Molnárgörény nicknevű, a Bombagyárba is bedolgozó barátom hiányolja a halakat a Dunából. Ennek fő okaként ő a kárókatonák túlszaporodását nevezi meg, de nekem más a véleményem. Egy élővíz túl bonyolult rendszer ahhoz, hogy egy anomáliát egyetlen tényező megváltoztatásával, a kormoránok riasztásával-irtásával ki lehessen küszöbölni.

Igaz, régi ('70-es évek) a példa, és állóvizekkel kapcsolatos, de tanulságos. Élt a csonka hazánkban, Debrecenben egy, csak szakmai berkekben ismert, de nemzetközi szinten világhírű tudós, Woynárovich Elek. Római katolikus, nagycsaládos, templomjáró ember volt, aki a praktikusságot mindig a konvenciók elé helyezte, ezért általában viharkabátban és gumicsizmában járt. A városban, Debrecenben is. (Ahol lassan már elnevezhetnének róla egy közterületet! A mesterséges pontyszaporítás titkának felfedezését nem írom most le, de egy másik történetét igen.)

Valami nagy gebasz történt Franciaország legnagyobb mesterséges haltenyésztő komplexumában, mert  nem fejlődtek, döglődtek is a halak. Kaparták, metszették, szeletelték őket, de nem találták a problémát a francia tudósok.

Nem volt mit tenni, a francia külügyminisztérium a magyar külügy rendkívül sürgős segítségét kérte az ügyben, azaz Lexi bácsit.

No, volt is kapkodás, izzottak a telefonok, sisteregtek a tollak és ropogtak az írógépek, de néhány nap alatt lett útlevél is, meg engedély is, no meg persze némi célzás arra, hogy odakint nagyon vigyázzon magára, mert amíg kint van, addig az elvtársak nagyon vigyáznak ám itthon a családjára…

Meg is hozta a francia konzul futára a repülőjegyet, a meghívólevelet összecsomagolták az útlevéllel, Lexi bácsi meg még kiment a Hortobágyra, a halastavakhoz, és visszatért két ceglédi kannával, amikben olyan közepesen iszapszagú tóvíz volt. Aztán úgy, viharkabátban, a két ceglédi kannával beült a francia követség kocsijába, kivitték a repülőtérre. A vámosok először próbáltak okvetetlenkedni, de csak nem kóstolták meg, pedig felkínált nekik az öreg egy kannafedővel a "jóféléből", de aztán a két ceglédi kanna átminősült diplomáciai csomaggá.

Mielőtt elindult, az volt a kérése, hogy az érintett tórendszer tavainak vizét elemezzék ki, ahogy csak tudják. A feladatot meg úgy vállalta, hogy egy hónapig marad, azt csinál kint amit akar, autóval hordozzák, fizetik a költségeit és mindenhová beengedik. Örömmel belementek, meg valami pénzt is akartak neki előre is adni, de az nem igazán érdekelte. Magyarországon úgyse ért volna sokat vele, mert vagy elkobozzák (mert csak), vagy ellopják, de vásárolni, elkölteni a hiánygazdaságban nem volt egyszerű, kint meg úgyis fizették minden költségét.

Megérkezett Párizsba, várták a fotósok, tévések, filmhíradósok, jól mutatott a címlapokon, fekete gumicsizmában, olajzöld viharkabátban, két (ha jól emlékszem, egy piros és egy kék) ceglédi kannával, ahogy vonult le a lépcsőn.

A két kannát még aznap átadta, hogy végezzék el azok tartalmán is az összes lehetséges vizsgálatot, kiszedte a bőröndből az öltönyét, és kíséretére rendelt titkárnak elmondta, hogy akkor hová akar menni már aznap. Volt abban templom is, de szórakozó hely is. Másnap a Louvre-ban kezdett, jó alaposan végigjárta egy részét, mert rászánt egy-két hetet, esténként meg az itt, Magyarországon csak könyvekből, újságokból ismert párizsi látnivalók, szórakozóhelyek, színházak, cirkuszok világával ismerkedett. Aztán utazgatott egy keveset, Elszásztól a Földközi tengerig, az Alpoktól az óceánig, de rá se bagózott a halastavakra, a közelükbe sem ment. Kísérője égő füllel próbálta néha rávenni, hogy talán útba kellene ejteni, főleg azután, hogy már megvolt minden laboradat a vízvizsgálatokról, amit az öreg ki sem nyitott a 3. hétig. Annak vége felé aztán egyszer talán ránézett a halastavakra is, átbogarászta a laboreredményeket, a tavak adatait, és közölte, hogy melyik vizébe miből mit tegyenek.

