Az MSzMP Megyei Pártbizottsága "tulajdonából" "érdekes módon értékesült" Hajdú-Bihari Napló internetes oldalán  "Diákjától kapott verést a tanárnő Romániában"  címmel igyekszik egyszerre borzolni és nyugtatni (máshol is ez a divat) a kedélyeket. A történet szokványos, nálunk már hétköznapi: tanárverés, televideóra véve. Ott tették föl a következő szavazógépet:

Egyszerűen aljasság ez a "VILLÁMVOKS"-ban feltett kérdés. Az elsődleges felelősség ugyanis a társadalomé, azon belül a jogalkotásé és a jogalkalmazásé, a másodlagos felelősség meg a médiáé.

Sajnos az agyakat elborító (ál)liberális maszlag, a magukat liberálisnak és mindenki fölött állónak hirdető (=Übemensch) nemzetközi politikai párt- és érdekszövetségek annyi babonát, tabut ültettek a köztudatba, hogy az már megbénítja a cselekvést. A percemberkék hatalmát nyögő médiumok meg kéjjel és örömmel, de azért a tabukat tisztelve polkorrektül adnak hírt a szociopaták cselekedeteiről, hogy több reklámot adhassanak el.

És mindent összemosnak. A gyerek buksi fejét jutalmul vagy vigasztalásul megsimogató pedagógus vagy pap szerintük pedofil, az ön- és közveszélyes szociopata kölyköt egy pofonnal helyre tevő pedig szadista. Vizsgálóbizottságokat állítanak fel, amelyek vezetői, tagjai rendre elbuknak addig rejtegetett pedofiliájuk, homoszexualitásuk vagy más aberrációik miatt.

Hívőik meg meglepődnek, amikor az ő gyerekük válik áldozattá vagy tettessé. Mert hiába a magániskolák zárt világa! A társadalmi minták ott is hatnak. Az oda járók is szeretnének a videómegosztókon sztárok lenni, és oda is be lehet fegyverrel jutni...

Adjon Isten boldog nyugalmat és és örök emléket Kossuth Lajosnak, és a többi tanítómnak, tanáromnak, akik fizikailag is mertek fenyíteni. Fájt ugyan, mégis gyerekként is éreztem, hogy nem ellenem, hanem értem csattant a faromon a somfavessző (ahhoz képest smafu a mogyorófa). Igaz, utána néha még annyira sem tudtam megülni a fenekemen, de sohasem éreztem, hogy dühből, bosszúból, vagy mások helyett kaptam volna.

Pedig tanárverés akkor is volt, hallottam én is, csak nem az iskolában, hanem az árokpartron, ahol bizony a szomszéd faluban nem egyszer megrugdosták a részeg tanítót. De az meg is érdemelte...