Debrecen Time
Magukat a nemzeti oldalra pozicionáló, más megnyilatkozásaikban egyébként értelmes emberek is időnként azt a butaságot terjesztik, hogy a cigány az a csavargó, ápolatlan, hangoskodó arrogáns bűnöző, a roma meg az, aki barna bőrű, integrálódott, sőt asszimilálódott a társadalomba, dolgozik, tisztességesen él, és mássága esetleg ünnepi viseletében, zenei- és tánckultúrájában, és valamelyest bőr-és hajszínében nyilvánul meg. Pedig a lehető legdurvább rasszista, látszatfaj-képző megnevezés az, hogy 'roma'. Azt jelenti, hogy 'ember'. Tehát aki nem roma, az nem is ember, hanem egy alacsonyabbrendű gádzsó, akit nem bűn becsapni, bántani, kirabolni, legyilkolni... Ebből kifolyólag ha valakit, akivel nem vagyunk egy közösség, egy kulturális-gazdasági- rokonsági rendszer tagja, romának hívunk, azzal azt valljuk meg, hogy mi nem vagy emberek.
A roma elnevezés alkalmazása a cigány nácizmussal együtt terjedt el hazánkban, a nemzetközi pénzvilág beavatkozása révén. Ma már a sok török jövevényszót használó archaikus román nyelvet beszélő beás cigányok is romának nevezik magukat, amióta a New-Yorki központú OSI (Nyitott Társadalom Alapítvány) által, részben a Soros Alapítványon keresztül végrehajtott cigánynáci nemzetvezető-képzéseken átestek. Pedig a ’roma’ a lovári cigányok nyelvéből vált közismertté, nem lennék meglepődve, ha Banglades egyes területein is így hívnának az embereket. Érthető a pénzvilág célja: csonka hazánk egy újabb, gazdaságilag szegénnyé tett, de a magyar kultúra egyik legfontosabb térségét, hozzácsapva Kelet-Szlovákia és Észak-nyugat Románia régióit, létrehozzanak egy cigányországot Koszovó mintájára, és oda deportálják (indirekt úton, lakással, segílykével, jövedéki adó mentes cigivel, piával, ingyen osztogatott lejárt szavatosságú hússal stb.) az EU cigányságát, cigánysággal kapcsolatos problémáit.
A rasszizmus egy országban kétféleképpen nyilvánulhat meg. A lakosság egy – valamiféle származási közösség, közös eredet, és az ahhoz szorosan kapcsolódó közös kultúra révén – könnyen azonosítható kisebbségével szemben az egyik fajta rasszizmus, amikor minden rosszért, minden bűncselekményért őket teszi felelőssé a közvélemény. Erre naponta ismerhetünk meg a sajtóból példákat. A hazánkban legkevésbé integrálódott zárványokat tartalmazó két etnikumot valóban, gyakran ok nélkül, és ugyancsak gyakran teljes okkal nevesítik, mint a társadalmi rossz okozóit.
A bankokrácia, a, a magyarság erkölcsi és szellemi hanyatlása és az ezt kiváltó kultúrarombolás és iskolaszegényítés, az elszegényedés, konkrétabban a munkaerőpiac anomáliái és az árak emelkedése, valamint az elérhetetlen vágyakat gerjesztő reklámok miatt az átlag magyar – párhovatartozásától függetlenül – a zsidókat tartja felelősnek. Ha viszont csoportosan elkövetett, olykor magatehetetlen emberek bántalmazásával, legyilkolásával járó bűncselekményekről, megélhetési gyerekgyártásról, szamurájkarddal és egyéb, emberélet kioltására használható, eredetileg fizikai munkához készített eszközökkel vívott bandaháborúkról, a mentőautók kirablásáról és az életmentést folytatók elleni támadásról, tanárverésről, gyermekkorúakkal folytatott – olykor gyermeket is eredményező - nemi életről, színesfémből készült műkincsek és biztonsági berendezések elrablásáról és elkótyavetyéléséről, erőszakos bűnöző gyerekekről hallunk, szinte kivétel nélkül mindenki a cigányokra asszociál. Ez a rasszizmus-fajta az, ami miatt a porcelántornyokban, őrzött luxusgettókban élő megélhetési jogvédők oly hangosan tiltakozni szoktak.
Van viszont egy másik fajta, az előzőtől talán kegyetlenebb rasszizmus is. Nemcsak az számít ugyanis annak, ha valakit ártatlanul, pusztán származása miatt vádolnak meg, hanem az is, ha létezhet olyan népcsoport, amelynek tagjait nem lehet felelősségre vonni semmi miatt. A legtöbb zsidó származású köztörvényes bűnöző elkezd rasszistázni, nácizni, ha egyáltalán gyanúsítani merik. Ha meg valahol cigányok csapata tömeges garázdaságot követ el, esetleg lincselni akar, az esetleg kiérő rendőrök az egy-két megtámadott magyart igazoltatják és „állítják elő” magyarul viszi be a rendőrségre, ahogy arról az utóbbi időben a már polkorrekt média is kezd – még ferdítve ugyan – beszámolni. A bűncselekményi értékhatár alatti lopásokkal nem is foglalkoznak a rendőrök, hiszen nem függ az előléptetésük, jutalmuk attól, hogy a szerencsétlen kisnyugdíjasnak marad-e télre krumplija, tűzifája, tud-e az unokáinak lekvárt, befőttet elrakni, és tud-e ebédet főzni vasárnap, marad-e hozzá tyúkja, tojása.
