Győzzön a Jobbik?

A Bombagyáron (amely ma már lassan az egyetlen liberális nemzeti fórum) azon folyik a vita, hogy ”Bejut-e a Jobbik az EP-be?”. Tomcat szerint kevés az esélye, szerintem meg a Jobbik nemcsak be fog jutni a EU parlamentbe, hanem túl is fogja magát nyerni, hála a  bizonytalankodó, balra kacsintgató (Csintalankodó) Fidesznek. Több ajánlószelvény-gyűjtő barátom eddigi tapasztalata szerint a korábbi Fidesz-támogatók jó egyharmada már le is adta a Jobbiknak a céduláját. Annak a Jobbiknak, amelyiknek nemcsak holmi érvelőkártyája van, hanem egész érvelő brossúrája is. Alapvetően és elsősorban állítólag a Fidesz elleni , már jól bejáratott ismerős lózungokkal…

Szavazatot néhány agyi keringési elégtelenségben szenvedő akciónyugdíjastól és kocsmai filozófustól eltekintve bizony szinte csak az eddig szinte terméketlen* Fidesztől fognak rabolni. Igen, a legfőbb, leghatékonyabb érvük az ifjúkommunista testvéreik orbáncigányozása és zsideszezése, valamint a kalapos pártkiüresítőnek (és mindössze herényi harcostársának) az egykutyázása. A támogatási hátterük meg finoman szólva is titokzatos.

Mézga Morvai Kriszta személye meg valóban telitalálat, annyira, hogy nekem az már gyanús. Nemcsak Csonka-Magyarország vidékeinek kétharmadához kötődik valamilyen rokoni szállal, hanem férje és gyermekei révén a (m)értékközeli (adó/vevő) fővárosi  (amúgy ugyancsak belterjes) "meghatározó gazdasági-politikai körökhöz" is. Jelenlegi önéletrajza alapján az Isten is köztársasági elnöknek teremtette.

Valamikor, nem is olyan régen, amikor szinte ismeretlen, harcias liberális feministából némi zsidónáci lealázás után, a proletárdiktatúrát "megszüntetve megtartó" demokratikus jogállami keretekkel szembetalálkozva harcias nemzeti konzervatív lett, megkérdeztem tőle e-mailben, hogy miként lehetett az ő nagyapja az önéletrajza szerint Hajdúsámsonban görög katolikus pap, amikor ott görög katolikus paróchia soha nem volt, jelenleg is Debrecen filiája. Választ nem kaptam, de látom, hogy az aktuális életrajzában már az szerepel, hogy "Anyai ágon debreceni, illetve hajdúsámsoni vagyok, azon a környéken szolgált görög katolikus papként a nagypapám. Édesanyám "topmodell", manöken volt harminc éven át." No ez a diszkrét, feltűnésmentes pontosítás is arra utal, hogy "töke van a menyasszonynak". Vagy legalábbis lehet, hogy volt...

Mert vagy a nagyapa papsága nem is igaz, és ő is csak egy bő háromszázezres vallási kisebbséget akart Torgyán doktor és az ő Maczó Ágnese után újból kisajátítani egy időre, vagy igaz ugyan, de nem is tartotta a kapcsolatot a nagyapjával. Azt nem gondolnám, hogy az anyja Hajdúsámsonban volt topmodell 30 évig, de azt sem, hogy bármelyik pap örült volna annak, hogy a lánya ilyesmiből él, bárhol…

Jó, persze mindenkinek joga van a megtéréshez, sőt a visszatéréshez is. Nem is ez a bajom, és nem is az, hogy deszegregációs javaslatomat bedobta a köztudatba, minden forrásmegjelölés nélkül. Kételyeimet leginkább egyfajta déjà vu érzés váltja ki: túlságosan hasonlít arra az MDF-et szisztematikusan felőrlő „nagyasszonyra”, akinek a 2. …ány kormányt köszönhetjük, és úgy tűnik, rövidesen az első Döbrögi Bajnai kormányt is a világra segíti. Csak tudnám, mit bábáskodik egy jogász!

A gond persze nem az, hogy Morvai Krisztina a változásának éveit nagyrészt külföldön fogja tölteni, marad még itt klimaxos nő elég. Ami nagyon nem világos számomra az, hogy a vele ellentétben a nyilvánosság előtti logikus érvelést eddig túlzásba igazán nem vivő többi listatag hogy fogja alakítani ezt a manapság nem igazán kedvező országimázst.  Dobolással? Az is kérdéses számomra, hogy testvérpártjaikkal, pl. a Nagyrománia Párttal, vagy a Szlovák Nemzeti Párttal, és az észak-ír szervezetek közül a magukat protestánsnak vagy katolikusnak mondó parlamenti formációval frakcióznak-e majd, és ha igen, mely értékek mentén? A különböző testhőfokú jobboldali „belga” nacionalista szervezeteket és az igazságtalanul elcsatolt, mai napig megszállás alatt tartott, hulladékteleppé átalakulás alatt álló ősi Őrvidékünket hatalma alatt tartó szövetséges Osztrák Szabadságpártot (FPÖ) ne is emlegessük. Úgy látszik nem is kell minden pártnak Izraelig menni testvérpártért.

Bár ha már ott vagyunk, az „Izrael az Otthonunk” nevű ugyancsak harmadik erő szintén természetes szövetségese a Jobbiknak…

Update 2010. február 4.: http://index.hu/belfold/2010/valasztas/jobbikbol_lobbik/

A hírportálok most adtak csak tájékoztatást arról , hogy még egy magyar proletárt végeztek ki Irakban. Nem, nem az arabok és még csak nem is a kurdok. Egy amerikai hivatásos állami bérgyilkos, azaz zsoldos katona. Nem ismerem egyik embert sem, az amerikairól lehet, hogy van fent kép a hálón, a magyar cigány WC-s bácsiról nem valószínű. "Rosz időben volt rosz helyen".

Meg az amerikai is, akit gondolom ugyanúgy vár haza a kisfia, mint a magyar cigányt. Illetve utóbbit már nem. Az viszont könnyen elképzelhető, hogy Carl Stovall egy lövéssel megalapozta egy merénylő életútját. A bosszú tényleg kulturális jelenség.

Az őrvezető, könnyen lehet, hogy csak pár hónap "futkosót" kap, meg elveszik a pulykapénzét, elvégre nem is olyan könnyű egy irakit és egy cigányt sötétben megkülönböztetni, ha nem beszélnek angolul tökéletesen, de a nagyradai házat így nem igazán valószínű, hogy bárki is felújítaná. A kis Bogdán és rokonai előtt meg itt a példa: ha valaki dolgozik, bele is halhat, de ha jól és sokat bűnözik, a sztárügyvédek pár év után kiszabadítják.

Az USA állami vezetése ugyan azt sem tudja nagyrészt, hogy hol van Magyarország, nemhogy Nagyrada, ezért valószínűleg semmit sem fognak tenni, esetleg fizetnek vagy száz dollár kártérítést, de a magyar kormány tagjainak és a Magyar Honvédség vezetőinek illene tudni. Ha nem akarják megtalaálni, előbb-utóbb elviszi őket a Radai Roseb!

Merthogy ők tehetnének valamit. Harcoló katonáink gyakorlatilag már nincsenek, az őröket hagyjuk, viszont vannak építő alakulataink. No az egyik ilyen építő alakulatot Afganisztán vagy Koszovó helyett Nagyradán kellene bevetni, és úgy felújítani-kibővíteni a szegény árva házát, hogy a fél ország a csodájára járjon!

Természetesen technikai és jogi eszközökkel az állagvédelemről a fiú nagykorúvá válásáig gondoskoni kell. Erre nagyon jó megoldás lehetne, ha a felújított-kibővített ház egy részét a Rendőrség bérelné, körzeti megbízotti irodának és szállásnak. Ezzel a kisfiút is lenne miből felnevelni.

A Világ Csendőre meg még kevésbé kedves a szívemnek ezután, és ha meglátok egy Coca- vagy Pepsi Colát, vagy megérzem egy McDonalds izzadt afroamerikai szagát, nekem hosszú ideig szegény dolgozó cigány fog eszembe jutni. Mert ő is alapanyaga lett az USA világhatalmát leginkább megjelenítő élelmiszeripari termékeknek. Mostantól az én számban cigányvér ízű lenne a kóla, meg a hamburger. Meg fekáliaszagú, a mobil buditól.

Köszönöm, én nem kérek! Hányingerem van Amerika ízétől, szagától.

És Te kérsz?

VÁLSÁG!??  "Egy egyszerű számítás” címmel kaptam egy lánclevelet. Mivel az éves (na jó, esetleg a 10 éves) fizetésemtől nagyobb összegeket nem tudom felfogni, ezért az eredeti pps-t szinte változatlan formában idemásolom, csupán a magyartalanságok egy részét javítottam ki. (A kapott számokhoz nem nyúltam.)

"Megdöbbentő eredmény

Egy tévénéző egyszerű számítása és a CNN-nek elküldött megjegyzései:

Az adófizetők pénzéből tervezett banki helyreállító terv a következő összegekbe fog kerülni:

-         700 milliárd dollár az amerikai helyreállító tervben

-         + a már kiadott 500 milliárd

-         + azok az euró milliárdok, amelyeket az európai kormányok adnak az Európában válságba került bankoknak

Hogy legalább egyfajta áttekintést megpróbáljon érzékeltetni arról, hogy ez pontosan mit is jelent, a tévénéző a következő számítást végezte el:

A Föld nevű bolygón 6,7 milliárd ember él. Ha csak az amerikai tervben szereplő 700 milliárd dollárt vesszük, és ezt elosztjuk a Föld lakosainak számával, 6,7 milliárddal, akkor az lakosonként 104 millió dollárra jön ki fejenként. Ha ezt a pénzösszeget odaadnánk minden egyes földlakónak, akkor nemcsak a szegénységet számolnánk fel gyökeresen általa, hanem minden földlakó dollár-milliomossá válna.
A „tévénéző” így következtetett: Nekem úgy tűnik, hogy alapvető probléma lehet a vagyon felosztásával.

Ha Franciaország példáját vesszük azzal a 26 milliárd euróval, amelyet a kormány ruházott be az adófizetők pénzéből: 26 milliárd 60 millió lakosra; az annyi, mint 433,33 millió euró fejenként. Ha egy négytagú családot veszünk, az 1,733 milliárd családonként. Ekkora összeggel a családok bőven vissza tudták volna fizetni jelzálog-tartozásaikat, és akkor nem robbant volna ki válság. Még egy jóval szerényebb összeggel is megtehették volna ugyanezt, ráadásul a fogyasztást is fellendíthették volna. A válság azonban itt van, és a kormányok csak gúnyolódnak rajtunk. A pénz azokhoz vándorol, akik spekulációikkal veszítik (lopják?) el a mi pénzünket, így nem marad már semmi az egyszerű embereknek."

 Számolni valamelyest még talán tudok (igyekszem elfelejteni), úgyhogy az első példa szerintem nem stimmel. Nekem „csak” 104 dollár jön ki egy főre, bár ha belegondolunk, hányan élnek naponta kevesebb, mint 1$-ból, akkor ez a szám is hatalmas. Harc a túlnépesedés ellen? A szegények számának drasztikus csökkentése világháború nélkül? Ez a Tóta W-féle (azóta neutronbombára javított) 'nitrogénbomba', ami úgymond megoldja az emberiség problémáit?

A Franciaországra vonatkozó számítások korrektek, gondolom a kiinduló adatok is helyesek. Illetve nagyon remélem, hogy mégsem…

Én nem tudom, melyik ország mennyit költ a bankok hitel-és fizetőképességének a fenntartására, de tartok tőle, hogy részben igazak is lehetnek a fenti számok, számítások. De ha csak féligazságokat tartalmaznak, akkor is el kellene gondolkodni lassan arról, hogy mi a célja az életünknek: a bankok táplálása saját vérünkkel , vagy valami egészen más…

Fene tudja, de Tóta W-vel szemben én valahogy nem ezt a hüllőtekintetű, lúdzabráló Döbrögit féltem, hanem az országot. (A másikban, ...ányban volt legalább valami emberi. Ha más nem is, legalább az őrültsége.)

