A Mavo álnevű SzDSz közeli érzelmű blogger bátor heteróinkhoz írt egy kiátványt, egy "üzenetet" gondolom annak kapcsán, hogy néhány celeb jelezni merte, hogy "ő azért nem olyan". Viszontválaszából megtudtam, hogy úgynevezett közhelyek, előítéletek ellen írt.

Sérelmezi a hivatalos élettársi kapcsolat elismerésének és a házasságkötés lehetőségének a hiányát. Legális élettársi kapcsolatban a normális szexualitású emberek is alig pár évtizede élhetnek, sok is a probléma vele, az emberiség uralkodó eszméi (törvényei, vallásai, erkölcsrendszerei) ugyanis valami furcsa okból az örökös, végleges és szinte kizárólagos párkapcsolatokat preferálták, függetlenül attól, hogy a család hány nőből és hány férfiből áll.  Melyik világvallás preferálja, vagy tolerálja az abnormális szexualitást? Egyről olvastam, amelyik 3 éves kor alattival nem bünteti a pedofiliát, de azt meg nem akarom elhinni.

A házasságkötés fogalma nem alkalmazható másra, mint a férfi+nő kapcsolatára. Van még egy pár ilyen hülye maradi dolog, az összeadást nem hívhatjuk osztásnak, sőt bizonyára az sem véletlen, hogy a felnőtt egészéges emberek székletűrítése és  a táplálkozása, ha csak egy mód van rá, egymástól elkülönült helyszínen folyik. És a táplálkozást sem hívjuk székletűrítésnek, pedig ugyanazon folyamat "részletkérdéseiről" van szó.

Sérelmezi azt is, hogy homoszexuális életközösségek nem fogadhatnak örökbe. Nálunk tudtommal egyedülállók sem igazán könnyen megy az ilyen. Valahogy durván embertelen, mikor egy élethez, életközösséghez már csak egy gyerek hiányzik, és ezért "vesznek" egyet. Aztán, ha hányós,  buta vagy fogyatékos, akkor garanciálisan visszacserélik. Sajnos az örökbefogadás az esetek túl nagy részében bizony vásárlás/korrupció is. Eddig mindegy az örökbefogadók neme. Már az is tragédia, hogy az utóbbi generációk apa nélküli, illetve többapás/többanyás családokban nő fel így is (válási árvák, csonka családok). Kezd beigazolódni a történelmi törvények, (vallás-)erkölcsök indokoltsága, ami a családhoz erőlteti a végleges (esetenként akár poligám, akár poliandrikus) kapcsolatot. A probléma másik fele az a tapasztalati tény, hogy az "alternatív" szexualitásba nagységrendekkel könnyebben belefér a pedofilia, és kisebb a stabil, "örökös", hűséges párkapcsolatok aránya.

Nagy fájdalma még, hogy a homoszexuálisokat beteg/aberrált embereknek tartja a társadalom nagy része. Igen, a feketét meg feketének, a zöldet zöldnek, a dinnyét édesnek, a citromot meg savanyúnak tartjuk. Ami meg "nem olyan, mint az, ami", az meg azért nem normális, és nem szeretjük sem a savanyú dinnyét, sem a szarszagú rózsát, de a virágillatú ürülék is taszítóbb lehet, mint az, ami becsületesen büdös. Persze hívhatjuk a beteget egészségesnek és az egészségest betegnek, a fehéret feketének, a lilát meg narancssárgának is. Újbeszélül. A gyomor is alkalmas lenne a vér továbbítására is, oszt' mégse... (Kivéve disznóöléskor, a hagymás vért.)

