Kedves Kitalátor Feljegyzet,
nem tudom, honnan veszed, hogy el vagyok ragadtatva magamtól és mindent jobban tudok. Erről szó sincs és nagyon sajnálom, ha ez a kép marad meg benned rólam és elnézést kérek, ha valahol bántóan fogalmaztam.

A véleményem viszont ugyanaz marad.

'munkahelyük megszűnése miatti feleslegesség-érzésüket alkohollal próbálták csillapítani'

aha. Itt máris egy bibi. Pont az ilyen tudatos döntésről beszélek. Hogy egyre gyakrabban nyúlunk az alkoholhoz, mert attól minden jobb lesz, hurrá.
Aki pedig olyan gyakran núyl alkoholhoz, hogy már nem nevezhető tudatos józan döntésnek az ivása és a lecsúszásra, nos az ilyen ember döntés- és cselekvésképtelen és mint ilyennek, szintén nincs helye a nyílt társadalomban, hanem sürgős, zárt kezelésre szorul. Itt nyilván megmutatkoznak a szociális hálóm tátongó lyukak, ezt nem vitatom.
Azzal teljesen egyetértek, hogy ezeknek az embereknek több segítségre lenne szükségük. De ezt nem szeretném én magánemberként, a leadózott pénzemből újra és újra támogatni.

És amiről az eredeti post szólt: undorítónak tartom az emberi ürüléket az utcán. Ha ettől én önimádü és mindentjobbantudó vagyok a szemedben, hát vállalom azt is.

Üdv
Rékuc

nagyon ontopic elmélázás

fika.blog.hu/2007/12/18/keregetek

A hajléktalanszállón lopnak, de az utcán nem? Ki hiszi el ezt a hülyeséget? Amíg van a szállón szabad hely, addig ne szarjanak az utcán.

Rékuc!

Ismerős?

"görénylyuk
hidd el, egy olyan embertől, mint te, kimondottan megtiszteltetés, hogy undormánynak tartasz. Hánynék magamtól, ha kedvelnél, mert akkor tudnám bakker hogy valamit nagyon rosszul csinálok."

Tudatlak, hogy Molnárgörény - ellentétben veled - nem átugrotta a csöveseket, hanem mentette az életüket. Pedig, hidd el, ő sem szereti a szagukat, és Tőled nagyságrendekkel jobban tisztában van a szanaszét szarás közegészségügyi - környezetromboló hatásával.

Már megint ítélsz, pedig tudtommal még halmozottan frusztrált, kutyának sem kellő szingli bírónő sem vagy, aki a férfiak elleni bosszúból következetesen kisemmizi az elvált apákat. Mármint, úgy értem, nem vettem volna észre, hogy bírónő vagy. A többi - érzésem szerint - nem zárható ki.

Valóban, nemcsak diplomások vannak közöttük. De nemcsak a diploma, még a tudományos fokozat sem látszik meg azon, aki 5-10 éve az utcán él, aki szilárd ételt már nem bír lenyelni, ezért "kannás boron" azaz félig erjesztett cukorleveken és segélykonyhák levesein él. És bizony, összefossa, hol magát, hol a várost. Monspart Saci kifejezésével: "beteg az akarókája".

(Aki meg holmi valagságsókat néz a tévében, pláne ne háborogjon! Semmivel nem visszataszítóbb látvány egy bokor mögött görnyedezve fosó csöves, mint egy Győzike- féle parazita a WC-kagylón.)

Persze, nemcsak férfiak vannak közöttük, és a nők sem mind kivénhedt/fiatalon szétroncsolódott prostituáltak, intézeti vagy válási árvák. Senki sem teljesen védett attól a sorstól. Elég, ha egy tényleg rossz döntést hozva egy olyan emberben bízik meg, aki kisemmizi és testileg és/vagy lelkileg megbetegíti, munkaképtelenné teszi, eltartóival (szüleivel) meg örökre összeveszejti. Vagy ha ettől való félelmébe és a magányba beleőrül, és meghasadt személyiségének életösztöne mégis megmarad.

Mit gondolsz, a bölcsesség alapjáig eljutott milliárdosok miért adakoznak szívesebben a hajléktalanoknak és a nyomorékoknak, mint a szegény, tehetséges gyermekeknek?

