Na, sikerült kiszúrni a vívó olimpiai bajnokkal és lemondatni. Abban azért bízok, hogy akik ezért dolgoztak, azok ezzel elérték életük célját, ez a legboldogabb nap az életükben.
No de az élet megy tovább, tulajdonképpen meg is gyilkolhatták volna, csak akkor mártírként többet használt volna a Fidesznek és Magyarországnak, mintha végigviszi a teljes ciklusát. Új elnök kell. A szocskososok már közös jelöltet igényelnek, a korábban úgy szidott, általuk meg sem szavazott Sólyom László személyében. (Még jó, hogy nem Szili Katalint, harmóniára vágyva...) Viszont ha már olyan kényszeresen a Nyugathoz igazodunk, nézzük meg, arrafelé mi is a trendi.
Hagyjuk most a királyságokat! A köztársaságok jelentős részében közvetlenül választott "erős" köztársasági elnöki rendszer van. Nálunk nem. Ahol viszont "gyenge" köztársasági elnök és parlamentális demokrácia van, azok közül annál a szövetségesünknél volt legutóbb - hasonló körülmények között - váltás, akikkel az utóbbi évezredben (különösen az utóbbi száz évben) mindig ráfizettünk a barátságra, a németeknél. Ott egy nőügyek miatt a szószéket otthagyó egykori lelkész lett az elnök. Hasonlók itt is vannak, közülük egy (aki állítólag szintén azért hagyta ott az oltárt) szerintem maximálisan el tudja látni azt a díszpárna-szerepkört, amire nálunk szükség van, és ráadásul olyan közegekben tudna otthonosan mozogni, ami a többi jelöltnek legalább szokatlan lenne. Tudna viselkedni egyházi körökben itthon és külföldön, mert "kiérdemesült püspök", nyugalmazott dandártábornokként itthon és külföldön egyaránt meg tudna jelenni katonai közegben (ami talán egy hadsereg-főparancsnokként nem hátrány) és egyetemi docensként a tudomány világa sem testidegen a számára.
Az a véleményem, hogy Magyarországnak most Szabó Tamásra van leginkább szüksége.