... egy nógrádi cigányasszony orvoshoz ment, valamikor a '70-es években. Rövid vizsgálat után megállapították, hogy ismét, tizedjére is terhes. Mivel a gyermekei közül ketten már börtönben, hárman javító intézetben voltak, kettőt fogyatékosok intézetében tartottak, egyet meg örökbe adtak, és mivel a "lakáskörülményei" egy ló számára sem lettek volna megfelelőek, és ráadásul a gyerek apja nem lehetett a pár napja kiszabadult legújabb élettársa, az orvos azt javasolta, hogy "vetesse el", mert azt sem tudja etetni, aki még otthon van.

A cigányasszony erre csak annyit mondott: "Irtsä ki ä mägä fäjtậjật!"

Megtörtént, lehet, hogy visszafordíthatatlanul.

A magzatölést 1956 szeptemberében engedélyezték, Elnöki Tanácsi rendelettel. Azért nem törvénnyel, mert az még a különösebben át sem dolgozott sztalini alkotmánnyal sem volt összeegyeztethető. Aztán 1956-tól 1993-ig ~4 500 000 magyart öltek ki az anyja szíve alól. Az anyák hűtőszekrényt, Trabantot, Ibusz-utat és karriert szültek inkább. A "rendszerváltás" egyik legnagyobb szégyene az volt, hogy egy nevében kereszténydemokrata vezetésű minisztérium dolgozta ki és hagyatta jóvá 1993-ban azt a törvényt, amely nemcsak az egyik legliberálisabb a világon, hiszen állami támogatást ad a magzatölésekhez, a mi adónkból, és pusztán egy adminisztratív féket épít be, a hivatalosan családvédelmi szolgálatot ellátó ÁNTSz-es védőnők személyében (amelyik valamennyire is komolyan vette a törvényi feladatát, azt rövid úton eltávolították, és amely hálózatot egyre többen "Kaparószolgálat"-nak hívnak), hanem a magzatukat váró vagy annak örülő anyákkal azonos intézményekben  kötelező a nőgyógyászoknak a nők örök gyászát hozó hóhérmunkát is elvégezni.

Élünk is ám a szabadsággal: http://www.medlist.com/HIPPOCRATES/V/6/375.htm

Ahhoz meg túl jó hely ez a Kárpát-medence, hogy üresen maradjon. Hogy is mondta Arisztotelész? "A természet irtózik az ürességtől."

Mindehhez csak annyit tudok hozzátenni, kiegészítve régi mondásomat, hogy 'a nemzetpusztulás ellen kevés a verbális aktivitás', de még a manuális és orális sem jelent megoldást. De az sem, hogy szájkaratén edzett ifjak acélbetétes bakanccsal kitapossák a gyerekeket a várandós cigányasszonyokból.

Gyereket kellene inkább csinálni, fiúk-lányok! Családban, elkötelezetten, nem lebegtetve a partnercsere lehetőségét. Többet! Akkor is, ha nehéz felnevelni őket. Nem attól lesz szerencsétlen és frusztrált a kisgyerek, ha nem részesül a reklámok által felpörgetett társadalmi elvárásoknak megfelelő fogyasztási javakban, hanem attól, ha csak egy testvére lesz, vagy egy sem.

Az meg külön a mi jól megérdemelt büntetésünk, hogy csonka hazánkban egyetlen népcsoport szaporodik, amelynek gyermekeitől viszont nem várható el, hogy fenntartsanak minket, ha esetleg megérnénk az idős kort. Nem genetikai a probléma: szinte minden cigánygyerek fél-egy kilóval az átlag alatt születik, elsősorban a cigányasszonyok között mért 90-98%-os dohányzási arány, másodsorban az életmódjuk egyéb egészségtelensége miatt (korai szexualitás, rapszodikus táplálkozás, higiénés hiányosságok, gyakori promiszkuitás stb.). Az egészségesen élő cigány származású szülők gyermekei nem térnek el a népesség átlagától.

Egy ilyen ország, ahol megölik a magzatokat (háromból legalább egyet), ahol büntetik a több gyereket vállaló dolgozó, a jövedelmüket beosztó, nem elkocsmázó családokat, ahol a társadalmi újraelosztásból egyre inkább kirekesztik a munka mellett gyermeket nevelő családokat (és egyre inkább a megélhetési gyermekcsinálókat jutalmazzák), nem is érdemel mást. Egy olyan ország, ahol az értelmiségi nők középkorúként akarnak először gyereket vállalni - és sajnos a koruk előrehaladtával egyre több esetben,  a genetikai rendellenességek miatt arról is "lemondani kényszerülnek" - mi mást érdemelne?

Egy olyan kutúra, ahol a férfiak számára csak a színes műanyag-bevonatos szőrnyúzott barbikurvák az ideálisak, ahol az asszonnyá érett nő "kövér tehén" miért lenne érték, miért lenne megmaradásra érdemes?

Cáfoljatok meg!