Volt ugyanis egy sokkal-sokkal egyszerűbb rendszer, a HajdúBét, amit Döbrögi már "megválságkezelt". Eredmény?

Valamelyest elégedett lett vele az állam, befutott valamennyi közteher, meg még valami vételár-maradék is talán, a hitelező bankok sem mentek tönkre, bár ha a remélt extraprofitot nem is szerezték meg, de még mindig több haszonhoz jutottak, mintha állampapírokat vettek volna. A gyár vevője is elégedett lehet, mert a szennyvíz-előtisztító rendszer leszerelésével gyakorlatilag mindörökre kivonta a telephelyet az élelmiszer-iparból, mert ha csak a technológiai gépsor megy a reszájklingba, azt könnyen pótolhatta volna a következő vevő, és - bár közelebbi információim arról nincsenek (én nem tudom elhinni a felszámolók és a cégbírók közötti ingatlan- és autóajándékozásokról szóló pletykákat) - vélhetően a felszámoló és a lecsupaszított telephely megvásárlója sem járhattak rosszul...

A termelők nem voltak érdekesek abban az ügyben. Ők "csupán" hiteleiket bukták be, és munkájuk ellenértékét nem kapták meg. Banki hiteleikre volt ingatlan-fedezet, tehát a bankok ott sem károsodtak, az égbekiáltó bűnök* meg nem érintik meg a pragmatikus ateistákat, elvégre kik neki azok a parasztok, akiket így semmiztek ki? Mit érdekli őket, hány beszállító lett öngyilkos, hányan kaptak azóta infarktust vagy egyéb, pszichoszociális kórokra visszavezethető betegséget, hány család mállott szét a gazdasági ellehetetlenülés miatt, hány tehetségesnek látszó elszegényedett gyerekből lett segédmunkás, olyan, aki költői módon él, azaz káromkodik vagy fütyörészik. Az sem érdekes számukra, hogy hány volt gyári dolgozó áll sorba segélyekért, hányan menekültek rokkantsági nyugdíjba, hányan végeznek - nem önszántukból - fekete munkát.

Vajon tanult-e már ez a Döbrögi×Medvegyev hibrid más válságkezelő eljárást  is,   vagy a Magyarország NyRT is a HajdúBét sorsára jut?

*Égbekiáltó bűnök (a katolikus katekizmus szerint egy súlycsoportba tartoznak):
1. Szándékos gyilkosság
2. Természetellenes paráznaság
3. Özvegyek és árvák sanyargatása
4. Munkások bérének igazságtalan visszatartása
(Hinni nem kötelező, de ismeretük elvárható.)

Sün!

Ha valaki mégsem értené: Sün!

Sőt mi több: Sün!

A Bombagyáron bizonyos Khrone a következő kérdést tette föl: "Tudja itt valaki, hogy mi a különbség a terrorista és a szabadságharcos között?" Ott csak annyit válaszoltam, hogy "A terrorista örök vesztes, a szabadságharcos - legalább átmenetileg - győztes. Történelmileg." Persze én is tudom, hogy ez így demagóg egyszerűsítés, de nem akartam ott szétoffolni a témát, ezért itt folytatom.

A jelenben és a közelmúltban a valódi szabadságharcosok nem szoktak fegyvertelen, ártatlan emberek életére törni, és nem más, ártatlan emberek kirablásából szerzik a pénzt a harcukhoz. Az ő harcukat is főként a szegények támogatják, de nem azért, mert félnek tőlük, hanem azért, mert szeretik őket. A szabadságharcok túlélői általában - ha nem rokkannak le - visszatérnek munkájukhoz, hivatásukhoz, soha nem gazdagodnak meg harcukból és nem akarnak szocioparazitává válni.

A terroristák ezzel szemben - mivel vakmerőségük valójában gyávaságuk túlkompenzálása - élvezettel ölik a civileket, a gyerekeket, a nőket, az ártatlanokat, és tevékenységükhöz erőszakkal, bűnös úton szereznek pénzt. Vagy közvetlenül, mint Sztalin a postavonat kirablásával, vagy közvetetten, mint Lenyin, aki ugyan - akkor - bár nem rabolt, de a Sztalin által rabolt pénzből nyomorgó diákból fényűző világfi lett Párizsban.

Létezik még közvetettebb út is, amikor az ártatlanok kizsákmányolásából szerzett extraprofit (pl. drog-, fegyver- és olajkereskedelem, média) egy részét fordítják alapítványok, egyházak és karitatív szervezetek láncolatán keresztül a terroristák támogatására.

Persze a legfontosabb különbséget a végére hagytam: Terrorista a legaljasabb emberből is lehet, és a terrorista lét lealjasítja a leigazabb embereket is, míg a szabadságharc még a  korábbi gazembereket is megtisztítja, megnemesíti. Különösen azért, mert a terroristák jelentős része kiszállhat, köpönyeget fordíthat, mondhatnám 'eszmét cserélhet', és viheti magával az összerabolt javakat, míg a szabadságharcosok közül aki életben marad, az is hű marad szinte kivétel nélkül az eszméért. Egy fanatikus terrorista  bármikor képes pragmatikus fordulatra, míg a szabadságharcosok közül azok sem veszítik el eszméiket, akiket aljasul megtörtek, akiket árulásra kényszerítettek. Letagadhatják, elhallgathatják, lelkiismeretük ellenére átállhatnak az ellenséghez, de belső érzékszervük, belső köldökük  nem hagyja őket, és legtöbbször magukra mondják ki az ítéletet, a gyors vagy lassú halált. A nyugat-európai 'hatvannyolcas' legendás diákvezérek és/vagy vörös terroristák pl. ma már (liba)zsíros szájú tőkések, és különböző zöld és/vagy liberális frakciókban és igazgatótanácsokban ülve gazdagodnak a szegények kizsákmányolásából. Hazai követőik dettó, csak egy szinttel lejjebb, és igyekeznek mindenütt 'megmondani a tutit'. Még a jezsuitáknál is.

Szerintem.

Egy roppant tanulságos iromány jelent meg a HAON-on, „Miért akarják megölni a cigányokat?” címmel, és gondolom majd a nyomtatott mutációba is bekerül - válogatott hozzászólásokkal. . Elkövetőjét, bizonyos Komlósi Sándor urat nem ismerem, de fogalmazásmódja alapján alighanem valami ex-pártfunkci lehet. Vagy méginkább a részegen csinált drogos kölyke.

Néhány szépséges részlet:

"Szép kis triumvirátus maguk, ott, négyen" mondta az alkoholtól kilúgozott agyú kommunista laktanyaparancsnokunk Kalocsán, a 37. Budapesti Forradalmi Gépesített Lövészezred alakulóterén, 1981 tavaszán. Komlósi Sándor meg feltalálta a négytagú triót: "Bayer-Széles-Morvai Krisztina  trió " "Kövér Lászlóról tudjuk, hogy szintén a Bayer trióhoz tartozik." Ezt teszi úgy tűnik - az alkohol és a pártiskola együtt. Vagy a drog?

"2008.09.05: Nyíradony-Tamáspuszta, " - Olyan nincs, Tamásipuszta van.

"ez volt a tizenhetedik cigányok elleni támadás" Mennyi magyarok elleni támadás is történt ezen idő alatt? Vagy az nem számít, gádzsók is vagyunk, gójok is vagyunk, értünk nem kár?

"Pécs: egy házaspár meghalt, két gyermekük megsérült" Persze, mert két aljas mocskos kommunista cigány,(az egyik rendőr is volt korábban, a másik meg ckö tag) kézigránátot dobott a szomszéd 'tesvír' házába.

A többi aljas merénylet elkövetői még nem buktak le, bár alighanem megalapozottan szellőztették meg a román lapok, hogy a tatárszentgyörgyi támadás a veszprémi vérengzésről való figyelem-elterelés volt. "Józsikától" a pécsi merényletig. eddig ahol csak feltárták a tényeket, eddig még mindig az bizonyosodott be, hogy az egyik cigány megölte, megszúrta a másik cigányt. Közben meg magyarok százai (ha nem ezrei) lettek cigány erőszak, támadás, rablás áldozatai.

De az nem hír, nem a postás harapta meg a kutyát...

A "száz kiló párolgó marhahús", akinek "olyan szép buta magyar feje van" - ahogy párttársai (ha elvek mentén élnének, elvtársak is lehetnének) pártelnökké választásakor emlegették, az egyház-áruló expiarista diák nagyobbat trottyantott a ventillátorba, mint ama neves ősöm a békeévekben. Produkált egy igai freudi elszólást, porig alázva vele Kövér Lászlót, akinek a "köteles" mondatát körülmetélve kellett félremagyarázni. Az AVH-mosdató, tömeggyilkosságokat, kínzásokat, emberiség elleni rémtetteket hivatalos levélben, belügyminiszteri minőségében letagadó kegyúr - aki "megvédte" az országot Wass Albert állampolgárságától, és akinek még a kertésze vagy parádéskocsisa  is  valami főmaffiózó volt állítólag (amíg fegyveres leszámolás áldozata nem lett) - nem is bízná az "életre méltatlan életek" megsemmisítését az érintettekre, hanem ciántablettákat osztogatna nekik. Illetve nekünk.

A kétfajta (nemzeti és nemzetközi) szocializmus történelmi és szellemi rokonsága közismert, vagy legalábbis közismert lehetne. A totalitarizmus és az úgynevezett liberalizmus kapcsolata még nem eléggé tisztázott. Sejtéseink voltak már korábban is, de a liberálsoviniznizmus eddig csak álcázva, más pártok bőrébe bújva mutatta ki a foga fehérjét. Azt továbbra sem tudjuk, hogy a  legmagyarabb folyó, a Tisza és a közélet ciánszennyezése között milyen fokú kapcsolat van, az azonban több, mint érdekes, hogy a mammonita aranyásók rémtettét az átlagos szocialista választópolgár  rendre "cigányszennyezés"-nek értette...

A tiszta megjelenítés kétségkívül Kuncze Gábor érdeme. Köszönjük Gáborka! Leülhet.

Az az érzésem, hogy a szélsőséges állatvédelem, a perverzitással határos látványoskodó  mániákus állatszeretet mögött legtöbbször beteges embergyűlölet áll. (Természetesen nem konkrétan és nem kizárólag a Négy Mancs Alapítványról írok, számomra nem az egyes szervezetek, emberek érdekesek, hanem a történések, a trendek.) Az állati életek  ma oly gyakori felértékelése csupán egy implicit üzenet az emberi élet leértékeléséről, egyáltalán az értékek relativizálásának mindenkire kötelező elfogadásáról. Függetlenül az állítólag nem is ismerthető támogatók érdekeitől, nagyon gyakran ugyanazon személyek harcolnak az eutanáziáért, indítanak szélsőséges akciókat a magzatölés ellen szót emelő személyek és szervezetek ellen, akik az állattartók és vágóhidak életét is tönkreteszik.

 Persze a "civil" szervezetek, alapítványok vezetői között korántsem csak idealisták, elhivatott "egy ügyű", nemes szándékú emberek vannak, hanem nagy és egyre nagyobb a száma a megélhetési civileknek, sőt, az utóbbi években, egy, a valódi, főleg a történelmi keresztény egyházak ellen hozott  szocális finanszírozási rendelet következtében a megélhetési "egyházaknak" is. Atom- és szénerőművek tartanak el "zöld" mozgalmakat, dohánygyárak "dohányzáscsökkentő" szervezeteket, pedofilok gyermekvédelmi akciókat indítanak,  stricik küzdenek a prostituáltak jogaiért, és aki ezek tisztaságában nyilvánosan kételkedni merészel, az nem polkorrekt, az kigolyózza magát a közéletből, lejáratják a médiában, még rosszabb esetben jogi úton tönkre is teszik, ki is semmizik.

