A Deszegregációt! feljegyzetre érkezett egy nem nekem, hanem kedves ismeretlen ismerősömnek szánt primitív cigánynáci támadás, ezért most már kénytelen vagyok a teljes szöveget közreadni. Hála Mortonnak, a Nemzeti Szavak mégiscsak elspajzolt archívumából megkaptam az eredeti feljegyzet teljes szövegét. Egyes részeit már korábban is felhasználtam, remélem így egészében még átláthatóbbá és ezáltal talán egyszer megoldhatóbbá válik a probléma.
Manapság a cigányság kétféle összefüggésben kerül a médiumokba. Az egyik – általában hivatalos – tényező az a szociális, szociokulturális és biológiai hendikep, amivel az életüket, életszakaszaikat kezdik, a másik jelenség meg – titkolva ugyan, de ezzel a hendikeppel valahol mégis összefüggésben, és fokozatosan a polkorrektség tabuját is ledöntő - a cigánybűnözés.
Magukat a nemzeti oldalra pozicionáló, más megnyilatkozásaikban egyébként értelmes emberek is időnként azt a butaságot terjesztik, hogy a cigány az a csavargó, ápolatlan, hangoskodó arrogáns bűnöző, a roma meg az, aki integrálódott, sőt asszimilálódott a társadalomba, dolgozik, tisztességesen él, és mássága esetleg ünnepi viseletében, zenei- és tánckultúrájában, és valamelyest bőr- és hajszínében nyilvánul meg.
Pedig a lehető legdurvább rasszista, látszatfaj-képző megnevezés az, hogy 'roma'. Azt jelenti, hogy 'ember'. Tehát aki nem roma, az nem is ember, hanem egy alacsonyabbrendű gádzsó, akit nem bűn becsapni, bántani, kirabolni, legyilkolni... Ebből kifolyólag ha valakit, akivel nem vagyunk egy közösség, egy kulturális-gazdasági- rokonsági rendszer tagja, romának hívunk, azzal azt valljuk meg, hogy mi nem vagy emberek.
A roma elnevezés alkalmazása a cigány nácizmussal együtt terjedt el hazánkban, a nemzetközi pénzvilág beavatkozása révén. Ma már a sok török jövevényszót használó archaikus román nyelvet beszélő beás cigányok is romának nevezik magukat, amióta a New-Yorki központú OSI (Nyitott Társadalom Alapítvány) által, részben a Soros Alapítványon keresztül végrehajtott cigánynáci nemzetvezető-képzéseken átestek. Pedig a ’roma’ a lovári cigányok nyelvéből vált közismertté, nem lennék meglepődve, ha Banglades egyes területein is így hívnának az embereket. Érthető a pénzvilág célja: csonka hazánk egy újabb, gazdaságilag szegénnyé tett, de a magyar kultúra egyik legfontosabb térségét, hozzácsapva Kelet-Szlovákia és Észak-nyugat Románia régióit, létrehozzanak egy cigányországot Koszovó mintájára, és oda deportálják (indirekt úton, lakással, segílykével, jövedéki adó mentes cigivel, piával, ingyen osztogatott lejárt szavatosságú hússal stb.) az EU cigányságát, cigánysággal kapcsolatos problémáit.
A rasszizmus egy országban kétféleképpen nyilvánulhat meg. A lakosság egy – valamiféle származási közösség, közös eredet, és az ahhoz szorosan kapcsolódó közös kultúra révén – könnyen azonosítható kisebbségével szemben az egyik fajta rasszizmus, amikor minden rosszért, minden bűncselekményért őket teszi felelőssé a közvélemény. Erre naponta ismerhetünk meg a sajtóból példákat. A hazánkban legkevésbé integrálódott zárványokat tartalmazó két etnikumot valóban, gyakran ok nélkül, és ugyancsak gyakran teljes okkal nevesítik, mint a társadalmi rossz okozóit.
