Őrzők, vigyázzatok!

Azzal, hogy megosztott hazánkban a rendőrség vezetése, és a rendőrség,  mint testület a nemzetellenes erők oldalára állt, saját maga provokálta ki önnön leértékelését.

Ugyanis nem hiszem, hogy korábban nem lopott egy rendőr sem helyszíneléskor, sőt járőrözés közben sem, és azt sem hiszem, hogy prostituáltakat, vagy annak tűnő piás vagy drogos lányokat régebben nem erőszakoltak volna meg. Erről főleg a régi nevelőotthoni lányok sokat tudnának mesélni. De még ma sem mernek. Mert a bűnöző rendőrök egyedül gyávák, meg úgy tűnik, sokaknál már az egyenruhához, fegyverhez való vonzódás is csupán manifesztálódása annak a látens, elfojtott homoszexualitásnak, amely rendre az áldozatok partiba vágásával nyilvánul meg. A gruppenszex mögött a szakértők szerint mindig homoszexuális háttért lehet feltárni.

Semmi sem új a nap alatt - mondja az Írás.

Az is csak annak tűnik, hogy az ország fele és ± 5%-a a vesztes, az alávetett, a semmibe vehető csoportba sorolható.

Ha más hozadéka nem is volt az úgynevezett rendszerváltásnak, annyi igen, hogy most már nemcsak a mértékvevők, hanem a mértékadók, a sikeresek, a szószólók, a kulcsemberek között is egyre több a nemzeti érzelmű magyar. Súlyunk még mindig nem akkora, mint számarányunk indokolná, hiszen a szovjet kollaboráns politikai elit úgy őrizte meg a politikai hatalmat, hogy közben a felhalmozott nemzeti vagyont is „nevére vette”. Nekünk is jutott valami: az adósság és a munka. De az új értékből teremtése közben jutott azoknak is, akik előállították. És szakmai kiválóságuk okán évről évre több magyar lelkületű ember épít karriert a közszolgálatban és a médiában is, még ott is, ami pár éve még internáci hitbizománynak számított.

Egyre több embernek nyílik ki a szeme.

Meg a szája is.

Egyre kevesebben akarják úgy elviselni a terrort, mint ’84-ig. A lopás szabadsága kb. akkortól jár általában a valós szabadságjogokkal együtt, és akkor kezdődött a „spontán privatizáció”, a nemzeti vagyon elorzása is.

És egyre többen nőnek úgy fel, hogy nem természetes számukra a kussolás, a rettegés. A proletárdiktatúra alatti máskéntgondolkodók ma is élő képviselői és a szabadságba belenőtt fiatalok megelégelték a rettegésen, hazugságokon alapuló status quo-t, és már nem nyelnek le mindent. És nemcsak kiköpik a rendőrmagvakat, hanem a nyilvánosságot hívják segítségül. És mára a nyilvánosság, a média is képes és tud a megalázottak, az alávetettek mellett kiállni. Még itthon is.

Mostantól számítani kell arra, hogy a rendőrbűnözők tettei nyilvánosságra kerülnek. És számítok arra, hogy ez akkor is így marad, ha mi leszünk hatalmon, csak remélem, hogy akkor majd a szerepükhöz méltó juttatásban fognak részesülni.

Persze ezeknek a szennyes-kiteregetéseknek lehet egy másik, kevésbé magasztos oka is, bár a kettő nem zárja ki egymást.

Nyakunkon a rendőrség átszervezése, a határőrséggel történő összevonása, és még valami, amiben régebbi nyilatkozataik szerint az önkormányzati vezetők - Demszkytől Kósáig, pártállástól függetlenül - egyetértenek: Szükség van kétszintű rendőrség felállítására. A városi (kistérségi) rendőrség kb. a csendőrök (nyugi, nem a horthyfaszista, hanem az osztrák, olasz) munkáját látná el, tehát a mai közterület-felügyelet és mezőőrség dolgát, a közrendvédelmet, a közbiztonsági járőrözést, kinyomozná a kisebb súlyú bűncselekményeket, a közlekedési ügyek nagyját megoldaná, oda lehetne szervezni az okmányirodákat stb., míg az országos rendőrség a nagy súlyú bűncselekményekben nyomozna, és működtetné a kommandós alakulatokat, hatósági ügyekben adná a másodfokot, együttműködne más országok hasonló szerveivel.

A gazdasági elitnek pedig nem mindegy, hogy kik és hogyan fogják azt vezetni, hogy hogy áll fel a szerv(ezet). A feketegazdaságnak pláne nem mindegy. Most lökhetik ki azokat, akik már túl sokat tudnak, és most rakhatják be saját embereiket.