagú tóvíz volt. Aztán úgy, viharkabátban, a két ceglédi kannával beült a francia követség kocsijába, kivitték a repülőtérre. A vámosok először próbáltak okvetetlenkedni, de csak nem kóstolták meg, pedig felkínált nekik az öreg egy kannafedővel a "jóféléből", de aztán a két ceglédi kanna átminősült diplomáciai csomaggá.

Mielőtt elindult, az volt a kérése, hogy az érintett tórendszer tavainak vizét elemezzék ki, ahogy csak tudják. A feladatot meg úgy vállalta, hogy egy hónapig marad, azt csinál kint amit akar, autóval hordozzák, fizetik a költségeit és mindenhová beengedik. Örömmel belementek, meg valami pénzt is akartak neki előre is adni, de az nem igazán érdekelte. Magyarországon úgyse ért volna sokat vele, mert vagy elkobozzák (mert csak), vagy ellopják, de vásárolni, elkölteni a hiánygazdaságban nem volt egyszerű, kint meg úgyis fizették minden költségét.

Megérkezett Párizsba, várták a fotósok, tévések, filmhíradósok, jól mutatott a címlapokon, fekete gumicsizmában, olajzöld viharkabátban, két (ha jól emlékszem, egy piros és egy kék) ceglédi kannával, ahogy vonult le a lépcsőn.

A két kannát még aznap átadta, hogy végezzék el azok tartalmán is az összes lehetséges vizsgálatot, kiszedte a bőröndből az öltönyét, és kíséretére rendelt titkárnak elmondta, hogy akkor hová akar menni már aznap. Volt abban templom is, de szórakozó hely is. Másnap a Louvre-ban kezdett, jó alaposan végigjárta egy részét, mert rászánt egy-két hetet, esténként meg az itt, Magyarországon csak könyvekből, újságokból ismert párizsi látnivalók, szórakozóhelyek, színházak, cirkuszok világával ismerkedett. Aztán utazgatott egy keveset, Elszásztól a Földközi tengerig, az Alpoktól az óceánig, de rá se bagózott a halastavakra, a közelükbe sem ment. Kísérője égő füllel próbálta néha rávenni, hogy talán útba kellene ejteni, főleg azután, hogy már megvolt minden laboradat a vízvizsgálatokról, amit az öreg ki sem nyitott a 3. hétig. Annak vége felé aztán egyszer talán ránézett a halastavakra is, átbogarászta a laboreredményeket, a tavak adatait, és közölte, hogy melyik vizébe miből mit tegyenek.

Az utolsó héten aztán ugyanúgy ment minden, mint addig, igyekezett mindazt meglátni, amit ő és a legtöbb magyar csak olvasmányaiból ismerhet. Mire elkezdett összepakolni a hazautazáshoz, jött a hír, hogy egy hal hasa sem csillog már a víz tetején. Talán még akkor is kiment a tavakhoz, lehet, pisált egyet a nádasban, visszaült a kocsiba és a repülőtéren, immár üres kannákkal, szokásos ruhájában felszállt a repülőre.

A francia kormány aztán - mivel tényleg rendbejöttek a tavak, a halak meg nőttek, mint a kender - nem győzte kifejezni neki utólag is a háláját.

Azóta sem tudja senki, mi is történt pontosan, valami köze volt a dolognak a pH értékhez és bizonyos ionokhoz, a Ca-hoz biztos, meg ezek révén is a plankton-összetételhez.

 

A kormoránok egyébként nagyon nem szeretnek potyára fürdőzni, tehát, ha nincs mit fogniuk, nem gyülekeznek ám csapatostul a víz mellett. Unió van, odébb költöznek akár riogatás nélkül is.

Tény, hogy a Duna vízmennyisége hatalmas. Tény, hogy az oxigéntartalomra vonatkozó pufferkapacitása is óriási. Az is tény, hogy a "szocialista nagyüzemek" leállásával már csak itt-ott szivárognak fenolok, olajok és nehézfémsók a Dunába. Az is rendben van, hogy Paksnál már semmi nem mutatható ki Budapest szennyezéséből (mert ha valaki mégis kimutatná, rögtön kirúgnának).

De:

- A szennyvízzel beömlő szervesanyag-mennyiség oxigénhiányossá teszi a vizet, és 0,5-1% tartós eltérés már átalakítja a plankton összetételét.

- A teljesen tisztítatlan csapadékvíz az irdatlan mennyiségű autótól (olaj, korom, nehézfémpor), kutyától (nagy sótartalmú savas kutyaszar és kutyahúgy) csövesektől és részegektől (ua. mint a kutyánál, csak nem olyan savas), útszóró sótól stb. szennyezetten - tudtommal olajfogó nélkül - ömlik a Dunába.

- Egy kétmilliós világvárosban legalább egymillió gyógyszerszedő van, amelyek bomlásterméke általában biológiailag szintén aktív vegyület. Mondjuk a fogamzásgátlók egy részének a génpiszkált bacikkal termeltetett hatóanyaga gyakorlatilag változatlanul ürül a szervezetből. És tovább hat...

- Bejut részben a Dunába a Pest-környéki csalitosokban égetett szemét, főleg a rézdrótról leégetett PVC-szigetelés hamuja, korma is. Az meg a tömény "dioxin".

- A konzumidiótáknak gyártott pótélelmiszerek adalékanyagainak a vízi szervezetekre gyakorolt hatását hogy ismernénk akkor, amikor még az emberi szervezetre gyakorolt hosszú távú hatásukat sem ismerjük?

 Tudom, ezek túlnyomó részét már exportáltuk a Fekete-tengerbe, de a folyamatos utánpótlás és az iszapba történő lerakódás is jelentős lehet.

Meg arról sem kellene elfelejtkezni, hogy mire ideér a Duna, átfolyik két fővároson, több iparvidéken (és ki emlékszik már a dorogi égető balesetére), és a vízminőségi határértékek legtöbbször politikai döntések eredményei. A habzó Rábából és a sós Lapincsból származó planktonmérgek is felhígulnak persze, de keverednek más, olyan molekulákkal, amihez a Duna élővilága még nem tudott alkalmazkodni.

Természetesen a Dunaszauruszból megvalósított létesítmények is jelentősen módosíthatják, módosítják a vízminőséget.

Mindezek évtizedek, évszázadok alatt hatnak persze, de mikor is kezdődött az ipari forradalom, a vegyipar és a túlnépesedés?

3 komment

Címkék: duna molnárgörény halhiány

Örömzene

2008.01.19. 18:50 Kitalátor (másként) gondolkodó

Mishmesh, alias Dorka blogján hallgattam egy kis zenét, (update: kettőt) ami felidézett számomra egy múltszázadi élményt a Vadkeletről.

Voltam egyszer Kisvárda környékén egy olyan falusi lagziban, ahol a vőlegény zenész volt. (Nem, nem cigány. Az is élt a faluban és a környékén is bőven, úgyhogy miattuk tért át a nép a szőlő Lenz Moser féle félmagas lugasos művelésrée, mert az akácfából készített karókat a cigányok minden télen következetesen kilopták, a betont és a drótot akkor még nem "gyűjtötték". Volt sok, a főút átépítése miatt művelésből kivont, gazdátlan, akácjövedékekkel borított terület, ahol ők is gyűjthettek volna nyugodtan, de az nem volt télen nekik elég száraz.) Ez még a '80-as évek elején történt, amikor még ez a fajta "világzene" ki sem volt találva, vagy mi nem hallottunk róla, és a népszórakoztatást még nem fertőzték el a dobgépes lakodalmas (Lajos) rockok, és a korlátolt agyakhoz a maguk végtelen ciklusával illeszkedő hangeffektusokból számítógéppel kikevert tüctüc diszkózajok.

Éjfél elmúlt, menyasszonytánc megvolt, a menyasszonyt kivitték (vagy négyen, mert kb. a 8. hónapban volt), megvolt az utolsó szokásos nagy körbekínálás, aminek nem lehet ellenállni (el sem tudjátok képzelni, hogy csúszik a sült kolbász diótortával a bivalyerős almapálinkára), a gyerekek és az idősebbek szépen hazamentek.

No akkor kezdődött az igazi buli. Zeneszünet addig sem volt, ha valaki elfáradt, vagy bármi miatt kiállt, rögtön más állt be, hisz' a vőlegény meghívta a régi zenész-barátokat. Volt ott vagy négy bandányi muzsikus, családostól.

