(Elöljáróban bocsánatot szeretnék kérni barátaimtól a hosszú kihagyás, ellenségeimtől meg az ismételt jelentkezés miatt. Gazdasági helyzetem talán még jobban romlik, mint az országé, már ahhoz is kölcsön kellene kérnem, hogy kifizessem az ingyenes hitelbírálatot vagy mit.)

A betli az egy érdekes játék, pontosabban a ma már alig ismert, "ulti" nevű, magyar kártyával játszott stratégiai villámjáték egyik lehetséges stratégiája azaz "bemondása". Az nyeri meg a betlit, aki egyetlen lapot sem "üt", azaz nem visz el egyetlen hármas csomagot sem. Fontos róla tudni, hogy a többi stratégiával szemben betlit csak bemondva lehet játszani, ellentétben az ultival, a durchmarssal, a negyven-százzal stb., amit "csöndesen", azaz bemondás nélkül is meg lehet játszani, bár úgy kevesebb nyeremény jár érte.

Ezeket nem azért írtam, mert nagyon szeretnék kártyázni, vagy prófétai késztetésem lenne az ulti újbóli divatba hozására. Utoljára a múlt rendszerben ultiztam, nem is túl jól, de az akkor szokványos 10 filléres alapon figyelmetlenül sem lehetett egy éjszaka 30-40 Ft-nál többet elbukni. Még ha ezt meg is szorozzuk a '80-as évek közepétől napjainkig becsülhető ~50-szeres pénzromlási szorzóval, akkor is látható, hogy egyetlen, szerencsén és bátorságon és/vagy csaláson alapuló pókerparti egyetlen körére sem lenne elég.

Az ultit, pontosabban a betlit egy régi arab barátom juttatta eszembe.

Az ultira (sőt: terített piros redurchmars ultira rekontrával) egy másik ország, egy másik eszmei- politikai- gazdasági rendszer a példa: Svédország humánpolitikája. Ne tévesszen meg senkit, hogy EU, stb.; más világ az. Képviselőik itt toboroznak bizonyos szakorvosokat, akiket, főleg a gyerekorvosokat, de leginkább a gyermekpszichiátereket fizetés és teljes ellátás mellett meg is tanítják svédül, hiszen az kell a munkájukhoz. Az intenzív nyelvtanfolyamot persze nem itt tartják, hisz' a magyar nyelvi környezet rontaná a hatékonyságát, de nem is Svédországban, ahogy Móricka elképzeli. A téli hónapokban a mediterránumban, elsősorban Barcelonában végzik a nyelvi képzést, hiszen olyankor ott a holtidőben olcsó a szállodai elhelyezés.

Ma viszont találkoztam a hazai, kormányzati csendes betli játékkal. Fentebb említett barátom elmondta, hogy Irak egyik tartományában az unokatestvére afféle újjáépítési-fejlesztési "miniszter", mármint hogy felelős vezető közszolga. (No, ilyet sem lehet itt könnyen találni...) Lenne is egy csomó igényük, van is rá pénzük, vásárolnának gépeket, berendezéseket, fogadnának magyar munkaerőt, tömegesen hoznának ide kiképezni embereket. Elfogytak ugyanis a nehézgép-kezelőik, mert vagy kilőtték őket harckocsistól az amerikaiak, vagy - aki túlélte - az a bábkormány hadseregében vezetgeti a tankokat. A XXI. századnak megfelelő környezetvédelmi beruházásokat  és infrastruktúrát akarnak kiépíteni, van is miből.

Iraki arab barátom - aki magyar állampolgár, és érzelmileg is ide kötődik, ide nősült, itt születtek és nőnek a gyerekei - tisztában van vele, hogy milyen szellemi- és építő kapacitás van itt, látja az autópálya-építések végeztével egyre kihasználatlanabbul álló gépparkot, olvasgatja a statisztikákat, ide akarta csábítani unokatestvérét, hogy rendelje meg innen, amit kell, mert tudja, hogy nemcsak a szülő- de a választott hazája is bajban van. El is kezdte az előkészületeket, egészen addig, amíg egy szellemi kapacitásában, eszközökben, szervezési-fejlesztési módszerek fejlettségében kiemelkedő megyeszékhely polgármesteréhez be nem jutott.

Azóta szomorú, és hiába volt kommunista emigráns, hiába került először a Szovjetunióba, hiába jelentette az neki Száddám Husszein diktatúrája után a szabadságot, ezt az utódpárti kormányzatot nagyon megutálta. A polgármester ugyanis megsúgta neki, hogy ne nagyon szervezkedjen, kapott egy fülest a külügyből, hogy még a tapasztalat-szerzésre és szerződéskötésre ideutazni szándékozó iraki delegáció tagjai sem fognak vízumot kapni, nemhogy a képzendő munkások. "Nem aktuális." Alighanem attól tartanak, hogy az USA iraki bábkormányának regionális vezetői meg akarnának merényelni minket...

Szerintem, ha ez a CIA-n és az USA külügyi apparátusán átjut, és ha ezt az információt Isten - az elnökválasztási kampánytól még jobban lelassult - majmai megőrlik, nagy baj lesz belőle. Az amerikaiak embereinek megbízhatóságát kétségbe vonni, és úgy elhárítani Irak újjáépítésében és fejlesztésében a részvételt nem sok jót jelent az álmoskönyvek szerint.

Mert ugyebár, mekkora nemzetgazdasági problémát jelentett volna  jó pénzért kiszállítani gépeket, technológiákat, terveket! Meg  különben is, ha idejönnek tanulni  az irakiak, három  havi turnusokban, csak lefoglalnának egy-két panziót néhány évre, a szakoktatóknak szakoktatni kellene őket, és különben is, megb...nak az elvtársak feleségeit.

A kiutazó magyar mérnökök és munkások meg csak fokoznának hazatérésük után a társadalmi feszültséget, mert az itteni jövedelmük tíz-tizenötszörösét keresnének kint.

Persze, valóban van többféle kockázat is, de nem ártana figyelembe venni, hogy az itt évek óta legálisan tartózkodó arabok között ugyanúgy lehetnek ügynökök, terroristák, mint az új beutazók között. És igen: a kinti munkavégzés sem kockázatmentes, mint ahogy az itteni sem. Hány és hány lövedék, robbanószerkezet, térképen nem létező gáz- vagy nagyfeszültségű vezeték kerül elő itt is talajmunkák során!

A legnagyobb különbség az, hogy ott meg is fizetnének ezt a fokozott kockázatot. Túl sok jelentkező nem lenne, kevesen bírják ki hónapokon, féléveken át alkohol és asszony nélkül. Irakban ugyan nincs iszlám törvénykezés, de nem valószínű, hogy túlélhető lenne egy nő megbecstelenítése. Hiába, azért az csak nem Európa.