Mert tudják, hogy nyomorékok, nincstelenek még ők is lehetnek. Nem vagyok milliárdos, sőt..., de én is lehetek, Molnárgörény is, sőt Te is.

Egyetlen meggondolatlan döntés, és 2-3 év múlva már nem makrózni bújsz a bokor alá, hanem egy fél kifliért, vagy egy méretes csikkért. Vagy szarni. Mert azt meg muszáj.

jaj
válaszom a homáron
összezavarsz
válasszuk már ki a párbaj végleges színterét, szívesen folytatnám tovább - érvekkel :)

ja és
honnan tudhatnám, hogy 'molnárgörény' ekkora hős? hiszen csakis abból ítélhettem, amit nekem odafröcsögött a homárra. Az pedig - valljuk be - nem volt túl színvonalas.
Én mindig elmondom a véleményemet, csais azt, de azt őszintén. Emiatt hihetetlen személyeskedő válaszok szoktak érkezni, és néha - sajnos - nálam is elszakad a cérna, pedig tudom, vállalnom kell az ilyesmit is, mivel nem mindig politikailag korrekt, amit gondolok a világról.

Erdész barátaim mutattak egyszer Debrecen szélén, a Nagyerdőn egy csöves-tanyát, ahol a kunyhó mellett több láda könyv volt esőtől védett ládákban, és amit szabályos zsineg-kerítés vett körül, amin belül egy csikk sem volt eldobva.

Guberálásból éltek, a kukákból kitúrt értékek szépen, glédába rakva várták az értékesítést, újrahasznosítást.

Hárman éltek ott, egy fóliából és gallyakból összetákolt, jól álcázott kunyhóban: egy valaha jobb napokat látott szorgalmas, de alkoholbeteg nő (Egyszerre veszítette el egy balesetben férjét, gyermekét és élete értelmét. Öngyilkos akart lenni, de megmentették, de mire kikerült a pszichiátriáról, mindene odalett, szülei nem éltek, testvére nem volt, a lakásrészleteket, rezsit nem fizette, tehát elárverezték mindenét, mert nem hagyta meg a postásnak a "címét". Persze, ki is rúgták.), egy szellemi fogyatékos, de jóindulatú és jó erőben lévő viszonylag fiatal (őt csak úgy volt, megsajnálták, befogadták, ő szedte a gallyakat a tüzeléshez), és egy idősebb, félkarú férfi. Ő erdészeti dolgozó, fűrészes volt egy Debrecen közeli városban. A láncnál lehet, hogy fényesebb a kard, de a láncfűrész még gyorsabb és élesebb. Hónapokig kórházban volt, amikor meg rokkantan hazakerült, már nagyon útjában volt nem igazán pallérozott érzelemvilágú, de bővérű asszonyának, aki megundorodott tőle, olyannyira, hogy a szomszédok is hallották, amikor mondogatta, hogy "nyomorékkal nem baszok!" Dolgozni sem bírt, a járadéka kevés, az ideje sok volt, így odaszokott a kocsmába, amire hivatkozással az asszony be is adta a válópert, mert kellett már a hely az új, egészséges kaninak.

A félkarú favágó nem akarta fokozni a feszültséget, otthagyta a házát az asszonynak meg a gyerekeknek, ő meg kiköltözött a szőlőbe, ahol volt egy jó kis fűthető, majd' összkomfortos fa présháza.

Pár évig ott élt, lassan megtanult fél kézzel is dolgozgatni. A szomszédok örültek neki, mert egyrészt pár forintért megcsinált kisebb munkákat, metszegetett, stb., másrészt meg állandó ottlétével, mozgásával elriasztotta a Hajdúhadházról előszeretettel arra portyázó eltérő kultúrájú hhh megélhetési bűnözőket. Felírta az idegen piros és sárga zsigulik rendszámát, meg elhíresztelte, hogy puskája is van.

Egyszer aztán, amikor bement a városba, nyugdíjat felvenni, bevásárolni, "valakik" felgyújtották a házát. Mindene porrá égett.

Amikor találkoztam vele, Dosztojevszkijt olvasott.

