Kitalátor

DEMOS: Démoni Operatív Security?

Alapjában véve rendesek a Kuruc.infósok. Reklámozzák az úgymond legalább névlegesen ellenlábas szervezet, a DEMOS honlapját és programját. Még szerencse, mert magamtól az életben nem kattintottam volna rájuk. Persze nem is igazán fogok, hacsak nem válik munkaköri kötelességemmé.

Na szóval: nem tudom ugyan kik ők, de érzésem és nevük szerint a KISz-ből kinőtt, a Kommunista Ifjúsági Szövetség által elzabrált nemzeti vagyon "spontán privatizálására" létrehozott hatalomátmentő szervezet, a DEMISz valamiféle mutációja lehet.

Ezt az is alátámasztja, hogy a történemi vezetéknevet viselő elnökön kívül egyetlen ismerős vezetéknevet találtam, egy egykoron híres "rendszerváltó reformkommunista(?)" közgazdász családi nevét. De az ő  gyermekei felsorolásánál nem említ Jánost a Wikipédia, pedig a kora szerint lehetne. Na, de mindegy! Különben sem is az eredet és a származás a probléma. Őseinket nem válogathatjuk meg. A gond inkább az, ahogy ez a "szervezet" újságíró-továbbképző konferenciát szervez. És kérdez. "Alig irányított" kérdésekkel, fekete alapon fehér betűkkel (Tehettek volna bele egy kis vöröset is, hogy összeálljon a náci Németország színszibolikája, így csak szimpla tomcates).

Íme:

 "Kedves Kolléga!

Szeptember 18-án Szélsőjobboldal és Média címmel konferenciát rendez a Demos Alapítvány. Ez jó alkalom arra, hogy néhány kérdéssel kapcsolatban megtudjuk, mit gondolnak azok a kollégáink, barátaink, ismerőseink, akik szintén a médiában dolgoznak. Ha nem bánja, ebben a rövid, néhány kérdésből álló (teljesen anonim!) kérdőívben arról kérdeznénk meg, hogy:
 

1. Ön szerint erősödtek Magyarországon az elmúlt években a szélsőjobboldali mozgalmak?

2. Mi az Ön tapasztalata: képes a hazai média megfelelően (elfogulatlanul, hitelesen) kezelni a hazai szélsőjobboldali személyek, szervezetek, valamint a hozzájuk kapcsolódó események ábrázolását?

3. Szakmailag kellően felkészültnek tartja önmagát és kollégáit a téma higgadt, távolságtartó, és valós tényeken alapuló kezelésére?

4. A radikális, antidemokratikus mozgalmak kérdése kiemelt figyelmet igényel, vagy ez a téma is olyan, mint bármely másik?

5. A szélsőjobboldallal kapcsolatos téma megfelelő kezelése Ön szerint: 1. a szélsőjobboldali tevékenység lehető legnagyobb elhallgatása; 2. minél teljesebb és alaposabb bemutatása?

6. Ön szerint lehetséges semlegesen és tárgyszerűen foglalkozni ezzel a témával?

7. Ismer pozitív nemzetközi példákat, elsajátítható technikákat, újságírói gyakorlatokat az ilyen jellegű témák kezelésére?

8. Érdemes lenne az újságíróknak önmagukat képezni ebben a témában?

9. Ha lehetősége lenne rá, Ön részt venne egy olyan képzésen (vagy javasolná valamelyik kollégájának, hogy vegyenek azon részt) ami ezzel a témával foglalkozik?

10. Ön szerint érdemes szakmai vitát, konferenciát tartani a téma kezeléséről, az újságírók, a médiumok munkatársainak lehetőségéről?

11. Ön elképzelhetőnek tartja egy szakmai etikai kódex kimondottan erre a témára történő kiegészítését, esetleg egy új szakmai kezelési stratégia (keret) kialakítását?

12. Volt-e már olyan eset a munkahelyén, amikor kollégáival eltérő véleménye volt a téma megítélésében, megjelenítésének módjában?

Az első kérdés még hagyján. Igen, a neobolsevik internáci oligarchák bűncselekményei miatt erősödtek a szésőjobboldali mozgalmak. Ezek egy része spontán reakcióként alakult ki, más részüket pedig provokációként szervezték, szervezik hazai és külföldi "üzletemberek" és titkosszolgálatok, a tényleges nemzeti mozgalmak, szervezetek lejáratására.

