Dr.Stein jó ötleteket ad a HEMár bblogon. Ezzel a címmel korábban csak azt akartam megkérdezni Sólyom László köztársasági elnöktől és persze Tisztelt Olvasóimtól, hogy milyen érzés volt látni, hogy miközben a lakosság kizárásával tucatnyi mindenkinél egyenlőbbnek parádézott nemzeti ünnepünkön az Őrezred, a fegyveresek a szeme láttára taposták lábbal a hatályos alkotmányt.  Szövegszerűen és szellemiségében.

Nemcsak ezért lenne szükség új, nem Sztalintól kapott, de és azóta toldozott-foldozott alkotmányra, hanem a jelenlegi nem hatékony működése és az egyes jogszabályok közötti ellentmondások miatt is. Ha már hazánk az egyik legősibb jogállam Európában, jó lenne, ha ez meg is látszana jogrendünkön!

Dr. Stein és a hozzászólók többféle anomáliáról írnak.  Szerintem meg pont ezek miatt szükség lenne kétházas parlamentre. Az alsóházban ülhetnének a listás pártképviselők, max. 50%-ban, a másik fele meg állhatna a civilek, az érdekképviseletek (szakszervezetek, kamarák), egyházak, nemzeti és etnikai szervezetek képviselőiből. Az ő dolguk lenne a törvényekkel kapcsolatos - mára névlegessé vált - társadalmi érdekegyeztetések lefolytatása, és a részletes vita. Munkájuk folyamatos lenne, és főállásban, kb. a jelenlegi szintű fizetésért és kiegészítő javadalmazásokért, költségtérítésekért kellene végezni, mindösszesen vagy száz főnek. Miniszter, államtitkár csak alsóházi tag lehetne.

A felsőházba viszont csak az egyénileg megválasztott képviselők tehetnének be a lábukat, negyedévente pár napig, és eldönthetnének, hogy az alsóház által kidolgozott törvényjavaslatokat elfogadják-e, vagy visszaadják további csiszolásra. A képviselők tevékenységüket másodállásba látnának el, parlamenti munkájukat természetesen a tételes költségelszámolás mellett jövedelem-kiegészítéssel is honorálni kellene: például az adózott jövedelmük kétszeresével az ülésnapokra és a nyilvános fogadónapokra.

Természetesen a részleteket ki kellene dolgozni, ezért kellene összehívni az alkotmányozó nemzetgyűlést, amely az alsóháznál említett arányú delegáltakból állna. A következő országgyűlési vagy helyhatósági, netán EU-képviselő válsztásokat össze lehetne kötni nemzetgyűlési választással is, amikor az állampolgár választhat egy pártot, és egy érdekképviseleti szervezetet vagy szövetséget, és egy egyházat, valamint egy civil szervezetet vagy szövetséget, továbbá az arra jogosult - regisztrált - nemzeti-etnikai kisebbségiek egy kisebbségi önkormányzatot. Az új alkotmány kidolgozására a megválasztandó, 100-120 fő delegált szakértő kaphatna pl. egy éves miniszteri fizetést. Ha hamarabb végeznek, jól járnak, ha tovább tart a konszenzus-keresés, fizesse őket a delegálójuk! Ha valamelyik delegált szervezet, vagy képviselő a delegáló szervezetének tevékenységével össze nem függő témában akadályozza a munkát, a többi delegált kizárhatja. Ilyen lehet például, ha mondjuk a Növényorvosi Kamara képviselője sorra utasítaná el a javaslatokat, mert azokat angolul nem terjesztették elő. Aki meg munka közben több, mint 30 napig hiányzik, az magát zárja ki, helyette szervezete mást delegálhat.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés megválasztásának szabályait a jelenlegi Országgyűlés alkotná meg, munkatervétvére viszont csak javaslatot tenne, azt a Nemzetgyűlés első munkanapján, még a vacsora előtt fogadná el. A javadalmazások köthetőek az egyes munkatervi feladatok elvégzéséhez is.

Nem egyeztettem ugyan senkivel, de azt borítékolom, hogy a Nemzetgyűlés munkájának Debrecen városa szívesen otthont adna, a nyitó és a záró ülésre akár a Református Nagytemplomban, az egyes munkarészeket megnyitó ünnepélyes plenáris ülésekre a Református Kollégium Oratóriumában is sor kerülhetne, a bizottsági munkákhoz és sajtóharcokhoz a Kölcsey Központ biztosíthatna méltó és kényelmes helyet.

„Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek.”

( Ady Endre )