Er!
A hajléktalanszállón nem fekhet a szatyrán. És nem mehet be, ha ivott, holott többségük nem tud sem menni, sem beszélni, ha teljesen józan.
Amúgy kirabolják őket az utcán, vasútállomásokon is. Debrecenben például egy időben a Nagyállomáson tizenéves cigánykurvákkal lopatták el rendre tőlük a parazita stricik a bankkártyártyájukat, személyi igazolványukat.

A rákoskeresztúri erdőkben - és más peremkerületi erdőségekben is - sok hasonló helyzetű hajléktalan él. Néhányukkal riportot is olvastam valamelyik napilapban. Őket tiszteletben tartom, mert nincsenek a társadalom terhére. Sőt, az ilyeneket kellene a leginkább támogatni és visszasegíteni a társadalomba, ha igénylik.
De lássuk be, a többség nem ilyen. Nézz be a Nyugati aluljáróba! Vagy fordulj be bármelyik keresztutcába a Nagykörútról. Én laktam a Jókai térnél, ami 50 méterre van a világörökség részétől, az Andrássy úttól. És naponta kerülőt kellett tennem, hogy hazaérjek, mert orrfacsaró bűz, káromkodó, részeg hajléktalanok tömege fogadott a ház mellett. Teleszarják a város legszebb parkját.
Nem tudom elhinni, hogy ez téged nem háborít fel...
Tudod, hogy mi bőszít fel? És miért fordultam ennyire a hajléktalanok ezen csoportja ellen? Mert ők a legékesebb példája annak, hogy az átlagpolgárral senki nem foglalkozik. Amíg fejőstehén vagyok, dolgozom, fizetem az adót és még a piros lámpán sem megyek át mert azt nem szabad... addig kuss a nevem és a jogaimat a sárba tiporják. Amikor viszont a társadalom terhére vagyok, azonnal találok jogvédő szervezetet, amely a hozzám hasonló elesettekkel foglalkozik.

"Kitalátor feljegyzet" te egy jó ember vagy így első olvasatra, örülök, hogy megtaláltam a blogod.
Mostanság kezdtem úgy érezni, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, és én vagyok a bolond, nem a világ bolondult meg körülöttem.
Rékuc a legjobb példája az önelégült, énközpontú tenyésztett singli alapnak. Választottan lesz magányos, vagy a sors fogja arra ítélni. Szociális érzéke, empatikus képessége, értékrendje olyan alapokon nyugodnak, melyek a pénzre, az én-re, az ego-ra épülnek, nem pedig az etikára és a szívre. Ő elég önelégült ahoz, hogy most azt hihesse, hogy ő sohasem kerülhet a szociális háló szélére, mivel ő, csak ő, senki más nem irányítja az életét, és nem szólhat bele sem politika, sem véletlen, sem a természet, se semmi, mi hatalmas lenne az EGO-jánál. Nem ismerheted az ismeretlen vándor történetét, míg nem léptél abba folyóba, melyben ő is sáros lett. Jön még kutyára teherautú és a bilibe lógó keze, szárazon marad...

najó
én őszintén szerettem volna erről normálisan elvitatkozni, de ilyen személyeskedő beszólások után elment tőle a kedvem. Nem tudom, mikor tapostam bele dillypickle lelkivilágába, hogy ekkora késztetést érzett beletaposni az enyémbe. Sajnálom, ha bármivel megbántottam. További kellemes fröcsögést kívánok.

Rékuc!

Ha nem vetted volna észre az egyetlen, gerincesen náci "himnuszgekko" kivételével mindenkinek beletapostál a lelkivilágába, akinek nincs ko/lido/novokainnal tele az érzelemközpontja, lelkiismerete, empátia-fészke. Furcsa amúgy, hogy egyedül maradtál, mert ez a hozzáállás tömegjelenség az egész világon.

Nem is új, évtizedekkel ezelőtt megjelent az elidegenedés néven leírt probléma tömegesedése. A paradox az, hogy a hajéktalanság sziámi ikertestvére.

Persze, mindig voltak otthontalanok, akik valami újat keresve vándoroltak vagy menekültek valami elől, és ezeket gyakran üldözték is valamilyen mértékben. A vándorló cigányhordáknak pl. tudtommal Franciaországban ma is belföldi útlevelet kell kiváltaniuk. A törökök, az iszlám hódítás elől menekülő balkáni népcsoportok ismereteim szerint csak az akkori Magyar Királyságban kaptak közösségi autonómiát és különleges szabadságjogokat, olyannyira, hogy a szerbeknek hamarabb volt országgyűlése Magyarországon, mint a magyaroknak.

