Ha a Szabad Demokraták Szövetsége alapíthatott Szakállas Bácsi díjat, és a Fidesz, a KDNP és a Jobbik egyformán bamba a méltó válaszhoz, akkor alapítsunk mi, másként: gondolkodók "KicsiCsupor" megnevezéssel díjat a magyar nemzet egészségének legtöbbet ártó közszereplők számára!   Természetesen egészségen nem, illetőleg nem elsősorban a betegség-mentességet értem. A magyarság, mint élő rendszer beteg, mert egyes részei határokkal és/vagy szociális hurokkal, információktól elzárással lefűződtek, és a visszakapcsolódásukat akarják a díjazottak megakadályozni, ugyanakkor testidegen csoportokat és eszméket igyekeznek erőszakkal beinjektálni.

Mielőtt xenofóbiával vádolna valaki, közlöm, hogy nem azokkal a bevándorlókkal van bajom, akik saját kulturális értékeiket megtartva integrálódtak vagy integrálódnak be a befogadó nemzetbe. Az örményeknél, görögöknél, lengyeleknél, rácoknál derekabb magyar már 1848-ban is kevés volt, hogy Rákóczi népéről, a ruszinokról ne is beszéljünk, és vehetnénk végig minden - akár be sem jegyzett - nemzeti kisebbséget. Persze, őket mi,  Budapeten kívüli magyarság magyarnak tartjuk, hiszen velünk együtt élnek, azokat az értékeket tisztelik, amiket mi. Ugyanabba a templomba, iskolába és kocsmába járnak, mint mi, és velünk magyarul beszélnek. Ismerek egy fél-etióp családot, ahol a gyerekeket a templomjáró vénasszonyok is magyarnak látják, érzik és mondják, és észre sem veszik minőségi tejcsokoládé színüket, mert magyarul imádkoznak. Van a közelben egy cipőbolt (TOPÁN), ahol egy pici ázsiai fiatalasszonyka olyan gyönyörű bihari tájszólással, ízesen, sőt ízősen "beszíl", hogy azt tanítani lehetne. Vagy itt van Halmos Sándor, a Debreceni Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatója, aki az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetemen folytatott docensi tevékenysége mellett tanára az aradi Vasile Goldis Egyetem Judaisztikai Tanszékének is, és bizony a nemzettagadó népszavazás, a Fekete Mikulás előtti polgári körös összejövetelen a Főnix Csarnokban messze a legnagyobb tapsot kapta. Pedig nem beszélt sokat. Csak igazat.

A díjat minden év december 5-én, a népszámlálás (bizony!) gyásznapján ítélné oda egy önjelölt bizottság, a Tisztelt Olvasók és saját ötletei alapján. Természetesen a díj megítélését több fóromon is nyilvánosságra hoznánk. A díjnak lenne egy egyedi tulajdonsága: ez lehetne az első olyan „elismerés” csonka hazánkban, amelyiket utánvétellel küldenénk ki a díjazottaknak, de úgy, hogy a csuporba helyezett levelezőlap ("köszönet") visszaküldését az utánvételi díj elpostázásával és nyereményjátékkal (utazás határon túli magyarokhoz) jutalmaznánk. Terveim szerint az alkalmi futárszolgálat közterületen, kamerák előtt adná át a díjat, miközben a "Kicsi csupor, nagy a füle, nem fér a babám zsebibe" dallama szól… 
 
A népdalból is ismert edénykét Korondon bizonyára nagy számban, névre szólóan is szívesen legyártanák, "Köcsög a köcsögnek!" talpfelirattal és jó nagy, vastag füllel, hogy ne lehessen zsebre tenni.     

A listára már vannak ötleteim, de várom a javaslatokat is!    

A díj megvalósításához persze bizonyos anyagi bázis is szükséges, úgyhogy az idén csak virtuálisan kaphatják a címzettek; egyelőre még grafikát sem tudok küldeni, mert rajzolni végképp nem tudok. Ha valaki támogatni akarja ezt az ötletet, köszönöm, de most még rakja a párnacihába a pénzt (lehetőleg NE forintot, mert az havonta várhatóan 1,5%-ot fog veszíteni jövőre az értékéből, és ne bankba tegye, mert onnan "elveszhet" államcsőd esetén) és akkor vegye elő, ha majd elegen leszünk a megvalósításhoz.

Amit most várok, az javaslat a díjazandókra, persze laudációként is szolgáló indoklással és esetleg egy rajzot, amit mellékelnénk hozzá. Persze úgy lenne az igazi, hogy ha a díjazottak e-mail-címét is megszereznétek, és azokét a főszerkesztőkét, akik le is közölnének a képet és a névsort a rövid indoklásokkal. 

Karácsonyig minden olyan jelölt megkapja, akinek megjön a drótposta-címe is.

