Románia közbiztonsága a határok megnyitásával a legfejlettebb jóléti államok szintjére emelkedett, ugyanis magára valamit is adó bűnöző nem a sok csóró és a néhány újgazdag strapás kifosztását tekinti céljának, hanem a könnyű pénzszerzést. Pénzt meg onnan könnyű szerezni, ahol sok van, azaz ahol nem volt szocialista rendszer.
Azonkívül ne felejtsük el, hogy amíg csonka hazánkban a XX. század második felében a jóléti hangulatnak - a "gulyáskommunizmus" mítoszának - külföldi hitelből és önkizsákmányolással történő megteremtése is majd' ötmillió magyar halálába, anyjából való kiirtásába került, addig ott mindenki megszületett, aki megfogant, legfeljebb nyomorékon jött a világra, éhezett, árva, eldobott gyerek lett, de a többség felnőtt, és majd' mind megtanult az árokparton két-három nyelven. Ráadásul a román nyelvújítást is úgy csinálták meg, hogy az albánra emlékeztető ragozású, javarészt török, cigány magyar és szláv jövevényszavakból álló (a beás cigányok által ma is beszélt) nyelvet átlatinizálták, de annyira, hogy a románok tanulás nélkül is megértik alapszinten az olaszt és a spanyolt, franciául meg megtanultak az iskolában.
Állítólag a kétmilliós szám csak a hivatalosan kint dolgozókra vonatkozik, a valóságban vagy hétmillió román állampolgár is élhet az Unió többi országában, és küldi, hordja haza a külföldön megszerzett, megtakarított pénzt, és épít, vásárol, befektet otthon.
Ez mind érthető és méltányolható, sőt, irigyelhető is, különösen annak fényében, hogy a keleti régióinkból egyre többen járnak át naponta a Partiumba dolgozni, és egyre több építőbrigád csak hétvégekre jön haza Székelyföldről. Végre mi is megélhetjük, hogy úgy dolgozhatunk külföldön, hogy gyakorlatilag nincsenek nyelvi nehézségeink...
Amit viszont nem tudok összerakni, az az, hogy pont Gheorghe Funar nyilatkozott meg a témában. Az a Gheorghe Funar, aza Funár György, aki állítólag félig magyar (tökéletesen beszél magyarul), félig cigány, azért olyan nagyromán.