De a szocioparazitizmusnak ez a formája XX. századi jelenség. Addig egyrészt senki sem élt olyan nagy "létbiztonságban", hogy azt higgye, hogy védett, másrészt meg a helyben lakó, dolgozó vagy kolduló szegény néptömegek életkörülményei semmivel sem voltak jobbak, mint azokéi, akik oda vetődtek. Meg egyébként is, a széklet és a vizelet általánosan az utcákra került a városokban. A válás nem volt divat, a házasságokat méreggel vagy egyéb gyilkokkal bontották, de a "természetes" halandóság is olyan nagy volt, hogy egy-egy erősebb immunrendszerű és szerencsésebb ember 3-4 házastársat is "elhasználhatott" már akkor is. A hódító hadseregek rombolása, vagy "egyszerű" tűzvészek" miatt otthon nélkül maradt emberek, családok sem éltek évtizedekig hajlék nélkül. Ha túlélték, vagy a közösség segített nekik, vagy tákoltak maguknak.

A Felvilágosodással elindított - alapvetően keresztényellenes célú - közösségrombolás ilyen eredményei valójában a két világháború között kezdtek megmutatkozni, addig az európai kultúra nem fogadta el, hogy a harcokban megnyomorodott családapákat, a hódítók által megerőszakolt családanyákat kivesse a család, a közösség.
A Családi körben (Arany J.) megvacsoráztatott hadirokkant nem a költői képzelet szüleménye, az egy gyakori, elfogadott jelenség volt.

A középkorban szerzetesközösségek, lovagrendek, gyülekezetek, hitközségek által a polgárosodás egyik első jeleként létrehozott ispotályok már előrevetítették a nagyközösségi szolidaritás előtérbe helyezését az egyéni, családi, kisközösségi szolidaritással szemben. A posztmodern korra viszont már kizárólagossá vált az igény arra, hogy szegényeket sőt betegeket, nyomorékokat ne is lásson az adófizető polgár. Újabb dialektikus paradoxon, hogy ezt legjobban a Szovjetunióban sikerült megvalósítani, speciális intézetekbe kényszerítették a hadirokkantakat és az az elmebetegeket. A Szovjetunió felbomlásához nem kis részben járult hozzá az a rossz társadalmi közérzet, hogy az afganisztáni intervenció hadirokkantjai, hadiözvegyei és hadiárvái már nem fértek be ezekbe a gyűjtőtáborokba, és megélhetés híján ellepték az utcákat, tereket, a aluljárókat, a megmaradt templomok lépcsőit.

Megoldás?

Kizárólagos megoldás, "Endlösung" nem létezik, ismétlem: "szegények mindig lesznek veletek".

Bebizonyosodott, hogy a közösségi gondoskodás kizárólagossága működésképtelen, és a család, mint alapvető közösségi forma tudatos lerombolása megöli a szolidaritást is. Ez is volt a célja is: jelentős extraprofit termelhető ki az elmagányosodott, sodródó emberekből, munkaerőként és fogyasztóként egyaránt.
Talán az jelenthetné valami több évszázados pozitív változás kezdetét, ha "divattá" válna, hogy az erejük teljében nagyobb lakást vásárló-építő emberek egy különbejáratú kis szobával, melléképülettel gondoskodnának idős szüleikről, fogyatékos vagy beteg testvérükről, felnőtt gyerekükről, és nem pilótajátékként létesülő, pár éven belül összeomló intézményekben akarnának elhelyezni őket. A sérültekkel, fogyatékosokkal kapcsolatban már megindult valami pozitív változás, egyre inkább tudatosodik létezésük óvodás kortól kezdve, de a posztmodern kor legnagyobb szégyene, a szegénység még undort vált ki.

Mert bizony azoknak is, akik saját mocskukban fetrengve élnek, volt-van édesanyjuk, lehet, hogy volt házastársuk, lehet, hogy van gyerekük, testvérük.

Amíg ez nem fog újra társadalmi köztudatba kerülni, addig bizony totalitárius terror nélkül Budapest nem székes-, hanem székletes főváros marad.