Az idei díjazottak:
A Kicsi Csupor díjakat a következő közéleti szereplőknek ítéltem meg:
(ÁBC-sorrendben)

• Bokros Lajosnak, a fognyűvő manók harcostársának
• Bolgár György önbepornó-szerzőnek, a spontán betelefonálások legjobb szövegírójának.
• Dávid Ibolyának, aki egy klímaxos nőtől megdöbbentő kitartással és szívóssággal újból hatalomba segítette Gyurcsányt és bandáját.
• Dr. Farkasházy Tivadar egykori újságírónak, a kőkemény és bátor kormánypárti humor megalkotásáért és műveléséért.
• Dr. Kóka János zsebész-szakorvosnak, üvegzsebbel ellátott fehér köpennyel, többek között azért, mert a magyar nemzetnek visszajuttatta azt a pénzt, amibe orvosképzése került, valamint azért, mert úgy megreformálja a tömegközlekedést, hogy megszűnik.
• Gergényi Péternek, a polgárság demokratikus és szakszerű önuralom-gyakorlásáért, és a magyar lányok és anyák ezreit megerőszakoló, szifilisszel fertőző ázsiai horda önkényuralmi jelképekkel díszített totemoszlopának esemény utáni megvédéséért, valamint azért, mert így már ő is a Nagy Sztalin társa Budapest díszpolgárai sorában.
• Gyurcsány Ferencnek, mert megvédte a nemzetet az öregecskedő feleségektől, a szaúdi futballterroristáktól, és főként a szárnyaló szociális biztonságunkat elorozni készülő határon túli magyaroktól, de nem védte meg a kenderreklám-mintás Apró-ivadéktól, a dübörgő gazdaságért, és a költségvetésért, amely köszöni szépen, jól van, továbbá azért, mert nem csinált semmit, csak hazudott, a gazdaságot meg elkúrta.
• Herényi Károlynak - ki csak önmaga nevéhez mérhető - az MDF felszámolásához nyújtott, önnön méretét meghaladó technikai támogatásáért.
• Hiller Istvánnak, elődje rombolásának folytatásáért, a rektorok korrumpálásáért a reformnak nevezett felsőoktatás-leépítés és tandíjbevezetés előtt.
• Imre Kertésznek, a holobiznic egyik utolsó nagy alakjának, az első "muzulmánnak" (l. lágerszleng), aki néhány, barátjától lopott mű után egyesek szerint megtanult írni.
• Juhász Ferenc egykori untauglich szakértő hadügyminiszternek, mert megcáfolta azt a hipotézist, hogy ha egy családban van legalább egy rendőr, az a leghülyébb. (A testvére rendőrtiszt, remek előadó).
• Konrád Györgynek, a hülyítő kenderszívás apostolának
• Kovács László majdnemköztársasági/miniszterelnök fővámszedőnek, aki mert kicsi lenni. Az első meghallgatásán Brüsszelben.
• Kuncze Gábornak, (aki belső szadeszta körök szerint azért lett pártelnök, mert olyan szép buta magyar feje van, ellentétben a többi főkolompossal, akiknek szintén buta a feje, de nem annyira magyar) az ÁVH szentté avatásáért és Magyarország Wass Alberttől való megvédéséért
• Magyar Bálintnak, az egyetemi struktúra és az érettségi-felvételi rendszer kapkodva is teljes értékű tönkretételéért, az egyházi oktatás megbüntetéséért és kirablásáért, valamint a kakaóbiztos számítógépekért. Az ő csupra tele legyen kakaóval!
• Medgyessy Péternek, Becsület-rendes hazaárulásáért, példaértékű szónoki teljesítményéért, kacsavadászatáért és kacsanyelv-pörkölt fogyasztásáért és az őt is megpuccsoló Gyurcsány ránkszabadításáért. A csupra tele legyen pezsgővel, annak emlékére, hogy Erdély Romániához csatolásának ünnepén pezsgőzött a román vajdákkal, s legyen benne egy eloltott csikk, emlékeztetve arra, hogy annó a kultúra évi legnagyobb ünnepének szánt Nobel-díjkiosztáson főkultúrált neje rágyújtott a világ szeme előtt.
• Rudi Zoltánnak, a Magyar Televízió elnökének az általa vezetett „közszolgálati” médium forradalmi önreklámjáért, és azért, mert arra sem voltak képesek, hogy önmaguk ostromát közvetítsék.
• Such György rádióelnöknek, aki kitalálta, hogy ha személyeket nem tud kitiltani, akkor műfajokat kell.
• Veres Jánosnak, aki kedvezményként elérte, hogy januártól a nagycsaládosok és a nyugdíjasok pirosnál is szabadon átmehetnek a vasúti átjárókon és ingyen utazhatnak - a zajló jégen.