Ráadásul, ha egy jogász meghágja az élettudományokat, ritkán lehet értelmes, hasznos a basztard. A hazai állatvédelmi törvényünk is a gerinces állatok védelméről szól (legalábbis amikor utoljára olvastam, arról szólt). A patkány is gerinces állat, (hogy a többi, kicsinyítő-farkacskát jelentő „-ány”-ra végződő nevű ugyancsak undorító és kártékony élőlényt ne is említsük), a mézelő méh meg nem annyira. A „szörnyű” körülmények között, húsáért, tejéért, tojásáért, tolláért, szőréért vagy bőréért, prémjéért tartott haszonállatok természetes körülmények között nagy számban pusztulnának el, mint ahogy a  soviniszta "állatvédők" által lakásban nyomorgatott, retikül helyett vonszolt, torzított fejű, görbe nyelvű „pinanyaló” kutyák sem biztos, hogy túlélnének a Kaukázusban „szabadságuk” első két hetét, be tudnának integrálódni egy farkas-falkába. Amelyik meg életképes lenne természeti körülmények között, az valószínűleg tönkretenné a megfertőzött életteret, amint erre már nem egy példa volt eddig is.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy helyeslem az iparszerű állattartás extrém formáit. De az nem is megy túl sokáig: hasonlóan az évtizedek, lassan évszázadok óta monokultúrában, azonos termőterületen termelt növényekhez (pl. gyapot, szója, kukorica), a sivárság, az életfeltételektől való megfosztás egy idő után egyre drágább lesz, – remélem Raskó úr pontosabb adatokat is tud erről – hiába nagy az élőmunka-költség megtakarítás. A pótlólag jelentkező gyógyszerezési- íz-és és hozamfokozó költségek, valamint a tápanyagok romló hasznosulása, a fakultatív patogén szervezetek feldúsulása elviszi az extraprofitot. Az állatok, a haszonállatok jóléte elsősorban a gazda érdeke. No és természetesen a fogyasztóé, mert aki kóstolta már, az tudja, hogy micsoda különbség van egy holland technológiával felfújt hússertés és pl. Rózsa Péter barátunk hortobágyi mangalicája között.  (A génpiszkált  szójával és tej helyett húsliszt-szuszpenzióval villámgyorsan felnevelt "korszerű" húsmarha és  a magyar szürke ökör húsa meg nem is hasonlítható össze. ) Persze, nemcsak az ízük, az áruk sem ugyanaz, de ár-érték arányban még mindig a virágoskúti termék a nyerő. A különbség persze nemcsak az árban és az ízhatásban mutatkozik meg, pl. a szuperintenzív technológiával előállított élelmiszerekben a létfontosságú mikroelemek mennyisége és aránya nem éri el az emberi egészség fenntartáasához szükséges szintet.

Amit nem tudok elfogadni, az a biológiai és társadalmi sokféleség elleni soviniszta rombolás. Ez két eszközzel megy manapság végbe. Az egyik a már említett álzöld attak-sorozat a hagyományos állattartás, a hagyományos technológiájú növénytermesztés, élelmiszer-feldolgozás ellen.  A másik támadási  módszer az a fajta választék-bővítés, amit a hipermarket-hálózatok végeznek szorgalmas aprómunkával, és amely révén a hazai friss termékek helyett  szinte kizárólag külföldi, tartósított élelmiszereket lehet kapni. A gyümölcs fogalma ma a legtöbb embernek sznte már csak a déligyümölccsel azonos. Alma, körte, barack szinte már csak külföldi kapható, ráadásul csak olyan, amelyik növényvédőszerrel csávázva kerül külföldről ízetlenül, kicsit büdösen, de tartósan a polcokra, a magyar gyümölcs meg ha  mégis odajut, ha mégis méltóztatják mélyen az előállítási költség alatti áron,  fizetési ígérettel felvásárolni, ütődött, csúnya, beteg, és ugyanannyiba kerül, mint a az egyenként csomagolt, mérgezett, de "szép" áru.

A tudatosság hiánya meg nemcsak politikai betegség.

"Én is átállok a megújuló energiaforrások hasznosítására - használom az agyamat." Főpilóta http://roplap.fw.hu

Az EON a rendkívüli időjárással takarózik. Mondjuk szokatlan valóban, ha télen hideg van, és esik a hó, de nem azért annyira nem rendkívüli. Meg azt is idenyilatkozzák, hogy ők aztán izé a vezetékeket, azokat cserélték, még ha nem is kellett, meg meg is növekedett az igény, egyszóval nem fizetnek.

Nem vagyok szakértője a témának, és az ország másik végén élek (szintén EON-birodalomban), de néhány apróság feltűnt.

Például az, hogy a tévé-felvételeken kétféle törött oszlopot mutattak. Az egyik fajta, a betongyámos, dinitro-orto-krezollal örökké tartósra és mérgezőre - mi több, rákkeltőre és utódkárosítóra - pácolt, valaha kátránnyal is bevont faoszlop, stílszerűen villanykaró, amit az 50-es-60-as években állítottak, a másik fajta meg a 60-as-70-es években gyártott vasbeton oszlop. Én nem tudom, hogy egy extrém igénybevételnek, a kábelek terhelésének, a minden irányból ható szélnek, az oszlopra felmászó villanyszerelők (és "színes fémgyűjtők") súlyának, mindenfajta csapadék- és hőmérsékleti terhelésnek kitett oszlopnak mennyi a "kihordási ideje", de nem hiszem, hogy 30-50 évre lennének tervezve. A beton ugyebár nem vízzáró, az oszlopokat, gyámokat átitató nedvesség egyrészt rozsdásítja a betonvasakat, a kötődrótokat, másrészt meg megfagyva porlasztja a betont. A felállításuk óta eltelt évtizedek alatt a görcsöknél, ahol mégsem tudott behatolni a DNOC, szépen megkezdődött a gombák munkája, a fatest lebomlása, sőt, bizony, néhol még egyes rovarkártevők is megtelepedtek. Legalábbis én azt hiszem, hogy a harkályok nem, vagy legalábbis nem csak kommunikációs céllal vésik odvasra a telefon- és villanyoszlopokat.

A korrupciótól, valamit az egyszerre jelentkező politikai tabuizmustól és banditizmustól bűzlő privatizáció nyertesei persze a lehető legtovább akarják használni a korhadó és a porladó oszlopokat, hiszen ez a tiszta extraprofit. Persze a szolgáltatás színvonala, a biztonsága romlik, de nem lennék meglepődve, ha erre még rá is játszanának.

Ha az EON ugyanis magyar lenne, a fővezérek házastársainak cégei már régen tartalék áramfejlesztőket forgalmaznának a közületek, vállalkozások, sőt a lakosság részére is. Még én is azt tenném, hiába csak számlafizetői viszonyban vagyok velük - ha lenne hozzá alaptőkém...

Izgalmasabb, mint a számlalottó. Lehet tippelni, hogy hol és ki lesz az álliberálisok által elembertelenített, bűneik következményei alól rasszista módon, pusztán származási alapon felmentett "szent tehenek" következő áldozata.

• Egy lány, aki nem akar "megállni" a felspanolt hormonháztartású, a börtönben a köcsögöket megunó "udvarlónak"?
• Egy asszony, aki vissza meri húzni a táskáját a tolvaj kezéből?
• Egy újabb jármű-vezető, aki nem választotta meg kellő körültekintéssel az útvonalát  és nekiszaladt a kocsija oldalának egy, a rokonai nemi erőszaka elől menekülő kislány?
• Egy erdész, egy vadőr, egy halőr, vagy gátőr, aki feladata ellátása közben gátolta a luxusterepjárós mélyszegények gyarapodását?
• Egy 90 éves öregasszony, aki képes felismerni az őt kiraboló és megerőszakoló tizenévest?
• Egy pedagógus, aki szóvá teszi, hogy a gyerek testi fejlődését nem a segélyosztás utáni csipsz+kóla segítené, hanem annak az árából egész hónapra be lehetne fizetni a kedvezményes ebédre?
• Egy ügyintéző, aki nem fizet kétszer egy hónapban segélyt?
• Egy rendőr, aki bele mer nézni a mélyszegényéek új BMW-jének a csomagtartójába?
• Egy keresztény, aki hangosan meri mondani a Miatyánk szövegét, benne a súlyosan sértő "szabadíts meg a gonosztól" félmondattal?
• Vagy te, mert nem ajándékoztad elég gyorsan a mobilodat a népes, szamurájkardos kulturális hagyományőrzőknek?

Szerintem te leszel a következő. De lehet, hogy én...

... egy nógrádi cigányasszony orvoshoz ment, valamikor a '70-es években. Rövid vizsgálat után megállapították, hogy ismét, tizedjére is terhes. Mivel a gyermekei közül ketten már börtönben, hárman javító intézetben voltak, kettőt fogyatékosok intézetében tartottak, egyet meg örökbe adtak, és mivel a "lakáskörülményei" egy ló számára sem lettek volna megfelelőek, és ráadásul a gyerek apja nem lehetett a pár napja kiszabadult legújabb élettársa, az orvos azt javasolta, hogy "vetesse el", mert azt sem tudja etetni, aki még otthon van.

A cigányasszony erre csak annyit mondott: "Irtsä ki ä mägä fäjtậjật!"

Megtörtént, lehet, hogy visszafordíthatatlanul.

A magzatölést 1956 szeptemberében engedélyezték, Elnöki Tanácsi rendelettel. Azért nem törvénnyel, mert az még a különösebben át sem dolgozott sztalini alkotmánnyal sem volt összeegyeztethető. Aztán 1956-tól 1993-ig ~4 500 000 magyart öltek ki az anyja szíve alól. Az anyák hűtőszekrényt, Trabantot, Ibusz-utat és karriert szültek inkább. A "rendszerváltás" egyik legnagyobb szégyene az volt, hogy egy nevében kereszténydemokrata vezetésű minisztérium dolgozta ki és hagyatta jóvá 1993-ban azt a törvényt, amely nemcsak az egyik legliberálisabb a világon, hiszen állami támogatást ad a magzatölésekhez, a mi adónkból, és pusztán egy adminisztratív féket épít be, a hivatalosan családvédelmi szolgálatot ellátó ÁNTSz-es védőnők személyében (amelyik valamennyire is komolyan vette a törvényi feladatát, azt rövid úton eltávolították, és amely hálózatot egyre többen "Kaparószolgálat"-nak hívnak), hanem a magzatukat váró vagy annak örülő anyákkal azonos intézményekben  kötelező a nőgyógyászoknak a nők örök gyászát hozó hóhérmunkát is elvégezni.

Élünk is ám a szabadsággal: http://www.medlist.com/HIPPOCRATES/V/6/375.htm

Ahhoz meg túl jó hely ez a Kárpát-medence, hogy üresen maradjon. Hogy is mondta Arisztotelész? "A természet irtózik az ürességtől."

Mindehhez csak annyit tudok hozzátenni, kiegészítve régi mondásomat, hogy 'a nemzetpusztulás ellen kevés a verbális aktivitás', de még a manuális és orális sem jelent megoldást. De az sem, hogy szájkaratén edzett ifjak acélbetétes bakanccsal kitapossák a gyerekeket a várandós cigányasszonyokból.

Gyereket kellene inkább csinálni, fiúk-lányok! Családban, elkötelezetten, nem lebegtetve a partnercsere lehetőségét. Többet! Akkor is, ha nehéz felnevelni őket. Nem attól lesz szerencsétlen és frusztrált a kisgyerek, ha nem részesül a reklámok által felpörgetett társadalmi elvárásoknak megfelelő fogyasztási javakban, hanem attól, ha csak egy testvére lesz, vagy egy sem.