Elkezdtek igazi örömzenét játszani, teljesen improvizálva. Sorban lejátszottak valami motívumot: na abban aztán volt minden, a vad szittya pentatontól az orosz népdalokon át a lágy valcerig, a magyar nótáig, az akkor és azelőtt divatos pop- és rock-számokig és a „fekete” zenéig. Természetesen cigány dallam ugyanúgy volt közte, mint kretzmer, hiszen a közismert munkásmozgalmi indulók talán kivétel nélkül kissé átalakított jiddis népdalok (a már régebben is említett Laci barátom egy csendes nyári éjszakán, pár üveg sör mellett elénekelte nekünk majd’ mindegyik munkásmozgalmi nótát, úgy ahogy ismerjük, és úgy, ahogy eredetileg szóltak; az oly méltóságteljesen hömpölygő munkás(őr) gyászinduló pl. eredetileg egy vidáman nyavalygó varsói menyasszony-búcsúztató volt), a zenészek között meg volt pár cigány is. A többiek először csöndesen kísérték, és aztán kezdődtek a variációk, a „feleselések”, amíg ki nem fulladt a szólista. Utána csere, új szólista, új hangszerrel, új motívummal. Igazi élmény volt, de reggel hatkor szétzavartak minket…

Az eseményről felvétel nem készült, de azt az élményt a résztvevőktől senki nem veheti már el.

4 komment

Címkék: zene vadkelet

A jog asztala

2008.01.10. 16:31 Kitalátor (másként) gondolkodó

A jog asztaláról nálunk ugyebár elvileg mindenki vehet. Gyakorlatilag viszont csak a kellően gátlásmentes jogászok férnek hozzá.

Avagy mi a különbség a jó ügyvéd és a sztárügyvéd között?

A jó ügyvéd alaposan, részletesen ismeri a jogszabályokat, precedenseket, jogegységi döntéseket.

A sztárügyvéd meg a bírót.

9 komment

Címkék: vicc sztárügyvéd

Debrecen szisztematikus szocialista horogkeresztelője

2008.01.08. 11:03 Kitalátor (másként) gondolkodó

Már megint dolgozik a pénzéért, pontosabban a mi pénzünkért a Bazsahalom. Szisztematikus támadás indult nagy látogatottságú, minden valószínűség szerint bérbloggerek által, párt/állami megbízásból készített blogokon Debrecen, ezáltal a FIDESz Magyar Polgári Szövetség és annak alelnöke, a népszerűségi listákat vezető Kósa Lajos polgármester, országgyűlési képviselő ellen.

Mondhatnánk, hogy ez úgyis eredménytelen, hiszen az emberek többsége a saját szemének jobban hisz, mint a médiumoknak. De ez nem így van, erről majd le is írok egyszer egy példát. Az internetes írástudó társadalom - legrosszabb esetben 2010-ben - addig nagykorúvá váló tagjai beütik majd a keresőbe egyes pártok, politikusok nevét, és hozzá pozitív vagy negatív jelentéstartalmú szavakat. Most a gugli Kósa Lajost és a horogkeresztet 155 találattal jelzi együtt. Debrecen és a horogkereszt meg kb. 3 730 alkalommal szerepel közösen. És ez még csak  most indult.

Viszont és a provokátorok helyében én nagyon vigyáznék. Kétélű fegyver lehet. Ha sokáig folytatják, azt is elérhetik, hogy a lakosság, a választópolgárok döntő hányada azt fogja gondolni, hogy a horogkereszt és az általa jelzett ideológiák biztosítják egyedül egy város. sőt egy ország működőképességét. Szerintem ez az, amit egyetlen, legalább elvileg törvényesen működő párt sem akar.

Persze, gondolom, pártutasításuk van a bérbloggereknek a Kósa Lajos elleni megelőző ellencsapásokra, mert hátha őt tolja előre a FIDESz országosan is a következő választásokon. Volt már ilyen széria, jól járt vele a Gyermekklinika, merthogy a rágalmazások, becsületsértések miatt megnyert jelentős összegeket Kósa nekik adta. Kósa ellenségei tanultak belőle.

A web2 egyre hatékonyabb közvéleményformáló, és a bloggerek egy része kitalált identitással, azonosíthatatlanul ír. Pláne, ha az AVH-utód rendőrségi vezetés nem is akarja kideríteni, kik írták, tehát nem lehet beperelni őket. Pedig jó lenne már egy égési/szeptikus gyermeksebészet és intenzív osztály ide is, hogy ne Miskolcra kelljen vinni a megégett és összetört gyerekeket. A pártok és a pártlapok tételes APEH-ellenőrzésével egyébként simán ki lehetne deríteni, kik kapnak "munka nélkül" pénzeket...

2 komment

Címkék: debrecen kósa lajos prostituált bloggerek

Falopás és erdőpusztítás

2008.01.07. 13:53 Kitalátor (másként) gondolkodó

Ha lenne rá jogalkotói akarat, meg lehetne oldani ezt a kérdést is, és sem géppuska, sem dózer, sem vitriolfürdő nem kellene hozzá. Van, illetve lehetne olyan jogállami megoldás is, amely miatt nem kellene az egész jogrendünket felforgatni.

Ma, ha valaki fát lop, legjobb esetben felköbözik, esetleg mérlegelik, és a kapott értéket beszorozzák a tűzifa, esetleg a haszonfa erdőgazdasági, termelői átadási árával, ami majd' a fele a piaci árnak. Ezt veszik okozott kárnak az eljárás során.

A fatolvajok és az ügyükben eljáró hatóságok csak ezt fogadják el. Ma.

Ez egy agyatlan, hamis, életidegen és mégis, kényelmessége miatt uralkodó elképzelés. Ha a kivágott fa értéke pont annyi lenne, mint az erdőé, akkor néhány fakereskedést máris védetté kellene nyilvánítani.

Az álló fa értéke ugyanis nemcsak a belőle nyerhető haszon- és tűzifa értékének összege. Azt talán ma már a legtechnokratáb jogászok és pénzügyi szakemberek is felérik ésszel, hogy a fa – egyre összegszerűsíthetőbb mértékben – szén-dioxidot von ki és oxigént termel, továbbá gyökérzete, az alatta képződő avar, az azon tenyésző moha hóolvadáskor és hirtelen csapadékok esetén visszatartja, lassítja a vízáramlást, csökkenti az árvizek, földcsuszamlások kialakulását. Az erdei termékek, különösen a lassan már aranyárú gombák is családok ezreinek adnak megélhetést, bár amióta ott is a rövid távú szemlélet uralkodik, és bűnöző hordák felgereblyézik az erdőt, és elűzik, megverik, esetenként meggyilkolják a tulajdonost vagy az erdőőrt, ha akadályozni meri őket a pusztításban, ez is egyre rövidebb ideig jelenthet túlélést.

Egy-egy kifejlett fa a szálló por mázsáit képes megfogni és bekapcsolni a talajképződési folyamatokba.

Radó Dezső és sokan mások már ezeket összeszedték. Anélkül, hogy a részletekbe belemennék: egy fa értékét a lombtömege határozza meg, tehát a pótlása, a kivágásával okozott kár nagysága is attól függ. Egy hektár kivágott és újratelepített erdő értéke között több nagyságrendű a különbség.

Van egy – ugyancsak Radó Dezsőtől származó – egyszerű felértékelési módszer: Megmérjük a kivágott fa kerületét (ott, ahol a hagyományosan családi bűnözéssel foglalkozók egyébként is kivágják, derékmagasságban), és kiszámoljuk, hogy hány facsemete összesített kerülete éri el azt. A facsemeték ára között sincs nagy különbség, tehát ha valaki kivág és lop egy méteres vastagságú fát, annak ára nem csak a 20-40 mázsa tűzifa, vagy az egy köbméter nyers haszonfa értéke, hanem 20 darab kétszer iskolázott gyökeres, koronás, megeredt fa faiskolai értéke. Most az olyan 50-80.000 Ft körül van. Darabonként. És még rájön egy éves gondozás költsége, és a hiányzók pótlása.

A "jájdeszegíny", fizetni nem tudó bűnözők ellen meg adóhatósági eljárás indulhat, aztán oda a kilós arany nyaklánc meg a BMW és/vagy irány a jól fűtött hűvös.

Persze ennek az eljárásnak lennének nemkívánatos következményei is, mint pl. a börtönök és gyermekotthonok túlzsúfolttá válása, amin úgy lehetne segíteni, hogy maga a törvény eleve tartalmazná, hogy bizonyos értékhatár (pl. 1000 euró) alatt nemzetközi, európai körözés nem adható ki. Valószínűleg keresnének akkor olyan országot, ahol vagy melegebb van, vagy ingyen adják a fát.