No de ha pl. az unoka tesz valamit ez ellen – pláne, ha rövid hajú – rögtön beviszik, kihallgatják, megvádolják, a bírónők meg elítélik, hiszen ők is egyre jobban félnek a cigány bűnözőktől, pláne, amióta a gyerekeik egy osztályba járnak, hiszen nincs ám minden városban magániskola a gazdagok gyerekeinek. Az meg egyenesen bejárja a világsajtót, ha netán egy-egy szerencsétlen, megkeseredett öreg ember villanyvezetékkel veszi körül a gyümölcsfáját, hogy legalább egyszer megkóstolhassa a termést a családjával. A cigányok ugyanis ilyenkor rendre a legkisebb gyereket küldik oda, hogy fogja meg azt a drótot. Ha meghal szegény, akkor a milliós sírkőtől a hetekig tartó halotti torig mindent kiperelnek a tulajdonképpeni áldozattól, ha meg megnyomorodik, olyan tartásdíjat, amiből 4-5 szegény család meg tudna élni. Az egészből csak a nyomorék gyerek nem kap szinte semmit, kivéve, ha már iszik és dohányzik.
A derékban kivágott erdő értékénél a „szakértő” – ha valami véletlen baleset folytán elkapják a tetteseket - nem a lombtömeg-egyenértéket veszi számításba, nem is az erdő újratelepítésének és éveken át szükséges gondozásának az árát, hanem tűzifa-értékben a területről kivitt és megtalált, bizonyosan azonosított fa árát. Azt is úgy, hogy 20000 Ft alatt maradjon, mert akkor csak szabálysértés.
Azt mondják, megélhetési bűnözés, és igenis, ha éhes, fázik a gyereke, meg kell tennie. Úgy látszik, megélhetési munkáról még nem hallottak, mert nagyon ritkán sikerül földműveléshez, háziállat-tenyésztéshez szoktatni őket. És az vajon minek minősül, ha a tűzifáját biztosító erdőcskéje, vagy a gyümölcsöse védelmében a rablók kocsijára rádob a gazda egy égő benzines rongyot?
Nagy a felháborodás a közmunka-kötelezettség miatt egyeseknél. Az valóban butaság, hogy a segélyt közmunkához kössék. Nem. A közmunkáért munkabér jár. Aki meg – bár egészséges – nem hajlandó köz-, vagy más, a helyi önkormányzat által közvetített, végzettségének megfelelő, napi legfeljebb a munkaidőn túl két óra utazással elérhető munkát végezni, az ne kapjon már ugyanannyit, mint aki dolgozik! Pénzt ne is kapjon. A szociális segélyek készpénzben történő kifizetése ugyanis csakis és kizárólag az ún. kamatos pénzt szedő, szintén cigány milliárdos maffiózók érdekeit szolgálja. No igen, jogszabályokat kellene változtatni, de egy-egy ilyen milliárdos, rassztársait végletesen kizsákmányoló bűnöző egyedül el tudja azt is dönteni sok kistérségben, ki legyen az országgyűlési képviselő, nemhogy a polgármester.
Szükség van persze a szegények támogatására. Legyenek nyitva nyáron is a napközi otthonok, és a segílyke helyett kapjanak ott enni - naponta akár háromszor is - a szegény gyerekek (származástól függetlenül), a munkaképtelen betegeknek meg hordja ki az Önkormányzat kocsija úgy, mint a nyugdíjasoknak. A borsó- és lebbencslevesből nem fog telni a politikusoknak is parancsoló maffiózóknak több tízmilliós autókra és vastag aranyláncokra. De választási gulyáslevesre sem. Vagyonosodási eljárás meg valahogy nem szokott ilyenek ellen indulni. Különben sincs szinte semmi a nevükön…
Ugyancsak segítené a megoldást, ha a kocsmárosok és a boltosok sem végezhetnének jogosulatlan pénzintézeti tevékenységet, azaz nem hitelezhetnének. De ilyen felügyeleti eljárásról még nem hallottam, pedig Ózdon 1984-ben már „felírásra” vásároltak, pedig még működött a Vasmű, és állandóan volt munkásfelvétel, meg a salakdombról is be lehetett még gyűjteni a szűkös megélhetést lehetővé tevő vasat. De sajnos munkával, guberálással, törvényes, a gazda által engedélyezett gyógynövény- és gombagyűjtéssel csak a megélhetést lehet biztosítani, a cigit, a piát („egy fél, egy sör” egy doboz cigi bolti áron is közelíti az ezrest), és a korábban kért kölcsönök uzsorakamatát nem, a játékgépbe dobált százasokról nem is beszélve…
Az a fajta rasszizmus árt tehát a legtöbbet a cigányoknak, amelyik pusztán származási alapon büntethetetlenséget biztosít a számukra. Saját vérükből való vérszívóikat már kitermelték. A büntetések, sőt eleve az eljárások hiánya meg nem tudja egyik szerepét sem betölteni: sem a normakövetésre való késztetés, sem az áldozatok megnyugtatása nem valósul meg.
Nemcsak éhséglázadás fenyeget ugyanis a véreik adósrabszolgájává vált cigányok részéről, hanem a cigánybűnözés áldozatainak önvédelmi társadalmi lázadása is egyre valószínűbb. Eddig még csak cigányok lincseltek, magyart is, cigányt is. A tőlük semmivel sem több legális bevételhez nem jutó, csak pénzüket – ugyan egyre kevésbé, de talán még valamennyivel – jobban beosztó, lényegesebb dolgokra költő magyarok egyre több helyen vannak torkig a szocioparazitákkal. Egyre kevésbé tudják elviselni a segílykéért nagy drága autókkal beálló bűnözőket, az integrált iskolákban a margarinos kenyeret tízóraizó gyereküket (segélyosztáskor) csipsz-kólázva kigúnyoló gyerekeket.
Valóban, szociális robbanástól kell tartani.