Az meg külön a mi jól megérdemelt büntetésünk, hogy csonka hazánkban egyetlen népcsoport szaporodik, amelynek gyermekeitől viszont nem várható el, hogy fenntartsanak minket, ha esetleg megérnénk az idős kort. Nem genetikai a probléma: szinte minden cigánygyerek fél-egy kilóval az átlag alatt születik, elsősorban a cigányasszonyok között mért 90-98%-os dohányzási arány, másodsorban az életmódjuk egyéb egészségtelensége miatt (korai szexualitás, rapszodikus táplálkozás, higiénés hiányosságok, gyakori promiszkuitás stb.). Az egészségesen élő cigány származású szülők gyermekei nem térnek el a népesség átlagától.

Egy ilyen ország, ahol megölik a magzatokat (háromból legalább egyet), ahol büntetik a több gyereket vállaló dolgozó, a jövedelmüket beosztó, nem elkocsmázó családokat, ahol a társadalmi újraelosztásból egyre inkább kirekesztik a munka mellett gyermeket nevelő családokat (és egyre inkább a megélhetési gyermekcsinálókat jutalmazzák), nem is érdemel mást. Egy olyan ország, ahol az értelmiségi nők középkorúként akarnak először gyereket vállalni - és sajnos a koruk előrehaladtával egyre több esetben,  a genetikai rendellenességek miatt arról is "lemondani kényszerülnek" - mi mást érdemelne?

Egy olyan kutúra, ahol a férfiak számára csak a színes műanyag-bevonatos szőrnyúzott barbikurvák az ideálisak, ahol az asszonnyá érett nő "kövér tehén" miért lenne érték, miért lenne megmaradásra érdemes?

Cáfoljatok meg!

Ökumenikus imanyolcad, Debrecen, 2009. január 20.

Atyánk!

Te azt üzented nekünk apostoloddal, hogy „Szüntelenül imádkozzatok!”[1]. Te ültetted belénk a vágyat a többre, a jobbra, a szebbre, és Te adtad nekünk a választás, a döntés lehetőségét is. Mert szabadok vagyunk. Mindig választunk is. Hol jól, hol rosszul. Mert bizony még a Te igéidből is valahogy legtöbbször azt választjuk ki, ami a mi kis életünket, okoskodásunkat támasztja alá.

Te alkottad világodat olyanra, hogy legbelső valóságunkban, szívünkben, lelkünkben nem lehet üresség. Még akkor sem, ha úgy érezzük, hogy elveszítjük lelkünk gazdagságát, hiszen akkor „e világ” külső nyomása bepréseli a saját lényegét belső ürességünkbe. Neked köszönhetjük azt, hogy a legrosszabb élethelyzetekben, a bűnben, a kikerülhetetlen szenvedésben és a bűn zsoldjában, a halálban is megtalálhatjuk az Értelmet. Az Értelmet, a Logoszt, az Igét: Téged.

Megtalálhatunk, ha marad bennünk a Te gazdagító adományaidból, a hitből, a reményből, a szeretetből, és azoknak a csodálatos adományok sokaságából, amelyeket a megbocsátástól a könyörületességen át a jó cselekedetre való vágyig erénynek nevezünk. Erénynek, mintha teremtésükben is részt kapnánk, holott a legtöbb, amit mi tehetünk, hogy igyekszünk megvédeni, és a legjobbjaink ki is bontakoztatják azokat.

Aki földi javakban bővelkedik, az igyekszik azt megvédeni. Falat, kerítést emel, kutyákat, őröket etet és újabban mindenféle technikai védelmi csodákra is költi vagyonának egy részét. Lelkünk elszegényedését nem az ellenünk törő ellenség behatolása okozza, a Sátán még csak nem is elragadja tőlünk ajándékaidat. Mi magunk dobjuk el azokat, ha beengedjük, átvesszük, magunkévá tesszük a Kísértő hamis ajándékait, színes üveggyöngyökre cserélve az aranynál és a gyémántnál is mérhetetlenül értékesebb, Tőled kapott kincseinket.

Köszönjük Uram, hogy megtanítottál minket arra, hogy még a csörgő talentumaink is csak akkor maradhatnak meg, ha használjuk, és így szaporítjuk azokat. Mennyivel fontosabb akkor, hogy a Te szereteted lelkünket gazdagító adományait használjuk, működtessük! Mert magunknak hiába is akarnánk megtartani azokat, bezárva elsorvadnak, mint a legszebb vadvirágok is.

Imádkozunk a gazdagokért is, hiszen a földi gazdagság ugyanúgy, mint a szellemi-erkölcsi felsőbbrendűség-tudat könnyen eltaszíthatja Tőled őket – azaz minket. „Aki ismeri intelligenciájának korlátait, ismereteinek viszonylagos voltát, erényeinek silányságát, akaratának gyengeségét, szívének szárazságát, az nagyon jól tudja, hogy minden igazi gazdagság Istenben van, és hogy ő Isten nélkül semmi. Ismeri hiányát, tehát Isten után szomjazik: ez a lelki szegény, akiről azt mondja az Írás: >>A gazdagok szűkölködtek és éheztek, de kik az Urat keresik, semmi jóban meg nem fogyatkoztak[2]<<[3]”   Úgy legyen!

Ámen.

Gratulálok az Emm Ereggy Rádjóban dolgozó (ál)liberálisoknak! Remek volt tegnap este, a kampánycsend közepén leadott (Még) Szabad (Lábon Bűnöző) Demokraták Szövetsége emlékműsor. Először azt hittem, meghalt az anarchomaoista rendpárti (fedőnevén) Báró örökös világvárosi főpolgármester, és rá, a Harcos Trabantosra emlékeznek. Már majdnem kezdtem megsajnálni, hogy nem élhette meg a Négyes Metró vonalának a beomlását, de aztán rájöttem, hogy csak a törzsszavazók mozgósítása miatt volt rá szükség.

Lássátok:

A konkurencia meg nem hallgat, hanem csak beszél...

Megindult az öntisztulás, vagy csak egy rablóbanda tagjai marakodnak a koncért?

http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=255161&fr=hle

http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=255196&fr=hle

http://mno.hu/portal/607851

"Javunkra kell fordítani a vihar erőit annak érdekében, hogy a nagy átrendeződés után Magyarország jobb pozícióba kerüljön, a védekezés önmagában nem elég", mondta a Magyar Távirati Irodának adott interjújában Gyurcsány Ferenc.

Betegségének a következő stádiumában meg már azt fogja állítani, hogy ő generálja a passzátszelet?

Ilyenkor, a médiában, az emberekre ható médiumokban undormánnyá lefokozott, nyálas-nyúlós Mammon-ünneppé degradált karácsony, és a rituális részegség közben ugyancsak rituálisan teendő betarthatatlan szilveszter-esti fogadalmak, éjszakai gyerek- és kutyarisztó robbantgatások, no meg a társadalmilag elvárt újévi hányások után mindenki hajlamos kritikusabban nézni a világot. Az egyháziaskodó giccsek, a förtelmes, célszerűtlen és hamis egyházi, hitéleti eszközök elviselése alkohol, lehetőleg keserűlikőr ill. a Kisfalusi János s/s bácsi féle ürmös törkölypálinka nélkül ép ízlésű ember számára nem igazán lehetséges.

Korunk hegemón "ízlésvilága" sem különb: olyan viseleti jegyek terjedtek szét járványosan, amelyek pár éve még komoly, esetenként tradicionális tartalmakat hordoztak különböző kultúrákban, ma azonban divatelemként keverednek egymással és újonnan kitalált jegyekkel, mint ama bizonyos disznók elé vetett igazgyöngyök - áthaladván a sertések tápcsatornáján. A szokványos, a bevett, a hagyományos megjelenési formák elleni lázadás paradoxnak tűnő módon nem új elemekkel, hanem térben, jelentéstartalomban és időben máshol, máskor megszületett formai elemek fentebb említett eredményű átdolgozásában nyilvánul meg.

Nemcsak a divatban van így, hanem testvérében, a művészetben is. A legnehezebb az előzményekből le nem vezethető, korszakalkotó formavilág megalkotása. Erre a megszületett emberek pár ezred ppm-nyi hányada képes csupán, és még nekik is ritkán sikerül életükben elfogadtatni magukat.

Alig valamivel könnyebb úgy megfelelni bizonyos, generációkkal korábban kikristályosodott szabályrendszernek, hogy a műveken mégis érzékelhető legyen valami művészi többlet. Az ilyen művészek aránya is ppm-ben fejezhető ki.

Vannak aztán a tisztességes művész-iparosok, akik tkp. hűségesen reprodukálnak., variálják a korszakteremtő művések motívumait Ez a szint az, ami elvárható egy embertől.

Vannak aztán, akik nem képesek megfelelni a műfaji és egyéb szabályoknak, és nem képesek valóban újat , eredetit alkotni sem, ezért aztán a térben, időben, szellemiségben, eredeti jelentéstartalomban egymástól, a célközönségtől és a "művésztől" egyaránt távol álló elemeket, részleteket, foszlányokat, lenyomatokat lopnak és használnak fel. Beemelnek továbbá a művészetbe olyan valóság-darabokat, amelyekkel azt a látszatot akarják kelteni, mintha teljesen eredeti lenne.

Mivel a XX. század elejére a könnyen elérhető és eredetileg vonzó formai elemek elkoptak, ezért azóta egyre gyakrabban az undort keltő, az ártalmas, az egyéneket és a közösségeket romboló eszközökkel teremtik meg az "olyan, mintha eredeti lenne" művészet látszatát. A legtömörebb giccsdefiníció pedig pontosan ez,  az "olyan, mintha", legalábbis  a francia(?) marxista(!) Moles szerint (A.A. Moles: A giccs – A boldogság művészete – Gondolat, Bp. 1975).

Ez még nem a legalja a "művészvilágnak", ugyanis disznóval igazgyöngyöt etető, és a gyöngyös ürüléket művészetként eladó retardáltak követőkkel, epigonokkal váltják át divatra és pénzre tehetségük maradék foszlányait. Mert bizony, az, és csak az számít művésznek, akit utánoznak, aki divatot teremteni.  És az számít társadalmilag elfogadottnak, akik megfelelő embereket próbálnak magatartásukban, küllemükben, rituális jegyeikben utánozni. Nálunk, ma ezek a "megfelelő emberek" ma a médiumok  önmagukhoz képest megdöbbentően sokáig szikrázó hullócsillagai, celebjei. A győzikék, az anettkák, a kelemenannák, a feketepákók, a gálvölgyik, a borosbocskorok, a jáksók, a karamellek, a súbertnorbik, a terriblekkek és társaik.

Ma tehát ott tartunk, hogy egyaránt sokan élnek az émelyítően illatosított és a fertelmesen undorító bűzzel átitatott valóság-pótlékból, de mivel utóbbi még nem annyira elkoptatott, a közízlés-formálók elhitették a többséggel, hogy ez az igazi művészet.

Jezsuita testvérünk megütközött egy kegytárgybolt kirakatán és az azt kiröhögő három, dohányzó, közülük egy raszta-fejű fiatalon, pontosabban talán az ő reakciójukat tartja érthetőbbnek, és a miseruhákat, kegytárgyakat, a boltokban vásárló papokat meg valami elavult, idejétmúlt jelenségnek. Felteszi a kérdést: "van-e köze a szimbólumainknak, templomainknak, rituális eszközeinknek, gondolkodásunknak, megközelítési módunknak a mai világ emberéhez?"

Testvérem! Testvéreim!