További információk Levegő Munkacsoporttól kérhetők (szerkeszto@lelegzet.hu) és olvashatók:

http://vmek.oszk.hu/html/vgi/vkereses/vborito2.phtml?id=1214

http://www.c3.hu/~levego/99078/9907824a.htm

 (+ http://www.bombagyar.hu/index.php?post=472 )


16 komment

Címkék: sajólád törvényjavaslat levegővédelem

Horogkeresztes szennyblog

2008.01.07. 12:14 Kitalátor (másként) gondolkodó

- jelent meg az egyik legundorítóbb, legperverzebb oldalon, ahová a hozzájuk képest angyali Bombagyárról kattintottam át. (Egyszer megírtam a véleményemet, és "véletlenül" bekapta a "tárgyilagos" vebmotor. Szabad országban szabad emberek azt írhatják, amit szabad.) A cikk jól bizonyítja azt is, hogy a nemzeti és nemzetközi szocializmus elvei, gyakorlata és követői lényegileg nem különböznek egymástól.
A komoly hátszéllel bukdácsoló, a saját eszméjüktől eltérni merészelőkkel, mindenkivel és mindennel, főleg az igazsággal harcban álló Partizaninfó most nemcsak hazudott egy elmegyenge trükkfelvétellel, hanem a Magyar Köztársaság jogrendjébe belerondított.

Felülről, ahonnét támogatják.

El kellene menteni a bejegyzést és a hozzászólásokat, amíg ki nem gyomlálják, és megtenni a feljelentést (nem vagyok jogász, elnézést, ha esetleg rossz terminológiát használok) :

  • - Tltott önkényuralmi jelkép nagy nyilvánosság előtti használata
  • - Közösség (Debrecen város lakói, vezetői, a jobboldali pártok, különösen a Jobbik és általában is a magyarok) elleni izgatás
  • - Becsületsértés (ilyen egy fideszes városvezetés, ezt is engedi)
  • - Közveszéllyel fenyegetés (A nácik már a spájzban Debrecenben vannak.)
miatt.
A bűnözőkkel való összejátszás, sőt bűnpártolás, ha a megyei főügyész, a megyei rendőrfőkapitány, a polgármester és a jegyző nem indít azonnal eljárást.

(A szelektív blogmotor miatt kénytelen vagyok a fentieket elmenteni, és néhány helyre elküldeni.)

Szólj hozzá!

Címkék: perverz pénzért mindent

Bazshalmi bulvár

2008.01.06. 00:03 Kitalátor (másként) gondolkodó

Az alábbi bejegyzés eltűnt, átkerült a linkblogokhoz, de ott olvashatatlan volt, viszont kiderült, hogy szerkeszthető. Elveszthette volna aktualitását is, de mivel a tárgya állandó címoldali táblát kapott, mégis idemásolom.

Nem, ez nem blogajánló, bár egyszer érdemes beleolvasni: basahalom.blog.hu.

Nem véletlenül hozza napok  hetek óta az Index a címoldalán: Kósa Lajoson igyekszik újabban (is) fogást találni, és Elhallgatják Kósát   című írása többek között az alábbi hozzászólást provokálta ki:

klineszotrian 2007.12.18. 10:39:54
MIcsoda szaros ballib oldal ez basahalom? Szégyen. Komolyan mondom, szégyen.

A Basahalom (ezek szerint nem mindenki tudja) egy kurgán (a kurgán a sztyeppi nomád népek, a szkíták, más néven szittyák esetenként több ezer éves, rituális és/vagy temetkezési célra épített földpiramisa, amely a gyors, nagy hatótávolságú kommunkációban is szerepet játszott) Debrecen nyugati részén, valamikor egy jó ideig a város egyik határpontja volt. Azért emlegetik leggyakrabban, mert van egy olyan mondás, hogy csak az számít debreceninek, "akinek a bába a Basahalmon bévül vágta el a kődökit".

Emlegettek aztán még olyat is, hogy akinek a nagyszüleinek, vagy legalább egy nagyszülőjének..., de ez a zsidótörvényekből származó szóhasználat itt valahogy kiment a divatból. A nemzeti és a nemzetközi szocialista gondolkodás konzisztenciáját jól mutatja egyébként ez a kirekesztő szemlélet, ami oly gyakran visszaköszön a zsideszezéstől az orbáncigányozáson át a balliberális szóhasználatban.

Ez a blog persze nem csak erről kapta-*kaphatta a nevét. Van egy levitézlett rektor, egy tudományos pályán megfeneklett vegyész, aki jobban szereti a hatalmat, mint a kutatást: Bazsa György, aki polgármester szeretett volna (illetve szeretne még mindig) lenni. Az ő neve is - kis torzítással - visszaolvasható e blog címéből is, melynek Népszavás  szellemisége - az eredetitől még gyatrább változatban - visszaköszön az MSzP helyi, népbutító, ingyenes, újabban hetente reklámújságnak álcázott kampánykiadványaiban.

Természetesen - gondolom - nem maga a professzor úr írja e blogot (ennyire sem tud fogalmazni), hanem valamelyik samesze, vagy inkább sameszei. Így próbálnak keríteni internetes írástudó híveket, és így akarják a most kinyilló tudatú embereket demagógiával összezavarni.

Eddig itt, Debrecenben nem igazán sikerült, a többség jobban hisz a saját tapasztalatának, mint az országos és helyi karvalymédiának.

No meg aztán mi megtapasztaltuk már, milyen együtt a Fidesz és az SzDSz, illetve az MSzP-SzDSz városvezetés, amelyek alatt csak az adósságállomány fejlődött...

2 komment

Címkék: bulvár kósa lajos kurgán

Leszokás

2008.01.05. 20:58 Kitalátor (másként) gondolkodó

Srí blogján  olvastam, hogy Dorka leszokóban van a dohányzásról. Gratulálok!

Tapasztalatból tudom, hogy nagyon is jól segíti a leszokást, ha a megtakarítás egy részét a leszokó magára költi, akár olyanra is, ami irracionális.

Arra vigyázz csak, hogy félre ne lépj ( [;—) !), mint én, bő egy évvel a leszokás után. Ti. addig feljött rám az a 4 kiló, ami általános, de a kölkökkel focizva a téren nem néztem a lábam alá, és egy kutyaszaron megcsúsztam és baromi nagyot estem. A bokám csak fájt, de be se kékült, fel sem dagadt, gondoltam majd helyre jön. Annyi történt, hogy utána nem volt kedvem mozogni. Híztam 10 kilót egy szűk év alatt, aztán egy ónosesős reggel kiléptem a lépcsőházból...

Újabb +10 kiló.

Addig ugyanis rengeteget sétáltam, kirándultam a gyerekeimmel, fociztam a játszótéri apatársakkal stb., utána meg elvánszorogtam a játszótérre délutánonként, amíg az asszony pl. vasalt, leültem a homokozó szélére és pletyóztam a kismamákkal.

Amikor már elvileg nem is cigiztem, akkor is egy darabig még bejártam az intézeti bagózdába, mert csak hiányzott az a büdös nikotin. A legnehezebb az első évben két lakodalom volt, a vonatkozó kávékkal, sörökkel, töltött káposztával. Januárban szoktam le, de szeptemberben még többször álmodtam azzal, hogy rágyújtottam, és álmomban jól esett. Utána ez ritkult, de a stressz+kávé+a dohányzók látványa még mindig kísértett.

Egészen a következő nyárig, amikor valamit hallottunk Parajdról, megnéztük a térképen, hogy hol van, elpasszoltuk az akkor legkisebb gyerekünket a szüleimhez, és három gyerekkel elmentünk sóbányanézőbe, a legnagyobb lányom poratka-allergiáját és az én (akkor még) ismeretlen eredetű időszakos asztmámat gyógyítani.

Egyszer majd leírom a szép élményeket is, jó volt megtapasztalni az emberi tisztességet, vendégszeretetet, magyarságot, emberséget, levegőt és ízeket, szóval mindazt, ami miatt azóta is „honvágyam” van Erdélybe, pedig tudtommal az utóbbi párszáz évben nem éltek és nem is haltak ott őseim.

Na szóval első nap lementünk a bányába, remekül éreztük magunkat. Én különösen, mert a bánya hatása lassítja a szívet, és az nekem akkoriban sokat pörgött.

Felmentünk, és a szállásukon, a Telegdy ház mögött a drága, aranyos Gergelyné Erzsike néni (Áldassék a neve!) meleg ebéddel fogadott minket, holott erről szó sem volt, de ő tudta, hogy megszívja az embert a bánya, főleg az első napokban. Pihentünk egy kicsit, ebéd után, aztán irány a Hargita!

Másnap reggel köhögési rohamra ébredtem. Kimentem a trágyadombhoz (fürdőszoba akkor még nem volt), és elkezdtem köpködni. Olyan szagú lett a pofám a feljövő hurutos váladéktól, mintha csikkel teli hamutartót vacsoráztam volna, pedig akkor már bő másfél éve nem gyújtottam rá. Napközben aztán semmi bajom nem volt, lent rohangáltam a kölykökkel, homokoztunk a sóban, löktem őket a hintán, fociztunk, bányász-előtornász vezetésével gyógytornáztunk, a kápolnában hol imádkoztunk, hol kórusokat hallgattunk, gyorsan eltelt a négy óra, aztán fönt ebéd, kis ejtőzés és gyalogtúra a hegyre, fel a fenyvesekig.