A bankokrácia, a magyarság erkölcsi és szellemi hanyatlása és az ezt kiváltó kultúrarombolás és iskolaszegényítés, az elszegényedés, konkrétabban a munkaerőpiac anomáliái és az árak emelkedése, valamint az elérhetetlen vágyakat gerjesztő reklámok miatt az átlag magyar – párhovatartozásától függetlenül – a zsidókat tartja felelősnek. Ha viszont csoportosan elkövetett, olykor magatehetetlen emberek bántalmazásával, legyilkolásával járó bűncselekményekről, megélhetési gyerekgyártásról, szamurájkarddal és egyéb, emberélet kioltására használható, eredetileg fizikai munkához készített eszközökkel vívott bandaháborúkról, a mentőautók kirablásáról és az életmentést folytatók elleni támadásról, tanárverésről, gyermekkorúakkal folytatott – olykor gyermeket is eredményező - nemi életről, színesfémből készült műkincsek és biztonsági berendezések elrablásáról és elkótyavetyéléséről, erőszakos bűnöző gyerekekről hallunk, szinte kivétel nélkül mindenki a cigányokra asszociál. Ez a rasszizmus-fajta az, ami miatt a porcelántornyokban, őrzött luxusgettókban élő megélhetési jogvédők oly hangosan tiltakozni szoktak.
No de ha pl. az unoka tesz valamit ez ellen – pláne, ha rövid hajú – rögtön beviszik, kihallgatják, megvádolják, a bírónők meg elítélik, hiszen ők is egyre jobban félnek a cigány bűnözőktől, pláne, amióta a gyerekeik egy osztályba járnak, hiszen nincs ám minden városban magániskola a gazdagok gyerekeinek. Az meg egyenesen bejárja a világsajtót, ha netán egy-egy szerencsétlen, megkeseredett öreg ember villanyvezetékkel veszi körül a gyümölcsfáját, hogy legalább egyszer megkóstolhassa a termést a családjával. A cigányok ugyanis ilyenkor rendre a legkisebb gyereket küldik oda, hogy fogja meg azt a drótot. Ha meghal szegény, akkor a milliós sírkőtől a hetekig tartó halotti torig mindent kiperelnek a tulajdonképpeni áldozattól, ha meg megnyomorodik, olyan tartásdíjat, amiből 4-5 szegény család meg tudna élni. Az egészből csak a nyomorék gyerek nem kap szinte semmit, kivéve, ha már iszik és dohányzik.
A derékban kivágott erdő értékénél a „szakértő” – ha valami véletlen baleset folytán elkapják a tetteseket - nem a lombtömeg-egyenértéket veszi számításba, nem is az erdő újratelepítésének és éveken át szükséges gondozásának az árát, hanem tűzifa-értékben a területről kivitt és megtalált, bizonyosan azonosított fa árát. Azt is úgy, hogy 20000 Ft alatt maradjon, mert akkor csak szabálysértés.
Azt mondják, megélhetési bűnözés, és igenis, ha éhes, fázik a gyereke, meg kell tennie. Úgy látszik, megélhetési munkáról még nem hallottak, mert nagyon ritkán sikerül földműveléshez, háziállat-tenyésztéshez szoktatni őket. És az vajon minek minősül, ha a tűzifáját biztosító erdőcskéje, vagy a gyümölcsöse védelmében a rablók kocsijára rádob a gazda egy égő benzines rongyot?
A másik leggyakrabban emlegetett kifejezés a cigányokkal lapcsolatban a szegregáció, és ennek felszámolása, a deszegregáció. A megmondóemberek őrzött luxusgettóikból mélységesen elítélik az elcigányosodott településeken még kitartó magyarokat, különösen az értelmiségiket, a pedagógusokat, no és kiemelten a református lelkészeket és görög katolikus papokat, hogy gyermekeiket képesek kiszakítani a falu közösségéből, és óriási költséggel behordani a városi iskolába, ahol osztályonként még alig van 3-4 cigány. Sőt, még arra is képesek, hogy ahogy csak tudják, nyolc- vagy hatosztályos gimnáziumba írassák, kollégiumba küldjék, ráadásul még a nyári szünetekben sem hagyják szívesen a falubeli cigány gyerekekkel együtt szórakozni gyerekeiket. Bizony, emiatt (?) kevés vegyes házasság is jön létre közöttük...
A deszegregációra van egy javaslatom: a 13 legfejletlenebb és a 13 legfejlettebb régió együttesen alkosson deszegregációs konzorciumot, amely az "erdei iskola" névre metélt szülőrabló osztálykirándulásokat válthatná ki. Olyan cseregyerek-programok ra van szükség, ahol a budai stb. szülők lakásaikban, önkormányzati, egyházi, magán és alapítványi iskoláikban vendégül látják két hétre az abaúji, borsodi, szabolcsi, baranyai, nógrádi (stb.) kis falvak (szinte kizárólag cigány) tanulóit, majd az ő gyerekeiket látják vendégül az aprófalvak iskolái és az oda járó gyerekek szülei.
A kölcsönös megismerés ugyebár, ahogy mondani szokták, elfogadást és kölcsönös barátságokat eredményezne.