A mai világnak nincsenek emberei. Egyrészt azért, mert embertelen (~ "E korban, melynek mérlege hamis - megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is"(Karinthy )), másrészt meg azért, mert az utóbbi néhány ezer évben maga az ember szinte semmit sem változott. Kicsit magasabb lett, kicsit arányaiban kisebb lett az arckoponyája az agykoponyához képest, de nem utóbbi nőtt meg, hanem az előbbi sorvadt nemzedékről nemzedékre, mert a (khm.) péppé főzött ételek nem teszik szükségessé a rágást. Egy ember ugyan ma többet tud megölni, mint régen, de ha összeszámoljuk a tömegpusztító fegyverek előállításában közvetve is részt vevő tudósokat, katonákat,  laboránsokat, részegység-tervezőket és gyártókat, akkor nem is olyan nagy ez az arány-növekedés pl. az ostromlott várba járványos betegségben elpusztult emberek maradványait hajítógéppel bejuttató hadvezérekhez és a régi kút- és forrásmérgezőkhöz képest. A "mai világ emberei" még kevésbé térnek el az előttünk élt és minket követő generációktól, mint a "mai" világ más korok világától. Persze a felszín, a máz, a szín az változik, de ez a változás csupán olyan, mint a vékony olajfolt a víz felszínén. Szinte még szépek is a szivárványszínű interferencia-csíkok, mégsem mondjuk, hogy általuk ment előbbre a világ.

Jelképeink egy része jóval megelőzi a kereszténységet, egy részük a Választott Nép szimbólumrendszeréből ered, más részük az ókori Róma hatalmi jelvényeiből származik, de nem kevés az ókori Kelettől és a népvándorlások során Nyugattól átvett tárgyak, motívumok mennyisége sem. A "fejlődés", pontosabban a történelem előrehaladása is rányomta a bélyegét, de szinte semmi sem azonnal. Egész pontosan az építészeti - képzőművészeti stílusirányzatok változása néhány alakalommal először a templomokon és a templomokban vált láthatóvá, de minden stíluskorszak-váltás valójában csak következménye volt a társadalmi változásoknak, és nem elindítója.

Aki azt állítja, hogy új templomaink, liturgikus eszközeink, papjaink liturgikus öltözéke "középkori", az vagy a mát, vagy a középkort nem ismeri. Ha a mobiltelefon még nem is szervült a liturgikus öltözékhez, de a cippzár, a tépőzár, egyáltalán a kőolajszármazékból szintetizált műszálas textíliák és festékanyagok, no meg persze a mikroport már egyre inkább. A harangot is már majd' mindenütt a villany rángatja, és van nem egy torony, ahol a korábbi kazettás magnó helyett MP3-lejátszórólmegy a harangszó.

Vagy ott vannak, pontosabban voltak az elektromos orgonák, amelyek csövei sorra tönkremennek, és amelyek helyett ma már csak szintetizátort tudnak venni, és ha nem figyel oda nagyon a pap, az ősi népénekek dobgép-kísérettel, lakodalmas rock hangzásban fognak rövidesen tüctücölni.

És ott van a liturgia elembertelenítésének a mélye, az 'elektroidióta kántor' is. Amikor először hallottam, szinte még méltányolhatónak is tartottam. A Balaton mellett  voltunk tizenegynéhány éve nyaralni, és vasárnap elmentünk a római katolikus (görög katolikus liturgia legközelebb akkoriban valahol Budán vagy Pécsen lett volna) templomba. Nem is voltunk kevesen, én kicsit furcsálltam azt is, hogy annyi emberhez nem jut egy állandó pap, vagy pedig nem tartanak fenn egy papi üdülőt ott, hogy a nyári szabadságukat töltő papok az ingyenes szállásért ellásák a helyi híveket. No mindegy, berobogott a plébános atya, átöltözött erősen könnyített miseruhába, meg se kérdezte a gyerekeket, akarnak-e ministrálni, hanem bezuhant a sekrestyéből, megrángatta a csengőt, és egy villámgyors mozdulattal megnyomott egy függőkapcsolót az oltáron. Erre felharsogott - elég ijesztően - valami kis testi hibás harmónium, és egy közepesen hallássérült kántor, hogyaszondja: "Kezdődik az ének". A pap rendesen be volt mikrofonozva, énekelt is, amikor egyéb liturgikus kötelmei lehetővé tették, nem is olyan rosszul, de a hívek bizony szebben. (Mise után kiderült, hogy volt három nyaraló kántor is a misén imádkozó hívek között. Illetve lehet, hogy több is, de a lengyeleket és a németeket nem kérdeztük.) Még borzasztóbb volt, amikor a mise énekes párbeszéd-részei következtek, és mondatonként kattant a magnó meg az erősítő, mert a lámpákhoz gyártott függőkapcsoló kissé ívet húzott. Ez ott még meg is volt magyarázható, hiszen valóban, az állandó lakosok nem tudnak állandó papot-kántort eltartani, bár a szerzetes nővérek nyaralója ritkán volt üres. Erdélyben, Parajdon azonban ugyanezzel a borzalommal találkoztam. Pedig ott aztán lett volna kántor, nem is beszélve az énekes hívekről. Ott ugyanis szinte csak az őslakosok jártak a katolikus templomba, ugyanis sem a régi, sem az újabbik plébános nem érzi kötelességének a kezeléseken részt vevők közötti apostolkodást, ellentétben a baptista, adventista és református lelkészekkel és a "román" ortodox pappal.

A kirakatba kirakott miseruháktól engem valahogy jobban zavar, ha más (pl. sátánista, ateista, szcientológus) vallású emberek is vásárolhatnak liturgikus tárgyakat, eleve szentségtörés céljából (amihez képest a simónia maga a tiszta erkölcs), meg az, ha nem művészi, de még nem is igényes iparosmunkát, hanem gusztustalan, tömeggyártásból kikerült, nem egyszer gyermekrabszolgákkal készíttetett silány giccseket árulnak, igényes kegytárgyak, miseruhák helyett. Persze, tudom, ki kell szolgálni a szegényebbek buzgóságát is, csak nem értem, miért nem lehet inkább akkor a helyi fogyatékosok, gyerekek, szegények megélhetését segíteni. Meg azt sem értem, miért (mennyiért?!) nem tiltják ki a püspökök a templomok udvaráról a nem katolikus kegytárgyárusokat, főleg az Egyházat otthagyó kiugrott bűnöző-papokat és alkalmazottaikat…

Mennyit és kinek kell fizetni azért, hogy oda bejuthasson az ember, Nyuszómuszó?

A sötétség ezen lokálxenofób utalást tartalmazó nevű "blogon" is tetten érhető. Olyannyira, hogy itt a sötétség nem egyszerűen a fény hiánya, hanem egyfajta negatív fény, Svájcot, a genfi CERN nagy hadronütköztetőjét (LHC)  megszégyenítő fekete lyuk.  Az Európai Neutron Központ lassan tétlenségre lesz kárhoztatva, ha mégis itt épül fel, mert ekkora összemosásokkal,  hazugságokkal, mint amit a szerző és elvtársai elkövettek, még a teret is meg lehet görbíteni.

Persze, nem véletlen az Index-főlap. Az érdeklődő debreceniek ugyan tudják, hogy az illetékes alpolgármester hetek óta harcol az EON-nal, mert az óriási összegű közvilágítási általányt fizeti a város folyamatosan(!), ugyanakkor szinte nincs olyan nap, amikor egyes utcák, városrészek közvilágítása ne szünetelne, de a médiafogyasztók többsége erről nem hallott, és azt hiszi, Kósa kezében van a kapcsoló.

Gondoljátok meg: nincs ám "villanyóra" a közvilágításon, tehát a város - az állandó megszorítások ellenére - a beépített teljesítmény alapján fizet, mert azt írják elő a ("nem kicsit" a multináci cégek érdekei szerint megfogalmazott) jogszabályok. Az EON-nak ezek a "véletlen" közvilágítás-kimaradások tiszta hasznot jelentenek, ugyanazt az árammennyiséget duplán tudják eladni.

Persze valamiből nekik is kell tudni "az úr asztalához", akarom mondani különböző hazai és külföldi álcivil alapítványokhoz járulni, nemcsak a Strabagnak és a Siemensnek.

Én rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a viszonylag új Debreceni Erőmű nem a Város tulajdonában van, akkor ugyanis a távhő árával is nagyobb lenne a mozgástér, nem beszélve arról, hogy akkor el lehetne másoknak adni a közvilágítás és közintézményi felhasználás fölött megmaradó árammennyiséget. Persze ez a mentálisan sérült/gerinchiányos "vezető" kormánypárti politikusainkat marionett-figuraként rángató "sérthetetlen" kapolyi elvtársnak rosszul jönne. Még példaértékű lenne.

Gondoljatok csak bele: ha a jelenlegi gázfogyasztással, de "melléktermékként" elektromos áramot is termelő gázmotoros berendezésekkel fűtenének országosan a közintézményeket, ha távhőt csak áramtermelést is folytató fűtőművek adhatnának el (és ezek a fűtőművek a közösség, az badott település polgárainak tulajdonában lennének), mennyivel csökkenne Kapolyi extraprofitja, és mennyivel drágábban kapná ama kádkőgyár a számára most ugyancsak "ócsított" áramot!

És miből szervezhetne országos kampányhaknikat mindenféle körömletépő-ivadékoknak a Táncsics Alapítvány?

Köszönöm a fotót Ágotának! A fényképet készítő gyermeke sajnos nem figyelt a tükröződésre, de így is látszik a szöveg:

Mindszenty József

hercegprímás

Ő mentette a zsidókat, és mentette volna a magyarokat is, ha a zsidók hagyják.

A HaOn publicistája szerint morális váság van Magyarországon, merthogy szétlopták a vizsgálat alatt álló halálvagonokat.

 Először is: a vizsgálat eredménye már akkor megszületett, amikor még a helyszínen próbálták feléleszteni a sérülteket a mentősök: csak a második mozdony vezetője lehetett a hibás, függetlenül attól, hogy a valószínűleg a szétvágástól össze-vissza zárlatosodó kábel milyen jeleket adott le, milyen jelzők kapcsolódtak le-fel. A vizsgálat megkezdése előtt már megfogalmazott legfőbb megállapítása az volt, hogy nem kábellopás okozta a tömegbalesetet. Persze, hogyne, hiszen, mint tudjuk, egy áram alatt lévő kábelkötek elfűrészelés közben nem is kap zárlatot...  Úgy látszik, még nem mostanra akarják időzíteni a cigányságot elsöprő népharagot, félreteszik akkorra, amikor már a saját életük lesz veszélyben. Sajnos az Abszurdisztáni Magán-Banán Köztársaságban nincs morális válság, mert nincs társadalmilag elfogadott erkölcs sem. "Azért nincs, mert elkúrtuk."

A bűnözők persze, hogy nevetséges büntetéseket kapnak, hiszen jogalkotásunk még nincs azon a szinten, hogy a "haveri kutyák" kölykeinek bűncselekményeit külön tudná kezelni. Egy olyan országban, ahol a http://kitalator.blog.hu/2007/12/17/aktual_izelodes oldal minden sora igaz, kivéve a feltételes módban írott legutolsó sort, nem szabad csodálkozni semmin. Azon sem, hogy egy vállalatgazdálkodási szakirányon diplomát szerzett (tehát mérlegképes könyvelő oklevéllel is rendelkező) agrármérnök (aki elvégezte a Közgazdasági Egyetemet is) helyett cégtársa, a nyolc elemit végzett betanított kazánkovács foglalkozott közös, baráti vállalkozásukban az ÁFA-visszaigényléssel.

A társadalmi erkölcs-foszlányok maradványait a Strabag Demokraták Szövetsége (vagy valami hasonló nevű) álellenzékivé maszkírozott, külföldről finanszírozott, kizárólag pártfunkcionáriusokból álló elitista szervezet megmondóemberei darálják le naponta, a birtokukban tartott médián keresztül.