Másnap reggel megint bagószagú ébredés, köpködés, és ez így ment napokig, majd’ egy hétig. Utána abba maradt, azóta sem szórakozás, piálás közben, sem válsághelyzetekben nem kívánom a cigit, sőt zavar a mások füstje. (Bár az akkor is zavart, amikor dohányoztam, soha nem szerettem dohányzó kocsiban utazni a vonaton, inkább – akkor még szabad volt, de ma meg még mindig lehet – kimentem a peronra időnként rágyújtani.)

Egyszóval, ha már túl vagy a nehezén, letelik a kritikus három hét, és utána sem pöffentesz rá legalább egy fél évig, érdemes megfontolni egy – legalább 2 hetes – parajdi nyaralást. Ha szereted a forgatagot, a zsivajt, a mulatozást, a zenés forgatagot, akkor Szovátafürdőn érdemes megszállni, de ha nem, hanem inkább a csöndet, akkor Parajdon vagy Felsősófalván. Szálláslehetőség az előre lefoglalttól a helyszínen kerítettig, a lakótelepi félszobától a családi házon át a panzióig minden változatban elérhető, az árak sajnos utolérték lassan a hazai színvonalat. Nyelvi nehézségekkel csak azok találják szembe magukat, akik nem tudnak magyarul. A rendőr hagyományosan khm.” rendőr” (ugyebár mindenki rendőrnek születik, csak van, aki továbbtanul…) , ráadásul úgy szokták odavezényelni valami színromán vidékről, na ő az, aki Parajdon sem ért magyarul. A „román” doktornő és a „román” ortodox pópa akcentus nélkül beszél magyarul. Utóbbinak a hívei is.

Mi magunknak főztünk, a családi házas elhelyezéseknél legtöbbször lehetőség van konyha-használatra, de a menü Parajdon és a szállodában is kifejezetten olcsó volt, a 3 fogásos kiadós ebéd 2004-ben valami 250 Ft volt. Kóser konyháról sajnos nem tudok, lehet, hogy Szovátafürdőn az is van, de nem biztos.

Szovátafürdőn már több a román, ti. ott nyaralnak, de azért magyarul senkire sem érdemes csúnyákat mondani, mert képesek megérteni.

A sóbánya a gyerekeknek, egészséges felnőtteknek sem árt, legfeljebb ők kevesebb időt töltenek lent, és többet a melegen telített sótartalmú (46%-os) medencében, vagy a környéken kirándulgatva. Jók a kocsmák is, a veres sváb Bayer Zsolt is ott tanult meg rendesen magyarul, csak részegen nem szabad okoskodni, mert a bányászok baromi nagyokat bírnak ám ütni. Ott sem mindenki szent, de ott még tudja a nagy többség, hogy aki embernek ganyé, az magyarnak is az. Meg fordítva is. Ki is közösítik.

Nem tudom miért, de nekem a románokkal és a cigányokkal is nagyon kedvező tapasztalataim voltak. Lehet, hogy azért, mert emberszámba vettem őket?

Ha megfogadod, megfogadjátok a tanácsomat, és elmentek, még írok egy-két hasznos információt.

 

Addig is egy találós kérdés: miért interkontinentális élvezet a dohányzás?

Azért, mert a génkezelt dohányt Kínában és Dél-Amerikában termelik, itt szívják, az USA-ban meg a tulajdonosok élvezik…

4 komment

Címkék: parajd dohányzásról leszokás sóbánya

Lóláb és lebukás

2008.01.02. 18:01 Kitalátor (másként) gondolkodó

Az általam nem igazán kedvelt, inkább vakmerőségéről mint tárgyilagosságáról ismert, időnként provokátor-gyanús - Kuruc.info-n Jéney Szabolcs billentyűzetéből, a falanx.hu-n is tükrözve megjelent régebben egy eléggé pongyola cikk, de valami csodálatos dokumentációval (1, 2, 3, 4.). Röviden összefoglalva: az MSzP heti szócsövének és a Hit Gyülekezet televíziójának „sztárja”, Mészáros Tamás  bizonyítottan lelki rokonságban áll miniszterelnökünk közvetlen hozzátartozóival (1, 2), azaz jogerősen elítélték őt is lopások miatt.

A Magyar Rendőr című lap 1969. november 27-i számának vonatkozó oldalát elnézegetve, érdekes dolgokra következtethetünk, bár ezt az idézett szerző is megteszi: „Vajon mit írhatott alá Mészáros, hogy az ítélet után, 1973-ban felvették a Magyar Rádióba?”

A kérdés mondhatnánk, költői.

A hálózati személyek kiválasztásának és beszervezésének egyik útja a zsarolható, jellemhibás, bűnöző hajlamú személyek kiválasztása. A rendőrújságban még úgy szerepel, mint „nem is csekély társadalmi veszélyességű műgyűjtő”, aki szabadlábon védekezik, sőt másodállását is megtarthatta, hiába lopta el onnan is a magnetofont, jól kiállított orvosi papírok miatt nem tartóztathatták le. Nem ismerős ez manapság is, főleg kormányzati körökből? A rendőrmaffiába beépült (moszados?) magánhadsereg-alapító Tasnádi Péter, Veres János pénzügyminiszter barátja és üzlettársa, Kabai Károly, no meg szentéletű tisztaságos Lendvai Ildikó bizalmi embere és kampányfőnöke, Csonka Gábor mind-mind így kerülnek ki hosszabb-rövidebb időre a rács mögül. Azt nem is sejthetjük, hány „jó elvtárs” mentesült így már a büntetőeljárás alól is. Persze olyanok is éltek, élnek ezzel a módszerrel, akik lehet, hogy közvetlenül nem szemek a láncban, hiszen a semmiből pár év alatt milliárdossá lett tüzépes lányának sem kellett börtönbe vonulnia azért, mert a születésnapjára kapott sportkocsijával kiirtott egy kispolszkis családot. Addig napolgatták el a tárgyalásokat, amíg el nem évült a dolog, és különben is, papírja volt róla, hogy hiányzik a börtöntűrő képessége.

Nem új ez az eljárás. Valamikor még valami verset is tanultunk a Vörös Segélyről, aminek az volt a refrénje, hogy „Elvtárs, segítsd a lebukottakat!” Meg is teszik, a mai napig, sőt, ha kell, még a múltját is eltörlik, ha sikerül.

Elsőéves voltam az Agráron, amikor a kollégiumban látványosan elszaporodtak a pókerpartik, és velük párhuzamosan, alig késleltetve a lopások. Először csak pénzek tünedeztek el, de utána értéktárgyak is, aztán pont a tavaszi vizsgaidőszak előtt a jobb öltönyök is. Én olcsón megúsztam, nekem csak a kedvenc nyakkendőm párolgott el. A kettő közötti összefüggést egyre többen láttuk, de az illetékes elvtársak valami feltételes gátlás következtében nem vettek addig tudomást róla, míg az egyik latin-amerikai hallgató fejest nem ugrott a negyedikről a betonra, és búcsúlevelében az akkor, a ’80-as évek elején hatalmas összegű, valami százezres nagyságú póker-adósságát nevezte meg tette okaként. Beindult a suttogó propaganda is, hogy biztos ő volt a tolvaj is, mert felelőtlenül licitált. Pár napig nem is volt lopás, de aztán két kézilabdás, jól megtermett hallgató hamarabb ment vissza edzésről, és a szobájukban találták az ötödéves Edömért (persze, nem így hívják, de a franc se akar pereskedni), aki mindkettőjük öltönyét már a karjára privatizálta a szekrényből. Elkapták, és addig a levegőben tartották, amíg kiabálásukra fel nem jött a kollégiumi nevelőtanár, meg talán az igazgató is, és kihívták a rendőröket. Próbálták kérdezgetni, hogy miért, meg egyáltalán, de semmire nem válaszolt. A kiérkező rendőrök is megpróbálták a helyszínen, tanúk előtt kihallgatni. Azoknak már megszólalt, de csak annyit mondott, hogy csak Vass főhadnagy elvtárs jelenlétében hajlandó beszélni. A rendőrök fogták az adást, és elvitték, idétlen zsargonjukban „előállították”. (Az előállítás, a kreáció jó dolog is lehet, a rossz nyelvek szerint Tomcat is ivartalanul, rendőrségi előállítás útján szaporodik.)

Pár nap múlva az egyetem aulájában, teljes rendkívüli kari gyűlésen számoltak be arról, hogy a nyomozás minden kétséget kizáróan bebizonyította Edömér bűnösségét, és a rektori tanács mellékbüntetésként, a bírósági eljárás eredményétől függetlenül az ország összes felsőoktási intézményéből 3 évre kizárja, és megsemmisíti addigi vizsgaeredményeit. Ez ugyebár azt jelentette volna, hogy legjobb esetben 8 év múlva juthat diplomához.