A dögkútból kilopott, két hétre földbe ásott hús mikrobiológiai mutatói úgysem nagyon különböznek a MekDögleszben árult sütés előtti húspéptől. A tartósítós krumplitól meg sokkal jobb a Mari néni frissen permetezett kolompérja, amit hajnalban segíthetnek a kis pesti gyerekek is kilopni.
Óriási élményt jelentene a balajti, kótaji stb. purdéknak a rózsadombi létforma, és az ottani gyerekek is sok élménnyel, no meg tetűvel, rühvel, bolhával és hepatitisz-vírussal lennének gazdagabbak, (ágyi poloska alig-alig van már) és végre a médiapatkányok sem csodálkoznának olyan hangosan a tizen-egykét éves lányok teherbe esésén, ha a saját hatodikos lányaik is elkezdenek Mikulásra kigömbölyödni... A villáikból eltűnt apróságokat meg végül is viszonylag könnyen tudnának pótolni, és a zár- és riasztócserét is célszerű egy-két évenként amúgy is végrehajtani...
Nagy a felháborodás a közmunka-kötelezettség miatt is egyeseknél. Az valóban butaság, hogy a segélyt közmunkához kössék. Nem. A közmunkáért munkabér jár. Aki meg – bár egészséges – nem hajlandó köz-, vagy más, a helyi önkormányzat által közvetített, végzettségének megfelelő, naponta legfeljebb a munkaidőn túl két óra utazással elérhető munkát végezni, az ne kapjon már ugyanannyit, mint aki dolgozik! Pénzt ne is kapjon. A szociális segélyek készpénzben történő kifizetése ugyanis csakis és kizárólag az ún. kamatos pénzt szedő, szintén cigány milliárdos maffiózók érdekeit szolgálja. No igen, jogszabályokat kellene változtatni, de egy-egy ilyen milliárdos, rassztársait végletesen kizsákmányoló bűnöző egyedül el tudja azt is dönteni sok kistérségben, ki legyen az országgyűlési képviselő, nemhogy a polgármester.
Szükség van persze a szegények támogatására. Legyenek nyitva nyáron is a napközi otthonok, és a segílyke helyett kapjanak ott enni - naponta akár háromszor is - a szegény gyerekek (származástól függetlenül), a munkaképtelen betegeknek meg hordja ki az Önkormányzat kocsija úgy, mint a nyugdíjasoknak. A borsó- és lebbencslevesből nem fog telni a politikusoknak is parancsoló maffiózóknak több tízmilliós autókra és vastag aranyláncokra. De választási gulyáslevesre sem. Vagyonosodási eljárás meg valahogy nem szokott ilyenek ellen indulni. Különben sincs szinte semmi a nevükön…
Ugyancsak segítené a megoldást, ha a kocsmárosok és a boltosok sem végezhetnének jogosulatlan pénzintézeti tevékenységet, azaz nem hitelezhetnének. De ilyen felügyeleti eljárásról még nem hallottam, pedig Ózdon 1984-ben már „felírásra” vásároltak, pedig még működött a Vasmű, és állandóan volt munkásfelvétel, meg a salakdombról is be lehetett még gyűjteni a szűkös megélhetést lehetővé tevő vasat. De sajnos munkával, guberálással, törvényes, a gazda által engedélyezett gyógynövény- és gombagyűjtéssel csak a megélhetést lehet biztosítani, a cigit, a piát („egy fél, egy sör” egy doboz cigi bolti áron is közelíti az ezrest), de a korábban kért kölcsönök uzsorakamatát nem, a játékgépbe dobált százasokról nem is beszélve…
Nemcsak éhséglázadás fenyeget ugyanis a véreik adósrabszolgájává vált cigányok részéről, hanem a cigánybűnözés áldozatainak önvédelmi társadalmi lázadása is egyre valószínűbb. Eddig még csak cigányok lincseltek, magyart is, cigányt is. A tőlük semmivel sem több legális bevételhez nem jutó, csak pénzüket – ugyan egyre kevésbé, de talán még valamennyivel – jobban beosztó, lényegesebb dolgokra költő magyarok egyre több helyen vannak torkig a szocioparazitákkal. Egyre kevésbé tudják elviselni a segílykéért nagy drága autókkal beálló bűnözőket, az integrált iskolákban a margarinos kenyeret tízóraizó gyereküket (segélyosztáskor) csipsz-kólázva kigúnyoló gyerekeket.
Kitalator - 2008.06.20. 17:48