Azt is meg merem kockáztatni, hogy nem a színes fémtolvajok és a tőlük még sokkal bűnösebb felvásárlók, fémnepperek által előidézett balesetek áldozatai vannak a legtöbben.

A katolikus dogmatika négy égbekiáltó bűn ismer:

- A szándékos gyilkosság még ma is bűnnek számít a közvélemény szemében, kivéve persze, ha az ún. 2. típusú rasszizmus tabuival védett közösségbe tartozó ember követi el.

- A természetellenes paráznaság a "tiltott" kategóriából először a "tűrt"-be került, és immár eljutottunk oda, hogy a politikai vezetés és a "haveri kutya" média szerint "támogatott" kellene hogy legyen. A társadalom többségének értékítéletét alighanem az a bátor rendőr (farral mert fordulni a "melegfelvonulás" felé!) foglalta össze, aki az ellentüntetőkre kiabált: "Hé, ne dobáljátok a buzikat!"

Van aztán még két, szintén égbekiáltó, a szándékos gyilkossággal és az azonos neműekkel vagy állatokkal végzett közösüléssel egyenlő súlyú bűn, amit nem szoktak valahogy emlegetni.

- Az özvegyek és árvák sanyargatása kapcsán nagyon keveseknek jön át a biztosítási díjat csak beszedni akaró, ügyvédi felszólítás vagy per nélkül nem fizető, egy tragédiával sújtott család által betarthatatlan bejelentési határidőt (3-4 nap) a szerződés apró betűs részében kikötő biztosítók üzletpolitikája, vagy a szintén jogászokat és politikusokat alkalmazó-fizető lakásmaffiák, uzsorások tevékenysége. 

A munkások bérének igazságtalan visszatartása sokak számára nem okoz lelkiismeret-furdalást, pedig egyenértékű a gyilkossággal és pl. a disznótoszással.

Hány és hány olyan vállalkozás indult már be, amelyik először betanítás, kiképzés címszó alatt dolgoztatja ingyen az embereket, utána egy-két hónapig ad fizetést, majd elkezdi csúsztatni a béreket, és mire a dolgozóknál lekötik a gázt, a vizet és az áramot, munkaadójuk már több havi bérrel az adósuk. Ha meg felszámolásra kerül a sor, valahogy sohasem talál a felszámoló pénzt a dolgozók elmaradt bérére. (Arról meg egyáltalán nem hallani, hogy hány felszámolónál és hány felszámolási ügyekben eljáró bírónál végeztek vagyonosodási vizsgálatot, és annak mi lett az eredménye.)

A vállalkozók, termelők munkája is munka, ne felejtsük el, hogy csak a HAJDÚBÉT Bajnai Gordon féle felszámolása miatt 15 ember követett el öngyilkosságot. Arról nincs adat, hogy hány szerencsétlen termelő „választotta” a lassúbb öngyilkosságot, az alkoholizmust, a hajléktalanságot, hányan pusztultak el elszegényedve, elsorvadva, mert magukra vették a családjuk és a nekik takarmányt szállító barátaik elszegényedésének felelősségét.

Hogy is van? "Bocsáss meg nekik Uram, mert ne tudják, mit cselekednek!"

Xsasha írja Tóta W A zsidó álma című Bayer paródiája/parafrázisa kapcsán:

"A farizeus az nem egy irányzat, hanem a farizeusok voltak az írástudók. Ők voltak, akik rendelkeztek a tekercsek olvasásának képességével, és felolvastak a templomokban. Mint Jézus. Aki szintén írástudó volt."

Nem.

A farizeusok a Jézus életében Palesztina területén élő zsidó szekták egyike volt. Legfontosabb jellemzőjük az volt, hogy hittek a feltámadásban, az örök életben. A római megszállókkal szemben afféle passzív ellenállást tanúsítottak. Szent Pál apostol is joggal hivatkozott erre, amikor azt mondta egyszer a bíráinak, hogy azért akarják elítélni, mert farizeus. Írástudók mindegyik szekta tagjai között voltak és vannak.

A másik - Jézus kereszthalála és feltámadása idején az állami és egyházi vezetést adó - szekta tagjai a szadduceusok voltak. Tulajdonképpen ők jelentik a mai liberálisok bibliai előképét. Tagadták a feltámadást, az örök élet lehetőségét a művekben, utódokban való továbbélésben látták. A sikerért, hatalomért mindenre képesek voltak akkor is, ezért a római megszállókkal kollaboráltak. Közéjük tartozott a félzsidó Heródes, a főpap és a Főtanács többsége. Névleges zsidóságuk valójában a pénz és hatalom ősi emberevő kánaáni bálványának, Mammonnak a tiszteletét fedte el. A gyermekkorában ugyan névlegesen lutheránussá átkeresztelt Karl Marx világszemlélete az ő szellemiségüket támasztotta fel. Ez a szellemiség járta be kísértetként először Európát, majd az egész földet, és ez bukkan fel mindenféle ávós-leszármazottak kreálmányaiban is. (Na jó, értettem én, irattáros volt. A leszármazottak elbeszélései alapján nem is dolgozott az ÁVH-nál más, csak rádiós, térképész, irattáros meg kódfejtő…)

A zelóták a kor radikális nacionalistái voltak. A Messiást politikai-katonai megváltóként várták, úgy gondolták, hogy ő fogja visszaállítani Izrael királyságát és ősi (Salamon-kori) hatalmát. Egy szuperment vártak, aki visszaállítja a 12 törzs egységét és kiűzi a római megszállókat. Szellemi örököseik többek között a mai iszlám és zsidó fundamentalisták valamint az ősmagyarkodó, pártus-Krisztusozó turbónácik és szájkaratés követőik egyaránt. Iskarióti Júdás is zelóta volt, és a zsidó nép kérésére szabadon bocsátott „lator”, elítélt, Barrabás is. Szerintem a Kossuth-tériek, a Tilos Rádiósok és a Mohácsi klán cigánynáci hordája számára sem idegen a szellemük.

Az esszénusok alkották az első, vallási alapú szocialisztikus közösségeket a Holt-tenger mentén. Az ő irattári selejtjük került elő részben a kumráni barlangokból. Közöttük nőtt fel Keresztelő Szent János, az utolsó ószövetségi próféta is. Szellemi örökségük a kibucoktól az amerikai szekta-falvakon át a keresztény szerzetesközösségekig és az ulraortodox zsidó közösségekig áthatja a világot a mai napig. Saját határaikon belül autonómok voltak, a szadduceus bábállamot és a római megszállókat egyaránt elutasították, de valódi ellenállást a falakon kívül nem fejtettek ki. Szellemiségük tükröződik Szent János apostol evangéliumának költői szárnyalásában. Ők voltak a „világosság fiai”.

 A szamaritánusok azoknak a zsidóknak a leszármazottai, akik megmenekültek a babiloni fogság elől, Palesztínában maradtak, vegyes házasságokat kötöttek palesztínokkal, perzsákkal, arabokkal. A Babilonból hazatérő zsidók idegenként, pogánynál (mai szóval gójnál) rosszabbnak, tisztátalannak tartották őket. Néhány száz (esetleg egy-két ezer) beltenyésztett leszármazottjuk ma is él. A humán genetikusok egyik kedvenc népcsoportja, gyakorlatilag több mint kétezer éve (egyre zsugorodó) zárt populációban élnek, mindenki szemüveges és már minden, élettel, szaporodással összeegyeztethetetlen tulajdonságot okozó gén eltűnt belőlük. A mai napig a hegyen mutatnak be egészen elégő (állat-) áldozatot az Örökkévalónak.

„Krisztus azért ostorozta a farizeusokat, mert a betühöz ragaszkodtak, az írás volt az iránymutató, és ennek betartása olykor ellentmondott a szeretet törvényének.” Jézus Krisztus tudtommal azért haragudott a farizeusokra, mert a látszat többet jelentett számukra, mint a lényeg. V. ö. „bizonyítékok zárt láncolata” a büntetőeljárásban (->körmendi gyermekgyilkosság, móri mészárlás) és a többi lélektelen, a jogszabály betűjéhez hű, de szellemiségének ellentmondó gyakorlat.

 „Jézus azt rótta föl, hogy mindenféle elveknek és magyarázatoknak felelnek meg ezek az okoskodók, és nem a szeretet törvényének.” Ez így igaz, különös tekintettel arra, hogy a két főparancs, a szeretet két főparancsa nem is Jézustól származik, hanem azokat Mózes fogalmazta meg. Tehát tudták, de mégsem tették.

 „Pont, mint a ma zsidózók, akik mindenféle magyarázattal próbálják igazolni, hogy a zsidók nem is zsidók, hanem ashkenáziak, meg stb. Holott ez teljesen irreleváns, mert csak az számít, hogy a szeretet parancsa szerint cselekszenek-e, vagy sem.”

No ez itt merészebb átkötés, mint ama halmok fölött hegymagasan átívelő viadukt. Lassan tisztába kellene tenni néhány elmaszatolt - stílszerűbben elmismásolt - dolgot.

 - A zsidóság olyan, önmagát Ábrahám leszármazottjának tartó nemzet, amely ma is több, egymással időnként csak késelő viszonyban álló szektából áll. Egyik legjelentősebb szektájuk az istenteleneké. Ez az első és egyetlen, erőszakos térítő zsidó szekta. Az ateizmusra áttért nem zsidókat persze szektájukon belül is megkülönböztetik, gyakran kiközösítik, de mindenesetre alacsonyabb rendűnek tartják.

- Zsidó ma csak az lehet, akinek legalább egy nagyszülője, lehetőleg nagymamája igazoltan zsidó (származású) volt. Ezen a hitleri vagy talán goebbelsi genetikai diszkrimináción alapszik a mai napig pl. Izrael állam bevándorlás-politikája is.

- Ábrahámnak ugyebár két fia volt. Az elsőszülöttjét, Izmaelt a feleségével és Hágár nevű fiatal szolgálójával édes-hármasban nemzette, aztán amikor Sárától megszületett Izsák, elüldözte gyermekét és annak anyját (ez az első dokumentált magzatelhajtás...). Izmael leszármazottai az izmaeliták, más néven hágáriták, akik közé elsősorban az arab gyűjtőnéven ismert többi szemita népcsoport tartozik. A zsidó mitológia ide sorol más - főként ázsiai - nemzeteket is, mint például a törököket és a magyarokat, és természetesen a kazárokat.

- A zsidó hitre való egyéni áttérés az utóbbi 2500 - 3500 évben nagyon nehéz, zsidó családba kerülés nélkül szinte lehetetlen.

- Tömeges, csoportos áttérést tudomásom szerint kétszer jegyeztek fel. A jelentősebb az volt, amikor a kazár kanganátus a kagánnal az élén felvette a zsidó vallást. A fekete bőrű jemeni és etiópiai zsidók nem áttérés, hanem kereszteződés révén jöttek létre. A másik - létszámában nagyságrendekkel kevésbé jelentős - csoportos áttérés, a székely szombatosok tragédiája nem érintett jelentős létszámú populációt.

„És Tótának, habár nem tudja kifejezni magát normálisan, ebben igaza van.” Ez hamis állítás. Nem kell a „mestert” lenézni! Úgy vélem, hogy Tóta W Árpád – ha megfizetik – bárhogy ki tudja fejezni magát. Bizonyára „létezik az az összeg” is, amennyiért szonetteket írna a medzsugorjei Mária tiszteletére. Amúgy nincs is igaza. Azt csak képzeli. hogy ő fújja a passzát-szelet...

„A ma zsidózók pont olyan farizeusok, mint azok, akik Krisztust megfeszítették. Messze elfelejtették, hogy a szeretet törvényéhez szegődtek el hívőnek, és mindenféle ellenségeket üldöznek, akik az ő betüjük ellen sértett. Akárcsak Krisztus.”