Teltek, múltak az évek, egy év csúszással én is befejeztem tanulmányaimat, és egy üveg konyakkal elértem, hogy azonnal hívjanak be, a maradék sorkatonai szolgálati időm letöltésére, úgy, hogy ne vigyenek tartalékos tiszti kiképzésre. Csak leszerelés után tudtam meg, hogy ugyanaz a kieges tiszt, ugyanazért a konyakért, ha azt kérem, „véletlenül” beejtette volna a kartonomat a pácélszekrény mögé (akkor még nem volt elektronikus nyilvántartás), és mivel előző évben festettek, nem is került volna elő, talán még a mai napig sem.

Így aztán bevonultam ismét, tizedesként sorkatonának az akkor alapított Gyönygyös-Abasári Gépesített Lövészdandárhoz. Nem egyedül voltam hasonló cipőben, egy atomfizikus srácot a ruharaktárba osztottak be, protekcióval, így aztán részecskék helyett szaros gatyákat számlálgatott, viszont minden hétvégén hazautazott. Józsival, aki elsőben évfolyamtársam, Kalocsán meg katonacimborám volt, meg ismét katonatársak lettünk, bár ő otthagyta az agrárt, és más irányú főiskolát végzett. Nem igazán tudtak velünk mit kezdeni, a kopaszokat alapkiképzés címén idomították, arra már megvolt a tisztes állomány, úgyhogy szinte bocsánatkérőleg kérdezték, hogy nem akarunk-e menni a töbiekkel mezőgazdasági munkára. Hogyne akartunk volna! Mindketten friss házasok voltunk, és nem igazán növelte az önbecsülésünket, hogy az asszonytól kell egy sörre valót is kunyerálni.

Az ország keleti felébe vezényeltek minket, almát szedni. Négyfős brigádokba osztódtunk, hozzánk még egy nős és egy meggyűrűzött katona került. Olyan egy hét után feltűnt a főnökeinknek és a gazdaság vezetőinek is, hogy mi naponta és fejenként legalább annyi almát szedünk, mint a többi brigád négy-négy tagja együttvéve,  és az ő munkájukban nem volt sok köszönet, mert sok volt benne a törött. A csapatot át is vezényelték krumplit szedni, amitől féltem, mert nem szeretek olyat szedni, ami térden alul terem, de minket megkértek, hogy menjünk már az átrakóba dolgozni.

Ott az volt a feladatunk, hogy a beládázott almát „szovjet” vagonokba rakjuk, targoncások segítségével. A gazdaságnak naponta egy-két vagon jutott, de ha kettő, akkor a másodikat már túlórában raktuk meg, és azt meg másnap zsebbe kifizették. Pár nap után észrevették a környéken, hogy hiába van nálunk pénz, nem a büfében ülünk egész nap, és nem isszuk le magunkat, hiába lehet szeszt is kapni. Ebéd után megittunk ugyan egy-egy üveg sört, vagy négyen egy üveg bort, de azzal megelégedtünk. Jöttek a szomszéd rámpákról is, hogy nem segítenénk-e nekik is, megfizetnének. Megbeszéltük a mi átadónkkal, hogy mehetünk, csak a targoncások mindig tudják, hol vagyunk, és ha befut a gazdaság számára egy vagon, azt kell először megraknunk. Volt is minden nap 2-3 maszek vagonunk, 1200, illetve a hűtősöket 1400 Ft-ért raktuk be. (Amikor bevonultam, 4800Ft volt a felbruttósított gyakornoki fizetésem havonta.)

Egyik nap az átadó kertészmérnök mondta, hogy másnap temetésre megy, a főnöke, a „főmérnök elvtárs” fogja helyettesíteni, majd a targoncások bemutatnak neki minket. Úgy is lett, másnap reggel a targoncások jöttek a melegedőhöz, hogy menjünk, mert jön a „főmérnök elvtárs”. Ahogy közeledtünk, kiszállt a szolgálati Volgából, mi meg Józsival egyszerre köszöntünk neki, hogy „Szevasz, Edömér!”

„Szevasztok, szevasztok, nekem dolgom van, intézzetek mindent, ahogy eddig!” - mondta, majd vörös fejjel bevágódott a kocsiba és elhajtatott. Megkérdeztük a targoncásokat, el is mondták, hogy öt éve dolgozik ott, két éve ő a főmérnök, amióta elvégzett valami szakmérnökit is.

Ennyit a Rektori Tanács fegyelmi határozatáról.

Az Edömér által emlegetett Vass főhadnagyról Debrecenben szinte mindenki tudta, hogy a helyi operatív tiszt volt, fedő beosztása – legalábbis őrnagy korában – gazdasági főnyomozó volt.

Persze nem Edömér volt az egyetlen tégla a falban.

Volt a koliban egyszer, pontosabban sokszor csoportbulink, de az egyik emlékezetesebbre sikerült, mint a többi. Az ünnepelt lány egy gyönyörű kisplasztikát kapott, két tojásból és egy kocsigyertyából összeállítva, fekete kóccal díszítve, az ünnepelt fiú meg köztudomásúan lóbolond volt, ezért, ha egy egész lovat nem is tudtunk neki keríteni, egy gyönyörű, kívül vörös bársony, belül ezüstfehér selyem díszdobozban kapott egy lófalloszt.

Volt rengeteg pia is, úgyhogy ez az alkalommal volt életem egyik filmszakadása a kettő közül. Másnap illendően másnaposok voltunk, de hétfőre már alig fájt itt-ott. Hétfőn az első előadáson mindig olvasott katalógus volt, ezért csodálkoztunk, hogy nem jött a lóbolond srác, csak a második óra elejére.

Összébb húzódtunk a következő szünetben, heccelni, hogy biztos harmadnapos, de ő elmondta, miért maradt otthon.

Felhívta az unokabátyja, aki egyenruhásként szolgált a BM III-as Főcsoportfőnökségén, és elmondta lóbolond csoporttársunknak, hogy kik voltak ott a bulin, ki, milyen ajándékot kapott, miket ettünk, miket ittunk, milyen, akkor pornónak minősülő filmet néztünk (videó még nem volt), milyen dalokat énekeltünk. Az a rejtély is megoldódott, hogy hová lett a Debreceni ÁG által palackozott ágyas körtepálinkás üvegből a körte. Kiderült, hogy én ettem meg, alighanem az idézte elő nálam a filmszakadást. No meg azt is mondta a rokon, hogy ez a vonal most tiszta, de mi figyeljünk oda, mert nagyon aktív tégla van közöttünk.

Beszélt aztán még más jelentésekről is. Az egyik srác, aki kollégista volt ahhoz képest, hogy alig pár km-re lakott az egyetemtől, gyanús lett. Ő nem volt a csoporttársunk, de jó haver volt, és a jelentett eseményeknél mindig jelen volt. Akkor még nem tudtam, hogy a besúgóságból úgy tudott ő is szabadulni, mint a többiek, hogy belépett a Pártba, és ha jól dolgozott, ötödéven fel is vették. Különben is, akkor még csak vagy harmadévesek voltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy kiugratjuk a nyulat a bokorból.

Imivel, akiben teljesen megbíztam, a téglagyanús srác füle hallatára beszélgetni kezdtünk a dísznövényekről. Nekem „hirtelen eszembe jutott”, hogy voltam évfolyamtársainknál az albérletükben, „és képzeld, milyen nagy fa…ok, kokacserjét nevelnek virágcserépben”.

Harmadnapra rá sápadtan, feldúlva jöttek nevezett évfolyamtársaink. Elmondták, hogy előző este becsengetett két rendőr és egy civil, mutattak valami házkutatási parancsot, bementek, a két rendőr megállt az ajtóban, a civil meg végignézte az összes egzotikus dísznövényt (botanikus kertekből vett vagy szerzett szaporító anyagokból neveltünk sokan ilyen, akkoriban virágboltokban nem is látható egzótákat), közölte, hogy nagyon szépek, majd elmentek. Ők meg egész éjjel nem tudtak idegességükben aludni, mert tele volt több fiókjuk Pestről frissen hozott szamizdatokkal. Annyira titokban terjesztették, hogy bizony én sem tudtam, hogy rajtuk keresztül érkezik, én is utólag ijedtem meg. Ők meg azóta sem tudják, mit kerestek náluk a rendőrök.

Ez a besúgó srác nem tudom, mit követett el, az is lehet, hogy a szüleinek volt valami stiklije, de az is, hogy meggyőzték, hogy csak akkor veszik föl, ha aláír. Most jól van, örökölt egy menő vállalkozást, és nem tette tönkre, no meg jót szakított a kárpótlásból és a privatizációból, a fillérekért felvásárolt kárpótlási- és tulajdonjegyekkel.