A magasabbrendűnek nevezett, de legalábbis összetettebb életformák fajfenntartása ivaros úton történik. A fajfenntartásra az ivarszervek szolgálnak, utódnemzésre meg optimális esetben az ivarszervek működéséhez kapcsolódó érzések motiválnak.  Légzéssel sem próbál egészséges ember táplálkozni. (Habár a prána-evőkről én is hallottam, de mindenki csak beszélt olyannal, aki már látott olyat, aki...) Természetesen a homoszexualitás csak az eunuchoknál jár együtt terméketlenséggel. Csak azt már régen "elqrta, nem kicsit, nagyon" pontosabban úgy alakította ki a Jó Isten vagy (azoknak, akik még nem ismerik) a Természet, hogy két fajta TERMÉSZETES szaporodás van, ivaros és ivatalan. A gerincesek, pláne az emlősök között ivartalan szaporodásról (sarjadzásról) nem tudok, ergo szerintem minden egészséges emlősnek apja ÉS anyja van. Az ivaros úton, de szűznemzéssel megfoganókat most hagyjuk. Azok pl. a dolgozó méhek.

A Tudomány, a mesterséges megtermékenyítés persze lehetővé teszi két homoszexuális beteg ember, egy férfi és egy nő egyesülését Petri-csészében is, de akkor sem ők fogják felnevelni együtt, családban (ami az emberszabásúak meghatározó létezési módja) az ivadékot. Természetes úton meg obligát homoszexuálisnak meg nem is megy. Erekciót, ejakulációt nem lehet színlelni. A biszexuálisok, akik valamelyik nemi szerepüket tanulták, persze képesek természetes úton gyermeket nemzeni, de akkor meg ki fog lemondani a hajlama, gusztusa ellenére, erőltetve "megcsinált" gyerekéről, hogy a másik nemhez tartozó alkalmi partnere nevelhesse? Vagy egészséges bérapákat, béranyákat akarnak igénybe venni? Kinek lesz az örököse a gyerek?

Azt is sérelmezi, hogy "szegényeket" pusztán "másságuk" miatt bántalmazzák, hátrányosan kezelik. Van egy jópár (főleg művészi) életpálya, ahol óriási hendikep, ha valaki obligát heteroszexuális, és még el sem igazán viseli, ha akár csak mellette is homoszexuális aktus zajlik. Elég, ha megnézzük, kikkel büszkélkednek a közelmúltból a homoszexuálisok.  Á. barátom, csoporttársam sem véletlenül mondta egy tanulságos szigorlat után: "Gyerekek, a jobb eredményhez vagy nőnek kellett volna születnünk, vagy több buzi kéne a tanári karba!" A tévedések elkerülése végett: nem a művészi tehetségnek, hanem egyes művészi ágak, iskolák vezetőinek van kizárólagos kapcsolata a homoszexualitással, és sokszor sokat kell "nyelni" az elismerésért, tudásért. Megjegyzem, hogy a heteroszexuális "szereposztó dívány"-tulajdonosokat, a hetero gyémátcsiszolókat sem tarom embernek.

Azt egyébként hgyan lehet tudni, ránézésre, hogy valaki milyen szexuális irányultságú?

Erős a gyanúm, hogy nem az irányultságuk, hanem környezetüket provokáló magatartásuk miatt verik meg néha őket. Mint a cigány zsebtolvajt a villamoson: "Jááj, hát azsér törted el azs újjam, mer' csigány vagyok? Nem, vazzeh, azért, mert a zsebemben volt." Mondjuk én is rúgtam már fel egy vén buzit, amikor katona voltam, de nem azért, mert nem tetszettek neki a lányok, hanem azért, mert részegen a pöcsöm után nyúlkált. (Megjegyzem, hogy ha akkor egy hasonló korú és állapotú nő nyúlkált volna, azt is felrúgom.)

Mavo hiányolja az empátiát. Jogosan. Bizony, bele kellene tudni gondolni magát sokaknak azok sorsába, akik szerelmük gyümölcseként vállalták és nevelik gyermekeiket, féltve minden öncélú torzulástól, pl. pénzimádattól, drogozástól, szexuális kizsákmányolástól, és helyette a média ezek ellenkezőjére programozza őket. Programozni igenis lehet szexuális magatartásformára is, (nem véletlenül nem engedik az egészséges társadalmak a homoszexuálisok gyermek-örökbe fogadását), "Mi az hogy?! Nagyon is!", de minden programban vannak hibák. Itt is, ott is.