Mint fentebb már jeleztem: nemcsak a farizeusok feszítették meg Jézus Krisztust. Pontosítsunk: Jézus Krisztust a római megszálló hadsereg katonái feszítették keresztre, a római helytartó parancsára. A halálos ítéletet a zsidó Főtanács kérésére hozta a helytartó. A Főtanács akkor szadduceus vezetés alatt állt. A feltámadás-hívő farizeusok tudták, hogy nem jelentett végleges megoldást Jézus kereszthalála. Persze, biztos, ami biztos alapon, éppúgy elfogadták – sőt támogatták – a halálos ítéletet, mint a csalódott zelóták. A „feszítsd meg” kórus összhangjához az esszénusok és a szamaritánusok csöndes távollétükkel járultak hozzá…

„Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!”

A Deszegregációt! feljegyzetre érkezett egy nem nekem, hanem kedves ismeretlen ismerősömnek szánt primitív cigánynáci támadás, ezért most már kénytelen vagyok a teljes szöveget közreadni. Hála Mortonnak, a Nemzeti Szavak mégiscsak elspajzolt archívumából megkaptam az eredeti feljegyzet teljes szövegét. Egyes részeit már korábban is felhasználtam, remélem így egészében még átláthatóbbá és ezáltal talán egyszer megoldhatóbbá válik a probléma.

Manapság a cigányság kétféle összefüggésben kerül a médiumokba. Az egyik – általában hivatalos – tényező az a szociális, szociokulturális és biológiai hendikep, amivel az életüket, életszakaszaikat kezdik, a másik jelenség meg – titkolva ugyan, de ezzel a hendikeppel valahol mégis összefüggésben, és fokozatosan a polkorrektség tabuját is ledöntő - a cigánybűnözés.

Magukat a nemzeti oldalra pozicionáló, más megnyilatkozásaikban egyébként értelmes emberek is időnként azt a butaságot terjesztik, hogy a cigány az a csavargó, ápolatlan, hangoskodó arrogáns bűnöző, a roma meg az, aki integrálódott, sőt asszimilálódott a társadalomba, dolgozik, tisztességesen él, és mássága esetleg ünnepi viseletében, zenei- és tánckultúrájában, és valamelyest bőr- és hajszínében nyilvánul meg.

Pedig a lehető legdurvább rasszista, látszatfaj-képző megnevezés az, hogy 'roma'. Azt jelenti, hogy 'ember'. Tehát aki nem roma, az nem is ember, hanem egy alacsonyabbrendű gádzsó, akit nem bűn becsapni, bántani, kirabolni, legyilkolni... Ebből kifolyólag ha valakit, akivel nem vagyunk egy közösség, egy kulturális-gazdasági- rokonsági rendszer tagja, romának hívunk, azzal azt valljuk meg, hogy mi nem vagy emberek. 

A roma elnevezés alkalmazása a cigány nácizmussal együtt terjedt el hazánkban, a nemzetközi pénzvilág beavatkozása révén. Ma már a sok török jövevényszót használó archaikus román nyelvet beszélő beás cigányok is romának nevezik magukat, amióta a New-Yorki központú OSI (Nyitott Társadalom Alapítvány) által, részben a Soros Alapítványon keresztül végrehajtott cigánynáci nemzetvezető-képzéseken átestek. Pedig a ’roma’ a lovári cigányok nyelvéből vált közismertté, nem lennék meglepődve, ha Banglades egyes területein is így hívnának az embereket. Érthető a pénzvilág célja: csonka hazánk egy újabb, gazdaságilag szegénnyé tett, de a magyar kultúra egyik legfontosabb térségét, hozzácsapva Kelet-Szlovákia és Észak-nyugat Románia régióit, létrehozzanak egy cigányországot Koszovó mintájára, és oda deportálják (indirekt úton, lakással, segílykével, jövedéki adó mentes cigivel, piával, ingyen osztogatott lejárt szavatosságú hússal stb.) az EU cigányságát, cigánysággal kapcsolatos problémáit.

A rasszizmus egy országban kétféleképpen nyilvánulhat meg. A lakosság egy – valamiféle származási közösség, közös eredet, és az ahhoz szorosan kapcsolódó közös kultúra révén – könnyen azonosítható kisebbségével szemben az egyik fajta rasszizmus, amikor minden rosszért, minden bűncselekményért őket teszi felelőssé a közvélemény. Erre naponta ismerhetünk meg a sajtóból példákat. A hazánkban legkevésbé integrálódott zárványokat tartalmazó két etnikumot valóban, gyakran ok nélkül, és ugyancsak gyakran teljes okkal nevesítik, mint a társadalmi rossz okozóit.

A bankokrácia, a magyarság erkölcsi és szellemi hanyatlása és az ezt kiváltó kultúrarombolás és iskolaszegényítés, az elszegényedés, konkrétabban a munkaerőpiac anomáliái és az árak emelkedése, valamint az elérhetetlen vágyakat gerjesztő reklámok miatt az átlag magyar – párhovatartozásától függetlenül – a zsidókat tartja felelősnek. Ha viszont csoportosan elkövetett, olykor magatehetetlen emberek bántalmazásával, legyilkolásával járó bűncselekményekről, megélhetési gyerekgyártásról, szamurájkarddal és egyéb, emberélet kioltására használható, eredetileg fizikai munkához készített eszközökkel vívott bandaháborúkról, a mentőautók kirablásáról és az életmentést folytatók elleni támadásról, tanárverésről, gyermekkorúakkal folytatott – olykor gyermeket is eredményező - nemi életről, színesfémből készült műkincsek és biztonsági berendezések elrablásáról és elkótyavetyéléséről, erőszakos bűnöző gyerekekről hallunk, szinte kivétel nélkül mindenki a cigányokra asszociál. Ez a rasszizmus-fajta az, ami miatt a porcelántornyokban, őrzött luxusgettókban élő megélhetési jogvédők oly hangosan tiltakozni szoktak.

Van viszont egy másik fajta, az előzőtől talán kegyetlenebb rasszizmus is. Nemcsak az számít ugyanis annak, ha valakit ártatlanul, pusztán származása miatt vádolnak meg, hanem az is, ha létezhet olyan népcsoport, amelynek tagjait nem lehet felelősségre vonni semmi miatt. A legtöbb zsidó származású köztörvényes bűnöző elkezd rasszistázni, nácizni, ha egyáltalán gyanúsítani merik. Ha meg valahol cigányok csapata tömeges garázdaságot követ el, esetleg lincselni akar, az esetleg kiérő rendőrök az egy-két megtámadott magyart igazoltatják és „állítják elő” magyarul viszi be a rendőrségre, ahogy arról az utóbbi időben a már polkorrekt média is kezd – még ferdítve ugyan – beszámolni. A bűncselekményi értékhatár alatti lopásokkal nem is foglalkoznak a rendőrök, hiszen nem függ az előléptetésük, jutalmuk attól, hogy a szerencsétlen kisnyugdíjasnak marad-e télre krumplija, tűzifája, tud-e az unokáinak lekvárt, befőttet elrakni, és tud-e ebédet főzni vasárnap, marad-e hozzá tyúkja, tojása. 

No de ha pl. az unoka tesz valamit ez ellen – pláne, ha rövid hajú – rögtön beviszik, kihallgatják, megvádolják, a bírónők meg elítélik, hiszen ők is egyre jobban félnek a cigány bűnözőktől, pláne, amióta a gyerekeik egy osztályba járnak, hiszen nincs ám minden városban magániskola a gazdagok gyerekeinek. Az meg egyenesen bejárja a világsajtót, ha netán egy-egy szerencsétlen, megkeseredett öreg ember villanyvezetékkel veszi körül a gyümölcsfáját, hogy legalább egyszer megkóstolhassa a termést a családjával. A cigányok ugyanis ilyenkor rendre a legkisebb gyereket küldik oda, hogy fogja meg azt a drótot. Ha meghal szegény, akkor a milliós sírkőtől a hetekig tartó halotti torig mindent kiperelnek a tulajdonképpeni áldozattól, ha meg megnyomorodik, olyan tartásdíjat, amiből 4-5 szegény család meg tudna élni. Az egészből csak a nyomorék gyerek nem kap szinte semmit, kivéve, ha már iszik és dohányzik.

A derékban kivágott erdő értékénél a „szakértő” – ha valami véletlen baleset folytán elkapják a tetteseket - nem a lombtömeg-egyenértéket veszi számításba, nem is az erdő újratelepítésének és éveken át szükséges gondozásának az árát, hanem tűzifa-értékben a területről kivitt és megtalált, bizonyosan azonosított fa árát. Azt is úgy, hogy 20000 Ft alatt maradjon, mert akkor csak szabálysértés.

Azt mondják, megélhetési bűnözés, és igenis, ha éhes, fázik a gyereke, meg kell tennie. Úgy látszik, megélhetési munkáról még nem hallottak, mert nagyon ritkán sikerül földműveléshez, háziállat-tenyésztéshez szoktatni őket. És az vajon minek minősül, ha a tűzifáját biztosító erdőcskéje, vagy a gyümölcsöse védelmében a rablók kocsijára rádob a gazda egy égő benzines rongyot?

A másik leggyakrabban emlegetett kifejezés a cigányokkal lapcsolatban a szegregáció, és ennek felszámolása, a deszegregáció. A megmondóemberek őrzött luxusgettóikból mélységesen elítélik az elcigányosodott településeken még kitartó magyarokat, különösen az értelmiségiket, a pedagógusokat, no és kiemelten a református lelkészeket és görög katolikus papokat, hogy gyermekeiket képesek kiszakítani a falu közösségéből, és óriási költséggel behordani a városi iskolába, ahol osztályonként még alig van 3-4 cigány. Sőt, még arra is képesek, hogy ahogy csak tudják, nyolc- vagy hatosztályos gimnáziumba írassák, kollégiumba küldjék, ráadásul még a nyári szünetekben sem hagyják szívesen a falubeli cigány gyerekekkel együtt szórakozni gyerekeiket. Bizony, emiatt (?) kevés vegyes házasság is jön létre közöttük...

A deszegregációra van egy javaslatom: a 13 legfejletlenebb és a 13 legfejlettebb régió együttesen alkosson deszegregációs konzorciumot, amely az "erdei iskola" névre metélt szülőrabló osztálykirándulásokat válthatná ki. Olyan cseregyerek-programok ra van szükség, ahol a budai stb. szülők lakásaikban, önkormányzati, egyházi, magán és alapítványi iskoláikban vendégül látják két hétre az abaúji, borsodi, szabolcsi, baranyai, nógrádi (stb.) kis falvak (szinte kizárólag cigány) tanulóit, majd az ő gyerekeiket látják vendégül az aprófalvak iskolái és az oda járó gyerekek szülei.

A kölcsönös megismerés ugyebár, ahogy mondani szokták, elfogadást és kölcsönös barátságokat eredményezne.

A dögkútból kilopott, két hétre földbe ásott hús mikrobiológiai mutatói úgysem nagyon különböznek a MekDögleszben árult sütés előtti húspéptől. A tartósítós krumplitól meg sokkal jobb a Mari néni frissen permetezett kolompérja, amit hajnalban segíthetnek a kis pesti gyerekek is kilopni.

Óriási élményt jelentene a balajti, kótaji stb. purdéknak a rózsadombi létforma, és az ottani gyerekek is sok élménnyel, no meg tetűvel, rühvel, bolhával és hepatitisz-vírussal lennének gazdagabbak, (ágyi poloska alig-alig van már) és végre a médiapatkányok sem csodálkoznának olyan hangosan a tizen-egykét éves lányok teherbe esésén, ha a saját hatodikos lányaik is elkezdenek Mikulásra kigömbölyödni... A villáikból eltűnt apróságokat meg végül is viszonylag könnyen tudnának pótolni, és a zár- és riasztócserét is célszerű egy-két évenként amúgy is végrehajtani...