Edömérrel nem tudom, mi van, nem jártam arra azóta, de gondolom, egymásra találtak Veres Jánossal, egy évvel járt alatta, de az is lehet, hogy Baja Ferenccel együtt gründolták össze azt a bizonyos nemzetbiztonsági vodkagyárat.

Ha feltűnne a politikai celebek között, azt hiszem, nevesíteném, bár a balliberális  szavazókat nem zavarja valamiért, ha tolvajra kell bízniuk az értékeiket. Van valami latin mondás is erről...

Szólj hozzá!

Címkék: humor átverés bűnözők téglák balliberális

Durrogás

2008.01.01. 02:00 Kitalátor (másként) gondolkodó

Megy most javában. A Bombagyár aktivistái a tehetetlen rendőrség helyett paradox módon akciót indítottak az illegális árusok, robbantgatók és egyéb közterületi bűnözők ellen ellen, de a rendőrök inkább Tomcatéket akadályozták, minthogy okafogyottá tették volna felhívásukat.

Ahhoz képest, hogy Debrecen délkeleti részén lakunk, egyetlen, délkeletre néző ablakból annyi rakétát láttunk fél óra alatt, hogy azok ára lassan eléri a múlt évi bruttómat.

Mert durrogtatni – jó. Állítólag. A riadtan elkóborló kutyák, a szívrohamtól elpusztuló madarak, az ijedtségtől elvetélő várandós anyák, az évekig csengő fülű gyerekek szerint nem annyira.

Egyébként nem is normális kamasz fiú az, aki nem akar tízen-egynehány évesen robbantgatni. És nem is normális felnőtt, aki huszonévesen, vagy afölött is a durrogtatást élvezi. Igyon sok karamellás tejet káposztás rétessel!

Amikor én voltam tizenéves, nem volt ám petárda: magunknak csináltuk, általában gyufaméregből vagy néha itt-ott talált szétszedett lőszerekből kiszedett puskaporból (a jobb vegyészek másból is) a pukkancsokat és a rakétákat.

Rakétához csak egy cső kellett, durrantáshoz meg egy jó anyacsavar, két csavarral. Utóbbinál egy-két menetre behajtottuk az egyik csavart, megtöltöttük gyufaméreggel, majd szemből is belehajtottunk óvatosan egy másik csavart. Voltak lendületes bátor fiúk is, nekik megégett a kezük, a 16-os csavart és a hozzá tartozó anyát a beletömött gyufaméreg ugyan nem hasította szét, csak lelökte a menetet. Mi nem kézben robbantottuk, hanem kedvesen a járókelők lába alá a koliablakból, és közben röhögtünk. Ők nem.

A rakétakészítéshez kifogyott filctollakat használtunk, mérsékelt sikerrel, rengeteg gyufaméreg kellett hozzá és el is csavarodott a röppályája, viszont kis szerencsével bármit ki lehetett volna vele gyújtani. Megúsztuk. (Azt a sajnálatos tűzesetet, ami egy nádfedeles régi házat érintett miattunk Mezőkövesden, nem rakéta, hanem egyszerűen egy túl jól kilőtt gyufa okozta. Különben is sikerült eloltani és el is évült.)

Egyszerűbb megoldás volt a kifogyott golyóstoll-betétek megtöltése gyufaméreggel. Gyertyával indítottuk. Aztán erről leszoktunk, mert láttuk azt a srácot, aki még fokozni akarta a hatást: a rezezett acél tollbetétet ő is megtöltötte, aztán a végét ellapította, feltekerte és úgy tartotta a gyertyához. A tollbetét nagy durranással szilánkokra szakadt.

Csak az egyik szemét kellett azonnal kivenni. A másikra fokozatosan vakult meg, ahogy az acélszilánkok az üvegtesten át lassan elérték a szemfeneket.

Persze nemcsak ilyen, szinte pirotechnikai eszközöket használtunk. A nagyobb festékesdobozokba is elég volt pár szem karbid, egy kis víz, meg egy kis lyuk az aljára. Visszanyomtuk a tetejét, és amikor éreztük, hogy már kezd kifelé fújni, meggyújtottuk. Óriásit durrant, a doboz az egyik-, a teteje meg az ellenkező irányba repült, de mifelénk csak kisebb sérüléseket, ablaktöréseket okozott.

Kisebb koromban benzinnel is robbantgattunk, amikor nyaralni voltam Rakacán. Egy lánctalpas munkagép indítómotorjából engedtünk le, és tíz évesen Molotov-koktélosdit játszottunk a ránk támadó sziklák ellen. Én már hazautaztam, amikor az egyik barátom nem vette észre, hogy túltöltötte az üveget, és a kezében robbant fel. Túlélte, és egész jól sikerült több éven át tartó műtétsorozattal elfogadható arcot is készítettek neki, csak a nyaka maradt feltűnően heges.

Gimi után jött a katonaság, ahol vaktöltényes géppisztolyt ropogtatva kellett hurrázva rohangálni, meg fetrengeni. Csak azt sajnáltam, hogy nem 13 évesen hívtak be, akkor talán jobban élveztem volna. Ott közülünk csak Ferike, egy igazi kis rendes budai úrfiú járt pórul, mert az első napokban a füle mellett eleresztett vaktöltényes AMD-sorozattól leszereléskor még csengett a füle.

A kiképzés eszközei közé tartoztak az úgynevezett pukkancsok, azaz hanggránátok is, azzal akarták edzeni a bátorságunkat. Nekünk, aknavetősöknek nem sok bajunk volt vele, de a nyuszik, azaz a lövészek (gyalogosok) kiképző tiszthelyettesei között volt egy, a többi alkoholistától is elmebetegebb őrmester. Valahonnét a legsötétebbnek csúfolt Szabolcsból került oda, majd 190 centi magas volt, de csak vagy 50 kiló. Naponta 10-20 kávét ivott, és alig huszonéves korára már szétdohányozta és szétordította a torkát. A legjobban azzal mutathatom be, ha leírom, hogy nem ment haza a saját kishúga temetésére, mert megtudta, hogy pap fogja temetni. Nemtetszésének „a pofám leszakad” elmés szófordulattal adott hangot, naponta több tucatszor.

Történt egyszer, hogy a saját katonáit szívatta, és bedobott menet közben a nyitott nyuszibuszba (Páncélozott Szállító Harcjármű) egy pukkancsot, és egy jót élvezett azon, hogy majd’ felborultak. A másodikat már kidobták robbanás előtt, ezért a harmadikkal várt, hogy csak az utolsó pillanatba dobja be, de mivel elég lassan számolt, a kezében, az arca mellett robbant, úgyhogy tényleg leszakadt a pofája végre. Túlélte.

Egyetemistaként már végképp nem érdekeltek az ilyen durranós élvezetek, mégis részem lehetett benne egy nyári szünetben. Valami főelvtársat doktori címhez kellett juttatni, ezért kitalálták neki, hogy ne csak kavarja a szart, hanem robbantassa is, vizsgálja a szórásképet meg a költségeket, oszt’ legyen sok táblázata meg grafikonja,. mert Lenin szerint annyi a tudomány, amennyi a matamatika. A kísérlet egyik színhelye pont Edelény volt. Én a nyári szünetek egy részében édesanyám helyett jártam dolgozni az asszonybrigáddal, mert hamar rájöttem, hogy főzni is, meg meszelni, takarítani is jobban tud, mint én. Akkoriban az volt a gyakorlat a téeszekben, hogy a gépeket a férfiak kezelték, és ami gépekkel nem volt elvégezhető, túl nehéz, vagy bonyolult volt, azt rábízták az asszonybrigádra. Természetesen a kísérletet is a részben már nyugdíjas asszonyok hajtották végre, velem, meg két robbantómesterrel. A korábban a földre kihordott trágyakupacokba egy-egy nagy lyukat kellett fúrni egy, kihegyezett gerendányi (25×25 centis, vagy 160 centi hosszú, a tompa végén rászegelt lécekkel) keményfa cölöppel, aztán beleönteni egy vödör „andó”-t, ami gázolajjal átitatott ammóniumnitrát volt, rá négy tasak begyutacsolt paxitot, majd újabb vödör „andót”, utána trágyát, és jól meg kellett taposni, de persze azért a robbantózsinórra vigyázva. Utána elhúzódtunk a mannahullás elől, megtanultuk, hogy nyissuk ki a szánkat a robbantás alatt, és akkor nem siketülünk meg, csak tegyük a kezünket a szánk elé…

Robbanóanyagot, mármint gyutacsot és paxitot persze a raktárba nem volt szabad visszavinni, ezért a nap végén mindig nagyobb adagokat használtunk. A legutolsó nap már alig egy kilométerre dolgoztunk a várostól, és jó sok anyag megmaradt a végére, ráadásul akkor már az „andót” is el kellett lőni. Az utolsó kupac jó nagy volt, a fúrócölöppel ennek ellenére vagy fél méterre a talajba is lehatoltam, beleraktunk vagy 20 paxitzacskót, mindegyikbe gyutacsot és legalább ötven kiló „andót”. Jól feltornyoztuk a kupacot, még egy döglött rókát is a tetejére raktam, elhúzódtunk fedezékbe és szóltunk, hogy mehet. Ment is! A döglött róka felrepült vagy 50 m-re és a trágyával együtt egyenletesen szétszóródott, Edelény szélén, a pálinkafőzdében és a környékén betörtek az ablakok, a trágyakupac helyén támadt kráter alján meg azonnal megjelent a talajvíz.