A második kérdés már kezd sikamlóssá válni, mint a házatlan csiga. A válasz szerintem egyértelmű, a hazai (és a nemzetközi) média nem képes elfogulatlanul kezelni "a hazai szélsőjobboldali személyek, szervezetek, valamint a hozzájuk kapcsolódó események ábrázolását", viszont "megfelelően" teszi azt, mármint az internáciknak megfelelően.

A harmadik kérdés dekódolva egyrészt úgy is szólhatna, hogy "Hülye-e vagyol bammeg?  Ha szakmailag nem vagy elég felkészült, írjál hímestojást! Hülyékkel dolgozol-e? Viszont "a téma higgadt, távolságtartó, és valós tényeken alapuló" kezelése azt is mutathatja, hogy nincs meg a válaszadóban a szükséges (valakinek szükséges) harcos szálsőjobb-ellenesség. Pontosabban nem jelenti azt, mert szegény válaszadó csak abban az esetben tud igaz választ bejelölni, hakollégáival azonos a szakmai felkészültsége, azaz együtt pótérettségiztek, pl. valamelyi speciális alapítványi esti iskolában.

Nekem a 4. kérdés a kedvencem:
 "4. A radikális, antidemokratikus mozgalmak kérdése kiemelt figyelmet igényel,  vagy  ez a téma is olyan, mint bármely másik? "
És erre is igennel vagy nemmel kellene válaszolni! Függetlenül politikai meggyőződéstől, radikalizmushoz való viszonytól, függetlenül attól, hogy a kérdésben önmagában antidemokratikusnak nevezi a radikális mozgalmakat (Szegény Gandhi, ha ezt megérte volna!), mit jelent, ha valaki erre "kérdésre" igennel vagy nemmel felel? Az összetett kérdőmondat első- vagy második felére válaszol?

Az ötödik kérdés felkínálja a médiában is a pszichológiai hárítást, azaz az elhallgatást , de a feltárást is. Én még emlékszem arra, amikor Aczél György irodája, pl. Lendvai Ildikó főcenzor ezt a két megoldástprofi módon váltogatta.

A hatodik kérdésre könnyűnek tűnik a válasz, de amennyiben valamelyik médium megpróbálna folyamatosan, huzamosabb ideig merne "semlegesen és tárgyszerűen foglalkozni ezzel a témával", úgy az a médium halálra lenne ítélve, ugyanúgy, mintha pozitív elfogultsággal kezelné a szélsőjobboldali jelenséget.

A hetedik kérdés már megint a "Hülye-e vagy?" kategória, ha nem ismersz "pozitív nemzetközi példákat, elsajátítható technikákat, újságírói gyakorlatokat az ilyen jellegű témák kezelésére". Ha meg igen, akkor jobb, ha csöndben vagy, ezekben a körökben sem Göbbels Németországát, sem Izrael állam gyakorlatát nem illik emlegetni.

A nyolcadikra ugyan mit lehetne válaszolni egy újságíróképzést reklámozó szervezetnek? Azt, hogy 'Nem, felesleges, és ti még feleslegesebbek vagytok?' Az ilyen sugalmazó kérdések nekem valahogy mindig a szcientológusokat juttatják eszembe.

A kilencedik és a tizedik kérdés dettó:aki udvarias, az igennel válaszol.

A 11. kérdés már megint úgymond a véleményszabadság alapvető etikai normáit sugallja:
"Ön elképzelhetőnek tartja egy szakmai etikai kódex kimondottan erre a témára történő kiegészítését, esetleg egy új szakmai kezelési stratégia (keret) kialakítását?" Tehát az újságíró társadalom egészének kutya kötelessége ugyanúgy bemutatni, sőt látni a szélsőjobb témát...

A 12. meg már egyenesen a Stasi módszereit idézi. A berlini gyerekeket is ugyanis rendre az esti meséről kérdezték az iskolában, hogy megtudják, melyik adót nézi a családjuk.

Tekintettel arra, hogy ezt a kérdőívet meghatározóan informatikában járatlan, magukat újságírónak nevező sikertelen bölcsészek fogják kitölteni, és a szerkesztőségük kiszolgálójáról elküldeni, ezért ez a démoni alakulat jól fel tudja mérni, hogy egyáltalán melyik szerkesztőségben merészel valaki is gondolkodni. Pláne másként gondolkodni.

Bizony, és ez a szervezet képezi az "újságírókat"!  Ettől lesznek úgymond függetlenek, logikus gondolkodásúak, tárgyilagosak, szakszerűek...