Nagy a felháborodás a közmunka-kötelezettség miatt is egyeseknél. Az valóban butaság, hogy a segélyt közmunkához kössék. Nem. A közmunkáért munkabér jár. Aki meg – bár egészséges – nem hajlandó köz-, vagy más, a helyi önkormányzat által közvetített, végzettségének megfelelő, naponta legfeljebb a munkaidőn túl két óra utazással elérhető munkát végezni, az ne kapjon már ugyanannyit, mint aki dolgozik! Pénzt ne is kapjon. A szociális segélyek készpénzben történő kifizetése ugyanis csakis és kizárólag az ún. kamatos pénzt szedő, szintén cigány milliárdos maffiózók érdekeit szolgálja. No igen, jogszabályokat kellene változtatni, de egy-egy ilyen milliárdos, rassztársait végletesen kizsákmányoló bűnöző egyedül el tudja azt is dönteni sok kistérségben, ki legyen az országgyűlési képviselő, nemhogy a polgármester. 

Szükség van persze a szegények támogatására. Legyenek nyitva nyáron is a napközi otthonok, és a segílyke helyett kapjanak ott enni - naponta akár háromszor is - a szegény gyerekek (származástól függetlenül), a munkaképtelen betegeknek meg hordja ki az Önkormányzat kocsija úgy, mint a nyugdíjasoknak. A borsó- és lebbencslevesből nem fog telni a politikusoknak is parancsoló maffiózóknak több tízmilliós autókra és vastag aranyláncokra. De választási gulyáslevesre sem. Vagyonosodási eljárás meg valahogy nem szokott ilyenek ellen indulni. Különben sincs szinte semmi a nevükön…

Ugyancsak segítené a megoldást, ha a kocsmárosok és a boltosok sem végezhetnének jogosulatlan pénzintézeti tevékenységet, azaz nem hitelezhetnének. De ilyen felügyeleti eljárásról még nem hallottam, pedig Ózdon 1984-ben már „felírásra” vásároltak, pedig még működött a Vasmű, és állandóan volt munkásfelvétel, meg a salakdombról is be lehetett még gyűjteni a szűkös megélhetést lehetővé tevő vasat. De sajnos munkával, guberálással, törvényes, a gazda által engedélyezett gyógynövény- és gombagyűjtéssel csak a megélhetést lehet biztosítani, a cigit, a piát („egy fél, egy sör” egy doboz cigi bolti áron is közelíti az ezrest), de a korábban kért kölcsönök uzsorakamatát nem, a játékgépbe dobált százasokról nem is beszélve…

Az a fajta rasszizmus árt tehát a legtöbbet a cigányoknak, amelyik pusztán származási alapon büntethetetlenséget biztosít a számukra. Saját vérükből való vérszívóikat már kitermelték. A büntetések, sőt eleve az eljárások hiánya meg nem tudja egyik szerepét sem betölteni: sem a normakövetésre való késztetés, sem az áldozatok megnyugtatása nem valósul meg. 

Nemcsak éhséglázadás fenyeget ugyanis a véreik adósrabszolgájává vált cigányok részéről, hanem a cigánybűnözés áldozatainak önvédelmi társadalmi lázadása is egyre valószínűbb. Eddig még csak cigányok lincseltek, magyart is, cigányt is. A tőlük semmivel sem több legális bevételhez nem jutó, csak pénzüket – ugyan egyre kevésbé, de talán még valamennyivel – jobban beosztó, lényegesebb dolgokra költő magyarok egyre több helyen vannak torkig a szocioparazitákkal. Egyre kevésbé tudják elviselni a segílykéért nagy drága autókkal beálló bűnözőket, az integrált iskolákban a margarinos kenyeret tízóraizó gyereküket (segélyosztáskor) csipsz-kólázva kigúnyoló gyerekeket.

Valóban, szociális robbanástól kell tartani.

Kitalator - 2008.06.20. 17:48

Örömmel olvastam a kuruc.info oldalán (és hallgattam a Bombagyár adásában saját - korábban a Nemzeti Szavak oldalán közreadott - gondolataimat Morvai Krisztinától. Sajnos az eredeti teljes írásom eltűnt, eltűntette a nemzetiszavak.net főszerkesztő-adminisztrátora, bizonyos Morton. Sajnálom pedig, mert bízva abban, hogy néhányan összeállva több emberhez tudjuk eljuttatni gondolatainkat, feltételezve olyan "ósdi" elveket, mint tisztesség és becsület, nem mentettem el a szövegét. Pedig Molnárgörény figyelmeztetett is rá… Szerencsére az írás egy részét beidéztem a Reakció (lánykori nevén UFI) (Ön)szegregáció (2008.06.25. 23:01 Tory ) című cikkéhez, hozzászólásként:

„Kitalátor feljegyzete · http://kitalator.blog.hu 2008.06.26. 00:08:48

(…) Nincs kedvem mégegyszer leírni: úgyhogy: "A deszegregációra van egy javaslatom,: a 13 legfejletlenebb és a 13 legfejlettebb régió együttesen alkosson deszegregációs konzorciumot, amely az "erdei iskola" névre metélt szülőrabló osztálykirándulásokat válthatná ki. Olyan cseregyerek-programokra van szükség, ahol a budai stb. szülők lakásaikban, önkormányzati, egyházi, magán- és alapítványi iskoláikban vendégül látják két hétre az abaúji, borsodi, szabolcsi, baranyai, nógrádi (stb.) kis falvak (szinte kizárólag cigány) tanulóit, majd az ő gyerekeiket látják vendégül az aprófalvak iskolái és az oda járó gyerekek szülei.

 A kölcsönös megismerés ugyebár, ahogy mondani szokták, elfogadást és kölcsönös barátságokat eredményezne.

 A dögkútból kilopott, két hétre földbe ásott hús mikrobiológiai mutatói úgysem nagyon különböznek a MekDögleszben árult sütés előtti húspéptől. A tartósítós krumplitól meg sokkal jobb a Mari néni frissen permetezett kolompérja, amit hajnalban segíthetnek a kis pesti gyerekek is kilopni.

 Óriási élményt jelentene a balajti, kótaji stb. purdéknak a rózsadombi létforma, és az ottani gyerekek is sok élménnyel, no meg tetűvel, rühvel, bolhával és hepatitisz-vírussal lennének gazdagabbak, (ágyi poloska alig-alig van már) és végre a médiapatkányok sem csodálkoznának olyan hangosan a tizen-egykét éves lányok teherbe esésén, ha a saját hatodikos lányaik is elkezdenek Mikulásra kigömbölyödni... A villáikból eltűnt apróságokat meg végül is viszonylag könnyen tudnának pótolni, és a zár- és riasztócserét is célszerű egy-két évenként amúgy is végrehajtani..." (nemzetiszavak.net)”

 (Ha valakinek megvan az eredeti cikkem, nagyon hálás lennék, ha elküldené.)

Hol volt, hol nem volt, még az elmúlt évezredben volt egy választási kampány. Pontosabban több is, de most csak arról szeretnék szólni, amelyik a jelenlegi politikai rendszer(?) második nagy alkalma volt.

1994.

Volt akkor, ('s talán romjaiban ma is van) egy hihetetlenül erős, mintegy 40 000 tagot számláló nagytérségi zöld szervezet. Ennek a szervezetnek az alapítói, vezetői és külső segítői (szerénységem tiltja, hogy erről bővebben beszéljek ;-D) között felmerült és csiszolódni kezdett az az ötlet, hogy a szervezet létrehozhatna egy választási pártot. Egy valódi "zöld" pártot. Ráadásul ez a zöld párt az akkoriban színleg létrehozott, életképtelen, de már eurokonform liberális álzöld pártoktól abban is különbözött volna, hogy alapítói és tagjai talán kivétel nélkül a Kárpát-medencét mint ökológiai értelemben vett életeret értelmezték, látták az összefüggéseket a természeti és a kulturális örökség között, vallották a természetes értékek létjogosultságát, a természetellenes jelenségek károsságát, tehát bizony legalább irredenta, szélsőjobboldali és ultrakonzervatív jelzőket kaptak volna a média szennycsatornáin.

A szervezet vezetése - bár politikatudományokat nem igazán tanulhattak addig, és nem vettek részt a Soros-féle álcivilmozgalom-fejlesztő liberalizáló tréningeken sem - rájött, hogy választási sikerre akkor számíthatnak, ha a lista élére híres, sikeres és hiteles, megbízható embereket állítanak. Ismertek is ilyeneket, korábbi természetvédő tevékenységükhöz kaptak is tőlük segítséget, számosan tanítványaik voltak, korábban vagy még akkor is.

Kiszámolták azt is, hogy a szervezet tagjainak korösszetétele és lakóhelye alapján (volt sok 18 éven aluli tagjuk is), ha csak a választásra jogosult tagok szavaznak a jelöltjükre, akkor is - a választási matematika alapján - legalább 3 listás képviselő helyet megszerezhetnek, és ha a gyerekek, fiatalok meggyőzik a szüleiket is, még legalább két egyéni képviselőjük is lesz, minden különösebb médiacirkusz és reklámozás-pénzszórás nélkül. Ha viszont legalább egy kicsit kampányolnak, főleg a felsőoktatási intézmények környékén, és "mindenki hoz (pontosabban visz) magával még egy embert", ennek könnyen a duplája is összejöhet.

Meg is keresték azokat a köztiszteletben álló (főleg tudós-) embereket, akik hitelesen és szakszerűen képviselhették volna értékeiket és ezáltal őket is. Összeállítottak egy tízes listát, és felülről lefelé haladtak. Akiket megkerestek, mintha összebeszéltek volna, mind ugyanazokkal a kifogásokkal hárították el a gyakorlatilag biztos képviselőséget és a képviselői, (felügyelő-)bizottsági stallumot, az akkor a taxi kivételével ingyenes utazást, az egész családjuknak "járó" diplomata-útlevelet, a kék lámpás autót és a többi extra jogosultságot és jöveddelmet:

Kb.: ~ "Aranyosak vagytok, igazatok van, támogatlak Titeket, mondjátok meg mennyi pénzre van szükségetek, szívesen adok, amennyi tőlem telik, de engem hagyjatok békén! Én elértem hivatásomban arra a szintre, amire gyermekkorom óta vágytam, és nem szeretném dilettáns bohócként kinevettetni magam, nem szeretnék holmi koalíciós szerződés miatt a saját elveim ellen szavazni, nem szeretném, ha tehetségtelen médiapatkányok kurkásznának a magánéletemben. Most értek ahhoz, amit csinálok, de ha a Parlamentben ülnék, nem folytathatnám tovább, ha meg nem ülnék ott, nem lennék különb a többiektől. Ne akarjatok nekem rosszat!" (tartalmi idézet)

Persze ki is szivárgott, miben gondolkodnak, és akkor megindultak az önként jelentkezők. Ők nemcsak az egyébként szintúgy és régóta közismert nevüket, munkájukat adták volna, de beszálltak volna pénzzel és - az egypártállami időkből visszamaradt - kapcsolataikkal is. No ők voltak azok, akikre az egyik vezető szerint nemhogy országot, nemzetet, de még egy kecskét sem szabad bízni, "mert először jól megb...ná, utána meg vagy eladná, vagy levágná és megenné". (A tévedések megelőzésére közlöm, hogy a Böszme nem abban a térségben élt és lopott akkoriban, Jani meg ÁFA-tant tanult egy 8 elemit végzett betanított kovácstól)

A választási párt alapítása így elmaradt. Pedig, ha beindul, és megmaradnak az EU-csatlakozásig, milyen jól mosolyognának együtt az Európai Zöld Pártban a régi terrorista-anarchista ideológusokal, tömeggyilkosokkal, szélsőliberális-rasszista megmondóemberekkel, akikhez képest az ávós-unoka* W csak gyenge szájkaratés ministráns-kiscserkész.

*Tudom, irattáros volt. A III/III-nál meg mindenki rádiós, esetleg kódfejtő vagy térképész...