Azóta valahogy nem rajongok a durrogásért.

Kellene egy tábor, ahol a durrogtatókat összegyűjtik, hogy kiélhessék hajlamaikat.

 

54 komment

Címkék: bomba bombagyár

Aktuál-izélődés

2007.12.17. 15:10 Kitalátor (másként) gondolkodó

Régen, ha jól emlékszem még populáció-genetika órán hallottam először a klasszikus viccet a drága Wladimir János tanár úrtól, úgyis, mint egyik magyarázatát annak, hogy miként módosulhat a szaporodási közösségek génösszetétele:


Ül a kocsis a bakon, kezében a gyeplő. Ráér, a lovak lassan ballagnak, az eső szemerkél, de a keskeny úton nem tudja megelőzni a társzekereket, így bőségesen van ideje gondolkozni:

Csak nem jól van ez a világ elosztva! Az én apám a gróf volt (felsóhajt), a fiam is gróf (megpödri a bajuszát), csak én vagyok kocsis..."

 
Ma már ilyen nem eshet meg, ugyebár, általában nincsenek parádés kocsisok, az autóját meg gyakran az is maga vezeti, akinek tellene sofőrre. A mai főurak úgy látszik tanultak a gazdasági nehézségekbe sodródott Kovacschazy (remélem így PC!) úréktól, aki az éves mérleg elkészülte után így szólt a feleségéhez:

 - Nu, Zálikám, aranyom, baj van! Nagyon rosszul megy a bolt, minden fillért meg kell fognunk, hogy talpon maradjunk jövőre is, és ne kelljen eladogatni az ékszereket, az ezüstöt meg a szőrméket. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha te megtanulnál főzni, és elküldenénk a szakácsnőt? Tudod milyen sokat megtakaríthatnánk vele?      

- Jól van Samukám, igazad van, meg is próbálhatjuk. Nu de tulajdonképpen a sofőrt is elküldhetnénk, ha te is megtanulnál b@szni!

 
A fentebbi klasszikus ma már másként aktualizálódott. A folytonos változás dialektikusan hozta magával az állandóságot. Ugyebár gyeplő helyett a kormányt fogja az ember fia, de ugyanúgy ráér dugóban morfondírozni.

 
 Csak jól van ez a világ elosztva!

Az én apám tolvaj volt. A fiam is lebukott már, mert lopott. 
Csak én vagyok miniszterelnök!

 

A miértekre választ kereső ember könnyen rátalálhat a másik klasszikus adaptációjára:

Ferenc és Kára szabadságuk alatt kettesben autóznak. Ferenc vezeti az autót, Klára egyszer csak kissé izgatottan megszólal:

- Édesem, álljunk már meg annál a benzinkútnál, van egy kis dolgom! Te meg is nézethetnéd addig a gumikat és tele is tankolhatnál, akkorra én is végzek.

- Jól van, drágám!

Így is történik. Feri ezek közben egyik szemével figyeli Klárit, aki odaszalad a kútvezetőhöz, puszi-puszi, bemennek a kútvezető irodájába, Klára elővesz valamit, a táskájából, megmutatja, utána a kútvezető pakol ki valamit a tárcájából, majd valami papírcetlit, az üvegajtón keresztül is látható, hogy névjegyet cserélnek, aztán Klára felpattan, a kutas is, kikiséri, puszi-puszi, Klára bepattan a kocsiba, elindulnak, integetés, puszidobás.

Ahogy kiérnek az útra, Ferit már nem hagyja nyugodni a kíváncsiság, meg mintha valami kis kellemetlen véglény is fickándozna benne, ezért nyíltan, őszintén, becsületesen rá is kérdez:

- Drágám! Ki volt ez?

- Jajj, te kis csacsi, nyugodj már meg! Tudod, évfolyamtársam volt, és ővele jártam, mielőtt veled megismerkedtem, és egy másik évfolyamtársamtól hallottam, hogy ez a kút az övé. Valami apró szamárságon összevesztünk akkor, és jöttél Te! Pedig előtte már az esküvőt tervezgettük...

- És ha akkor összeházasodtok, most benzinkutasné lennél? - kérdezi Feri, kissé önelégülten.

- Ahogy te tévedsz, édesem - válaszol Klára egy picit szárazabb hangon. Ha akkor hozzámegyek, ma ő lenne a miniszterelnök!

 
Azzal a reménnyel kívánok jó kántálást, hogy karácsonyra ez már nem lesz aktuális!

5 komment

Címkék: család vicc humor gyurcsány bűnözés pénz megmondás gének

Katolicizmus és magyarság?

2007.12.03. 22:33 Kitalátor (másként) gondolkodó

A Bombagyáron egy kis fogalmi zavar támadt a címben jelzett kérdés kapcsán a hozzászólásokban, a vallás és a hit fogalma keveredett. Vallásként a transzcendens hit meghatározása szerepel. Pedig a vallás az más, az magyarul a "vall” szóból ered, akkor is, ha esetleg a az angolok és az angol Wikipédia nem képes a különbségtételre.
 

Egy mondat a görög katolikus egyház liturgiájából, az áldozás előtti imából talán megvilágosít mindenkit:

"Hiszem Uram és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek fia, ki a világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között az első én vagyok."

A hit magyarán nem látszik, nem érzékelhető általában, a vallás viszont a hit megvallása, látható, hallható. A Credo, a Hiszekegy például konkrétan erről szól.

Az összefüggés nem zárt a két fogalom között, hiszen hihet valaki úgy is, hogy nem vallja meg hitét, nem gyakorolja a vallását (gyávaságból, kényelemből, a szent egyház és a gyarló papság butaságból adódó összecseréléséből, vagy akár hiteltelen vallásossággal való meghatározó találkozás miatt), és olyan is van, aki intenzív vallásgyakorló, de valójában ez csak „megélhetési” szerepjáték a részéről, és egyáltalán nem hisz, vagy legalábbis nem abban hisz, amit megjátszik.  Politikusok és vallásos rezsimek karrieristái között gyakori betegség.

A magyarság még jóval a honfoglalás előtt találkozott a kereszténységgel, a honfoglalók nem jelentéktelen hányada az akkor még tényleg egyetemes (=katolikus) és igazhívő (=ortodox) keresztény egyház keleti "tüdejének" tagja volt, és a honfoglalás után intenzív térítő munkát végeztek. A Szent István által hozott politikai döntés, amely viszont Rómához kapcsolta Bizánctól a magyarok helyi egyházát és latin rítusú hittérítőket is hívott a sámánok vezette, szkíta hagyományokhoz és esetleg más természetvallásokhoz, sőt lehetséges, hogy az egykori kazár törzsszövetségből közöttük maradt, zsidó vallásra áttértekhez tartozókhoz, egyetlen dolgot eredményezett: a magyarság megmaradását. Bizánc csak vazallus-államként, törzsként fogadta el az egyházának a hierarchiájához tartozó népeket, a római pápának viszont jól jött egy független ellensúly a német-római császárral szemben.

Ezen okok mint a magyar egyházszervezet példátlan Nyugaton. Az esztergomi érsek keleti patriarchai jogokat kapott (pl. királykoronázás, vétójoggal), és kivételes volt az is, hogy eleve két érsekség jött létre. Sajnos a kalocsai érsekség alapító levele nincs meg.

A két rítus sokáig párhuzamosan létezett az országban és a köztudatban. Az 1054-es dátumra datált egyházszakadás hatása nem jutott el hozzánk sokáig. Tudtak ugyan róla, de a Szabolcsi Zsinaton nem véletlenül szabályozták a papok nősülését és a böjti fegyelmet a görög rítus szerint, és nem véletlenül fenyegette meg Mátyás királyunk a Rómát azzal, hogy a kettős keresztet a címerben hármas keresztre cseréli.

A keleti kereszténység szinte teljesen a reformáció-ellenreformáció áldozata lett hazánkban, mivel a török hódításnak lett áldozata a rítus követőinek a többsége (a megmaradtak akik elmenekültek meg összekeveredtek részben a nemzetiségekkel), és a prédikátorokat képző svájci, német- és németalföldi egyetemek ugyanúgy tájékozatlanok voltak a keleti kereszténységről, mint a római katolikus papokat képző hazai és nyugati szemináriumokban. Sokan a reformáció térnyerését és a kálvinizmus kivételes nemzeti egyházként történő megerősödését is azokkal a néphagyományokban élő emlékekkel magyarázzák, amelyeket a reformáció visszaidézett, tehát a közöttük élő, közösséget vezető családos pap, illetve lelkész, a két szín alatti áldozást visszaidéző úrvacsora, és főleg a nép nyelvén folyó vallásgyakorlás.

