- Például egy HIV-vírus fertőzés önmagában elegendő hozzá. Aki HIV+, azt véglegesen leszázalékolják, ami mellett vállalkozhat, sőt jövedelme is lehet a minimálbér mértékéig. A tudomány fejlődése és az önfeláldozó orvosi, ápolói hozzáállás miatt 20-25 éves tünetmentesség már ma is elérhető, a gyógyítókkal való együttműködés esetén. Mivel 45 éves vagyok, és az én korosztályomnak a várható élettartama ~64 év (a nyugdíjkorhatár 65 év), helyből nyerhetnék legalább egy tünetmentes életévet.
- A másik, kézenfekvő lehetőség az, ha Micsurin* nyomába lépek, csak óvatosabban, úgy, hogy csak a két lábamat vágja le a vonat. Szintén végleg leszázalékolnának, (bár pár éve úgy hallottam, hogy többeket visszahívtak felülvizsgálatra, hátha kinőtt nekik).
- Elképzelhető persze az is, hogy megtanulok "idegenül" (az egyik álláspályázatban a feltételek között szó szerint az szerepel, hogy idegennyelv-ismeret szükséges), de engem a szocialista iskolarendszer már kiskamasz koromban immunizált - jó kuruc módra - a nyelvtanulás ellen. Persze az álláshirdetések többségében a nyelvvizsga-papír csak életkori szűrőként szerepel. Nesze neked esélyegyenlőség!
- Budapestre költözöm/költözünk.
A másik probléma az amit kedves liberálbolsevik honfitársaim nem érthetnek meg: a lelkiismeret, amely az első három megoldást ellehetetleníti. A két első megoldás öncsonkítás, tulajdonképpen majdnem öngyilkosság, illetve hát az első lehetőséget leginkább természetellenes paráznasággal lehet elérni. Ebben nem csak az a járhatatlan, hogy a rizikócsoportokhoz tartozókhoz nem vonzódom, és ugyebár erekciót nem lehet színlelni, a recepiens státusz meg végképp elfogadhatatlan a számomra. Tükörbe is kell naponta nézni, meg néha a feleségem, gyermekeim, szüleim, rokonaim, barátaim szemébe is.
A harmadik lehetőséget elérhetővé tenné egy hamis nyelvvizsga-bizonyítvány is, megszerzése is "csak" sima bűn, semmi égbekiáltás. Itt viszont a közokirat-hamisítás miatt kapható büntetés riaszt azon kívül, hogy mi van, ha tényleg jön a munkaadóhoz egy levél, rosszabb esetben egy üzleti partner, aki csak a bizonyítványon szereplő nyelven beszél. Egy kiskaput azért aggályos lelkiismeretem is nyitva hagyna: ha valaki küldene egy pl. piréz nyelvvizsga-bizonyítványt, azzal talán jól elboldogulnék, no meg arra is gondoltam még, hogy Kazohiniából is ritkán jönnek megrendelők...
Budapesten az idén csak egyszer voltam, Kisboldogasszony napján, akkor is csak a belvárosban, de mindenütt büdös volt. Csövesszag, ember- és kutyaszarszag, húgyszag, rothadó csatornabűz, kipufogófüst, (főként csempészett) cigarettafüst, hajléktalanszag, cigányszag, vonatszag, vegyszerszag. A gyerekek helyett tömegével tartott kutyák bárhol lazán a járdára szarnak, még a hányásszag vagy a gyrossütőkől áradó romlotthús-szag sem zavarja azokat, de még a gazdáikat sem. A gyorséttermek, különösen a McDonaldsok az égetett sütőolaj izzadtniggerszagával nyomják el a romlott hús és a rothadó zöldség átható bűzét. A metrón utazók jelentős hányada az igazi világvárosok, London és Moszkva lakosaitól már átvette a trendit, és mosakodás helyett sziszegő szappant, azaz parfümöt, kölnit használ. A rendőröket valaki meggyőzte, hogy a jó munka és előmenetel feltétele, hogy belocsolják magukat százasboltokban és literes kimérésekben árult "márkás" kanszagú parfümutánzatokkal, a BKV-alkalmazottaknak meg valószínűleg tilos minden tisztálkodószer használata, sőt maga a tisztálkodás is, a szolgálati nájloningeket meg vélhetően csak évszakonként szabad mosni.
Családostól költözni lehetetlen, egy debreceni kertvárosi nagy kertes, pár éves, nagy családi ház áráért csak valami lepusztult gangos csótányos bérházi lakást vehetnénk, jobb esetben saját WC-vel, de csak akkor, ha el tudnánk adni, és nem igazán mozog a piac. A gyerekeket sem lenne túl egészséges kiszakítani osztályközösségeikből, néptánc-csoportjaikból. A feleségem is hivatásként éli meg a tanítást, hiába kereshetne akár kétszer annyit Pesten, mondjuk lángossütőként (pedig nagyon finomat szokott), egy percig sem lenne boldog.
Az megint nem látszik elfogadható távlatnak, hogy egyedül költözzek Pestre. Nekem nem lenne nehezebb, pláne, ha valami jó szállást tudnék keríteni, csakhogy az ilyen távházasság anyagilag sem túl rentábilis általában, nem beszélve arról, hogy az a teher már talán túl sok lenne a feleségemnek. Egy bő negyedévig laktam már Pesten, télen, hétfőtől péntekig, egy továbbképzés kapcsán, és akkor törték fel a kocsit, lett egyszerre beteg az összes gyerek, romlott el a kazán... Én meg közben békésen gyarapodtam, főként testtömegben.
Amikor a '80-as években egyetemista voltam, úgy tanultam, hogy a proletárdiktatúrában egy értelmiségi előtt két út van: az egyik az alkoholizmus, a másik meg járhatatlan. Ezek szerint mi itt még most is a szocializmust építjük?
*Micsurin halálát is a régi vicc szerint az okozta, hogy keresztezte a kerékpárját a vonattal.