Az utolsó héten aztán ugyanúgy ment minden, mint addig, igyekezett mindazt meglátni, amit ő és a legtöbb magyar csak olvasmányaiból ismerhet. Mire elkezdett összepakolni a hazautazáshoz, jött a hír, hogy egy hal hasa sem csillog már a víz tetején. Talán még akkor is kiment a tavakhoz, lehet, pisált egyet a nádasban, visszaült a kocsiba és a repülőtéren, immár üres kannákkal, szokásos ruhájában felszállt a repülőre.

A francia kormány aztán - mivel tényleg rendbejöttek a tavak, a halak meg nőttek, mint a kender - nem győzte kifejezni neki utólag is a háláját.

Azóta sem tudja senki, mi is történt pontosan, valami köze volt a dolognak a pH értékhez és bizonyos ionokhoz, a Ca-hoz biztos, meg ezek révén is a plankton-összetételhez.

A kormoránok egyébként nagyon nem szeretnek potyára fürdőzni, tehát, ha nincs mit fogniuk, nem gyülekeznek ám csapatostul a víz mellett. Unió van, odébb költöznek akár riogatás nélkül is.

Tény, hogy a Duna vízmennyisége hatalmas. Tény, hogy az oxigéntartalomra vonatkozó pufferkapacitása is óriási. Az is tény, hogy a "szocialista nagyüzemek" leállásával már csak itt-ott szivárognak fenolok, olajok és nehézfémsók a Dunába. Az is rendben van, hogy Paksnál már semmi nem mutatható ki Budapest szennyezéséből (mert ha valaki mégis kimutatná, rögtön kirúgnának).

De:

- A szennyvízzel beömlő szervesanyag-mennyiség oxigénhiányossá teszi a vizet, és 0,5-1% tartós eltérés már átalakítja a plankton összetételét.

- A teljesen tisztítatlan csapadékvíz az irdatlan mennyiségű autótól (olaj, korom, nehézfémpor), kutyától (nagy sótartalmú savas kutyaszar és kutyahúgy) csövesektől és részegektől (ua. mint a kutyánál, csak nem olyan savas), útszóró sótól stb. szennyezetten - tudtommal olajfogó nélkül - ömlik a Dunába.

- Egy kétmilliós világvárosban legalább egymillió gyógyszerszedő van, amelyek bomlásterméke általában biológiailag szintén aktív vegyület. Mondjuk a fogamzásgátlók egy részének a génpiszkált bacikkal termeltetett hatóanyaga gyakorlatilag változatlanul ürül a szervezetből. És tovább hat...

- Bejut részben a Dunába a Pest-környéki csalitosokban égetett szemét, főleg a rézdrótról leégetett PVC-szigetelés hamuja, korma is. Az meg a tömény "dioxin".

- A konzumidiótáknak gyártott pótélelmiszerek adalékanyagainak a vízi szervezetekre gyakorolt hatását hogy ismernénk akkor, amikor még az emberi szervezetre gyakorolt hosszú távú hatásukat sem ismerjük?

 Tudom, ezek túlnyomó részét már exportáltuk a Fekete-tengerbe, de a folyamatos utánpótlás és az iszapba történő lerakódás is jelentős lehet.

Meg arról sem kellene elfelejtkezni, hogy mire ideér a Duna, átfolyik két fővároson, több iparvidéken (és ki emlékszik már a dorogi égető balesetére), és a vízminőségi határértékek legtöbbször politikai döntések eredményei. A habzó Rábából és a sós Lapincsból származó planktonmérgek is felhígulnak persze, de keverednek más, olyan molekulákkal, amihez a Duna élővilága még nem tudott alkalmazkodni.

Természetesen a Dunaszauruszból megvalósított létesítmények is jelentősen módosíthatják, módosítják a vízminőséget.

Mindezek évtizedek, évszázadok alatt hatnak persze, de mikor is kezdődött az ipari forradalom, a vegyipar és a túlnépesedés?