Már belefásultam az intézményesített hülyeségbe, ugyanis holnap tudom meg (vagy megint nem) hogy azt az állami intézményhálózatot, ahol dolgozom, hogy szervezik át, és ez hogyan érinti személyes sorsomon kívül öt gyermekem és első unokám sorsát.

Néha úgy érzem, hogy legszívesebben megfogadnám (állítólag antidepresszánsoktól) boldog elméjű miniszterelnökünk szavait, és amíg el nem érjük a szocializmus/euro bevezetését, és átmenetileg kivándorolnék Írországba vagy Ciprusra.
Kánaánt hagyjuk, az nekem totális genetikai diszkrimináció következtében régen elúszott, most már meg ólom- és tűzérzékeny lett a bőröm. Meg különben is csak magyarul beszélek. Na jó, 200g vodka után kicsit oroszul is, de csak rövid ideig...

A dolog úgy történt, hogy 1988 februárjában, letöltve az egyetem utánra hagyott sorkatonai szolgálati időmet, állást kerestem. A szülőfalum környéke (Cserehát) már akkor sem kínált túl nagy távlatot, feleségem sem igazán akart odamenni dolgozni (bevonulás előtt nősültem), Debrecenben meg úgy tűnt, ráment a pajor a babérfák gyökerére, mert - nekem legalábbis - nem túl sok babér akart teremni.
Sajtóból, de főleg érintett származású küretkanál-szökevény katonai írnokunktól (nyitott gerinccel született, de meggyőződése volt, hogy nem férfi az, aki nem volt katona) úgy értesültem, hogy Izrael fogad más vallású (keresztény) kibucnyikokat is. Ki is néztem egyet, Betlehem mellett, amit szatmári zsidók alapítottak, és a mai napig egymás között csak magyarul beszélnek. Én, mint fiatal agrármérnök sokat tanulhattam volna, mert a világ legfejlettebb állattenyésztésében és kertészetében dolgozhattam volna, ők meg jól jártak volna velem, mert agrármérnöki végzettségemet igazi parasztgyerekként szereztem.

A heti munka után szombatonként jobban kitakarítottam volna az istállót, mint három arab, én meg örömmel mentem volna pár km-t a Születés (nem mellesleg görög katolikus, ottani szóval melkita) Székesegyházába vasár- és ünnepnaponként szent és isteni liturgiára. Arra is gondoltam, hogy születendő gyermekeink ott a porban nemcsak bolhát szedhetnek össze, hanem 3-4 nyelv ismeretét is.

El is mentem érdeklődni Debrecenbe, a Bajcsi-Zsilinszky utcai izraelita hitközségi irodába, ahol bizonyos Kertész úr fogadott. Elmondtam, meghallgatott, szabad szemmel megröntgenezett, majd közölte, hogy szinte mindent jól tudok, a dolog egy apróságon múlik: ha van a feleségemnek legalább egy zsidó nagyszülője, lehetőleg nagymamája, mert azt látja(!), hogy nekem nincs, két héten belül indulhatunk, még a repülőjegyet is ingyen adják.
 
Ekkor értettem meg, mi is az, hogy genetikai diszkrimináció.