Persze, vidéken sem jobb a helyzet, csak mások a dimenziók. Az egyszeri csodarabbi is megmondta, hogy város az, amelyik legalább hét ingyenélőt el tud tartani, és minél nagyobb egy település, annál több esély van hulladékból, koldulásból megélni. A tömegesség meg biztosítja azt az arctalanságot, amire ezeknek a szerencsétleneknek szükségük van - maradék önbecsülésük megőrzéséhez. Mert míg Máriapócs egyetlen "hajléktalanját", Zolit minden helybeli ismeri, és ha részegen összecsinálja magát az utcán, utána nem kap semmit a helybeliektől (még jó, hogy ott vannak zarándokok), de az egyenszürke arcú fővárosi hajléktalanok csereszabatosok. Egy-két embert könnyű - akár törvénytelen eszközökkel is - eltávolítani (berúgatva az ország, sőt egyre inkább az Unió másik végébe menő teherautóra rakva és ott ledobva), de százakat, ezreket már nem lehet.

nem
személyében tudtommal senkit nem bántottam meg. Én mindig csakis a véleményemet mondtam el, mások magánéletére, jellemére nem tettem megjegyzést (kangörény kivételével, akitől ismételten elnézést kérek) és nagyon rosszul esik, hogy mások velem szemben ezt eljátszották.

köszönöm hogy ennyit összeirkáltál, nem igazán van gusztusom és lelkierőm tovább folytatni a vitát. Vitatkozni nagyon szeretek, de a személyes támadásokhoz nincs erőm. elnézést mindazoktól, akit annyira megbántottam hogy így reagáljanak rám. Többet ide nem jövök.
üdv
Rékuc

Jujj, Mi van már itt!! No.
végigolvasom még egyszer, lassn,mert nem bírtam eldönteni kinek van igaza:)

Dorka! Sajnos az eredeti Homáros poszt nélkül nehezen kerekedik érthetővé. Szerintem neked nem tudtunk újat mondani. Esetleg picit más-más szemszögből makróztuk a fekáliát, mint a szakemberek. ;-)

M.. Nem is szólok inkább bele..
Kitalátor , Te most Írországban vagy?

Dorka!
Még nem. De van rá esély, mert egy olyan döntési folyamat is végbemehet, hogy a felesleges, társadalomnak nem kellő ember nem akar a saját családjának a parazitája lenni, hanem inkább az emberiség, a nagyobb közösség parazitájává lesz. Aki nem tud kenyeret adni a gyerekeinek, azzal megeshet, hogy otthagyja őket, a feleségére, és elindul, "szerencsét próbálni" . Mint régen az öregek, betegek a büdösbarlangokba.
A mai büdösbarlangok az aluljárók. Az ott lézengők szétfolyt anyagcsere-termékeibe szórt klórmész, a szétlocsolt hypó semmit sem javít a klímán, csupán a felszabaduló, szúrós szagú klóraminok csökkentik a nyugdíjbiztosítók kiadásait, mert elég jó rákkeltő hatásuk van, nemcsak az ott rothadó embertársainkra, hanem az ott kölekedő, dolgozó "adófizetőkre" is.

(Miből gondoltad, hogy Írországban vagyok? Ott lenne jó hajléktalannak lennem? Nekem Párizs szipatikusabb, és oda Janó el tud kalauzolni. Vagy arra akarsz célozni, hogy egyes angolok elbeszélései szerint csak a legutóbbi években vált Írországban is közszükségleti cikké a WC-papír, tehát minden átjár a fekália-szag? Nem tudom, írt még nem szagoltam, angolt igen, az büdös volt, pedig lett volna lehetősége tusolni és tiszta ruhát venni, de nem...)

Csak onnan gondoltam, hogy Írországban vagy, hogy van egy látogatáskijelző a blogomon, zászlócskákkal stb.. Azt jelezte ki, mielőtt idekattintottam, hogy volt egy látogatóm, Dublinból, a Te blogodról.
Ennyi csak:) Nem konnotált a hozzászólásom a támához, off volt:-)
De végülis bárki látogatkhat Tégrd írországban, aztán itt a nevemre kattint, én meg rögtön azt hszem, hogy disszidáltál:))