Alaposan elgyurták a szocialisták. Nem vették észre a történelmi pillanatot.

Nem a Malév eladása volt az év privatizációja, hanem az utódpárt ellenszolgáltatás nélküli névre vétele. Pedig nem is voltak árvák. Majd most.

Volt egy színielőadás, egy hisztis nagymonológ, amiről megtudtuk, hogy ez a hatékony kommunikáció.

"- Mit tegyek, hogy ebben a családban végre az történjen, amit én akarok?
- kérdi a kiborult apa.

-                    Tudod mit? feküdj a földre és ordíts ahogy bírsz! Nekem mindig bejön
- mondta a 3 éves kisfia..."

A nyomokban baloldali értékeket még felmutató Szili Katalint meg ledarálták és kisütötték zsírnak. Ő meg odanyilatkozott keményen, hogy a saját Q anyját.

Úgyhogy most már kinyilvánítottan két internáci nagypolgári (=burzsoá) párt vezeti a kormányt. Illetve egy. Az SzDSz. De már nem sokáig. Kóka meg rövidesen azt fogja privatizálni, az alapító atyák, alapító anyák és alapító (mondjuk) magtalanok meg elhúzhatnak a francba, kapnak valami koncot. Örülhetnek, az MDF-eseknek még az sem jutott. És mivel náluk is minden vezető személy követett már el olyat, amivel zsarolható, lesz itt olyan egységes vélemény, amilyen még '74-ben sem volt.

Az MSzP-SzDSz koalíciónak sikerült, illetve rövidesen sikerül egy olyan párost teljhatalomhoz juttatni, akik rövidesen egyesítik a '30-as évek sztalini pszichoterrorját a XXI. századi kínai ideológiamentes kommunista milliárdosainak szegényeket megszégyenítő, elszemélytelenítő arcátlanságával.

Mit mondhatunk? Gratulálunk!

Csak így tovább a lenini úton!