A modern nemzetfogalom kialakulásában is nagy szerepet játszott a katolikus egyház, és a két fajta totalitárius szocialista diktatúra idején menedéket jelentett a magyarságnak, a szépségnek és a jóságnak, különösen a II. Vatikáni Zsinat után, amikor több, mint ezer év után szinte(!) általánossá vált a nép nyelvén megvalósítható vallásgyakorlás.

Ugyancsak jelentős érdemei vannak a katolikus egyháznak is (természetesen a református mellett) a határokkal kirekesztett magyarság identitásának megtartásában. Aki volt már augusztus 20-án Székelyföldön, és elment templomba is, az tudja, miről beszélek. Persze, hibákat, bűnöket is elkövetnek, mint például a római katolikus vallású moldvai csángók és a görög katolikus vallású gyimesi csángók feláldozása a XX. században, talán a békesség kedvéért.

A "rendszerváltás" utáni megújulásban is elévülhetetlenek az egyház érdemei. Nem  véletlen a szabadkőművesek, az amerikai alapítású újprotestáns szekták és a szcientológusok intenzív ellen-offenzívája, főleg a média különböző eszközeivel, és pénzügyi-jogi szabályozással. A katolikus iskolák diákjaiból csak kevesen válnak engedelmes fogyasztókká, bolsevistává, anarcho-liberálissá, bár előfordul az is, Sztalintól Fidel Castron át Kókáig, és Bassel Ferenc Zsoltig, bár ők is inkább etetők (voltak), mint fogyasztók.

9 komment

Címkék: vallás hit magyarság gondolatébresztő katolicizmus

Karácsonyi ének - ma

2007.11.29. 15:08 Kitalátor (másként) gondolkodó

(Minden, karácsonyra gyártott kínai termék zenéjére)

Csüngő bél, ömlő vér
Öt-hat héten át
Így köszönti a média
A kis Jézuskát

Vehetsz mindent bárkinek
Most akciós áron
Szűz Máriát kizavarod
Hogy odakinn várjon

Nagyapádat se fogadtad
Be ameddig élt
Mért tennél hát kivételt
Két csavargóért

A kis Jézust várja már
Kint az inkubátor
Megveszi majd szervdonornak
Egy "orvos a családból"

Az is lehet, hogy egy vén
Buzi fizet érte     
Bűneink meg megmaradnak     
Örök szenvedésésre

Máriát meg elküldöd
Az utcasarokra
Hogy pusztuljon el ő is
AIDS-kórházba dobva

Csüngő bél, ömlő vér
Öt-hat héten át
Ezt imádja a magyar
Nem a Jézuskát

Karácsonyfa azér' kell
Mert mindenki vesz
Egyszer este egy évben
Mindenki szent lesz

Templomba is elmennénk
Karácsonykor, éjjel
Csak attól tartunk, kinéznének
Minket zsebtévével.

Csüngő bél, ömlő vér
Meg a nagy zabálás
Ettől ünnep az ünnep
Kell hozzá a hányás

Gyönyörű a gyertyaláng
Had' égjen,magába'
Ha leég a lakásunk
Megyünk szállodába

Fagyott csöves, kemény csávó
Kezességet vállalt
Most már békén hagyja őt
A pénzbehajtó állat

Nem lehet már soppingolni
Minden bolt bezárt
Elmegyük hát lökünk egyet
Jót iszunk ezért

Csüngő bél, ömlő vér
Meg a bevásárlás
Ebből áll a karácsony
S jön a takarítás?

 

 


(A képért köszönet a Nagycsaládosok Országos Egyesületének.)

8 komment

Címkék: hellokaracsony

Blokk.hu - már megint

2007.11.26. 21:19 Kitalátor (másként) gondolkodó

Írtam egy szépet, nekem tetszett, és eltűnt.
Gyulladjon ki a szerverük!

4 komment

"Közbiztonságra veszélyes EU-s állampolgárok"

2007.11.08. 22:52 Kitalátor (másként) gondolkodó

A Reakció - a polgári underground blogja (AgentUngur) - Románok rómában címmel külön feljegyzetet "szentelt" a keleti szomszédainkkal kapcsolatos problémáknak. Felidézi Funar javaslatát arról, hogy na romának, hanem cigánynak nevezzék a khm. európaitól eltérő szocializációt örökölt kisebbségi népcsoportot, hogy ne tévesszék őket össze a románokkal. Merthogy nem is a románokkal van a baj külföldön sokak szerint, hanem szinte kizárólag a romákkal.

Románia közbiztonsága a határok megnyitásával a legfejlettebb jóléti államok szintjére emelkedett, ugyanis magára valamit is adó bűnöző nem a sok csóró és a néhány újgazdag strapás kifosztását tekinti céljának, hanem a könnyű pénzszerzést. Pénzt meg onnan könnyű szerezni, ahol sok van, azaz ahol nem volt szocialista rendszer.

Azonkívül ne felejtsük el, hogy amíg csonka hazánkban a XX. század második felében a jóléti hangulatnak - a "gulyáskommunizmus" mítoszának - külföldi hitelből és önkizsákmányolással történő megteremtése is  majd' ötmillió magyar halálába, anyjából való kiirtásába került, addig ott mindenki megszületett, aki megfogant, legfeljebb nyomorékon jött a világra, éhezett, árva, eldobott gyerek lett, de a többség felnőtt, és majd' mind megtanult az árokparton két-három nyelven. Ráadásul a román nyelvújítást is úgy csinálták meg, hogy az albánra emlékeztető ragozású, javarészt török, cigány magyar és szláv jövevényszavakból álló (a beás cigányok által ma is beszélt) nyelvet átlatinizálták, de annyira, hogy a románok tanulás nélkül is megértik alapszinten az olaszt és a spanyolt,  franciául meg megtanultak az iskolában.

Állítólag a kétmilliós szám csak a hivatalosan kint dolgozókra vonatkozik, a valóságban vagy hétmillió román állampolgár is élhet az Unió többi országában, és küldi, hordja haza a külföldön megszerzett, megtakarított pénzt, és épít, vásárol, befektet otthon.

Ez mind érthető és méltányolható, sőt, irigyelhető is, különösen annak fényében, hogy a keleti régióinkból egyre többen járnak át naponta a Partiumba dolgozni, és egyre több építőbrigád csak hétvégekre jön haza Székelyföldről. Végre mi is megélhetjük, hogy úgy dolgozhatunk külföldön, hogy gyakorlatilag nincsenek nyelvi nehézségeink...

Amit viszont nem tudok összerakni, az az, hogy pont  Gheorghe Funar nyilatkozott meg a témában. Az a Gheorghe Funar, aza Funár György, aki állítólag félig magyar (tökéletesen beszél magyarul), félig cigány, azért olyan nagyromán.

12 komment

Címkék: funar román vs roma

A "kevésbé veszélyes ideológia"

2007.11.08. 09:41 Kitalátor (másként) gondolkodó

Néhány kép a közelmúlt történelméről.  Köszönet a linkért a Bombagyárnak.

Arról valahogy senki sehol nem ír, hogy az Auswitz-Birkenau embervágóhíd-komplexet a "felszabadító" szivjet hadsereg - a kommunisták - '45 után még évekig üzemeltették, elsősorban a német katonák szelektálására, Szibériába indítására, illetve helyszíni megsemmisítésére.

Legalább egy magyar alakulat is "vendégeskedett" ott, Kádár Béla karpaszományos főhadnagy(?) vezetésével. Olyan jól álcázták magukat (parancsra) valahol a Nyugati Kárpátokban, hogy hetekkel a "Győzelem napja" után úgy kerestek egy szovjet csapatot, hogy akkor most ők megadnának magukat, mert elfogyott a menázsi, rabolni meg nem szokásuk.

A Kárpátok északi oldalán gyalog indították el őket kelet felé, először teljes fegyverzetben, felvezetővel, aztán a közkatonáktól beszedték a puskákat, csak a tiszteknél maradt oldalfegyver, de mire Oświęcimbe értek, már a tiszteknél sem maradhatott fegyver, és fegyveres horda hajtotta őket.

Mivel bizonyítható volt, hogy az egész háborúban a fegyverüket sem sütötték el, és mindenki egészséges, munkaképes volt, ezért pár hét után bevagonírozták őket a brezinkai híres pályaudvaron, "Igyi Szibír!".

A csapat és a vezető minőségét bizonyítja, hogy mindenki élve hazatért.

3 komment

Címkék: kommunizmus bűn auswitz

süti beállítások módosítása