Arról nem is beszélve, hogy egy gyerekre, ha állami intézetben nevelik, jóval 100 ezer forintot fordítanak,  ha nevelőszülőhöz adják ki, még 50-et sem,  de ha a saját vagy örökbefogadó szülei nevelik, adóforintjainkból a nyugdíjunk megtermelőinek felnevelésére 15 ezer sem jut. Sok szerencsétlen gyerekre még annyit sem fordítanak a szüleik, hiszen ha "meggyün a segíly", akor megveszik a havi cigit, két-három napig isznak, aztán irány a kuka, meg a másé. De nem erről akarok most írni, hanem arról, hogy az állam mit mennyire motivál. A gyerekek nagy része  valahol a társadalmi- és létminimum között él, de csak azért, mert szüleik magukra nem fordítják a létminimumot sem, úgymond erőn felül biztosítják gyermekeik szükségleteit. No meg a relatíve legjobban élő társadalmi tömeg, a nyugdíjas nagyszülők támogatása is sokat segít. Persze, úgynevezett alapítványokon keresztül a szexuálisan aberráltak is szoktak segíteni, főleg a pedofilok a szegény országokban, régiókban.

Ráadásul fogyunk is, és attól nem lesz több produktív élet, ha az árva/eldobott gyerekek iránti piaci kereslet megnő, és ha egyre több gyerek nő fel, mintaként a homoszexuális együttéléshez szocializálódva.

-  minden öncélú cselekvés betegség tünete. A zabálás/mánikus fogyókúrázás, a drogozás (ide értve az alkohol- és drogfogyasztást, indokolatlan gyógyszerezést is) az adott társadalmi környezetben elfogadott hatásszint fölött, az öncélú, gyermeknemzést eleve kizáró szexualitás mind-mind olyan deformitások, mintha valaki a saját gondolatait elemezné gyönyörrel saját magának.  A szervek - ide értve a pszichét is -  a szervezet jutalmazó és büntető mechanizmusai funkcionális fejlődés eredményei.  Létezésüket csak adaptív értékük indokolja.
A szexuális deformitások közül a homoszexualitás egyébként rendelkezik adaptív értékkel: a fokozott adaptációs nehézségek esetén bukkan fel, mintegy csökkentve a populáció méretét, és ezzel biztosítva a következő generációk élettér-igényét. Ez a háziasított állatfajoknál különösen gyakran jelentkezik, ha tartási körülményeik nem természetszerűek. Elég, ha arra gondolunk, hogy minden olyan szarvasmarha, amelyik nem vegyes ivarú- és korú gulyában él (tehát nem nemzeti parki magyar szürke) bizony homoszexuális. Ugyanígy az eltérő takarmányigényük miatt külön, ivari elválasztással nevelt gúnárok is csak egymással érzik jól magukat, hiába ott a sok ivarzó tojó, amelyek szintén csak egymásnak állnak meg.

A tökéletes liberális élőlények persze (nem is értem, miért nem azok az SzDSz címerállatai) a kétivarú csigák és a bizonyos halfajok, amelyek a kor előre haladtával, vagy környezetváltozás hatására nemcsak öregecskedő partnerüket cserélik le, hanem a saját ivarukat is.

A keleti keresztény gondolkodás meg nem véletlenül a természetes és a természetellenes között húzza meg a választóvonalat, szemben a nyugati egyházakkal, amelyek a természetes és a természetfölötti között gondolnak áthidalhatatlan távolságot. Elég a szokásos babonás ateizmust szalonképessé tenni, és máris megvalósul a Sátán fő műve, az érték-relativizálás, és természetesnek tűnik a bűn.