Félszázados múltját ünnepli Ajka, a "legvidámabb barakk" legvidámabb városa: "Ajkáról ki se fogy a nóta". Ünnephez ünnepi műsor kell, hisz' ha senki nem esik össze a Nagy Zabálás előtt, akkor ki fog emlékezni az egészre pl. 25 év múlva? A műsornak  - ha igaz - lesz egy "retro-blokkja" is, amely alatt nem rendőrök verik majd pépesre a hallgatóságot, nem (szüleik ruhájába) munkásőrnek öltözött In-Kalosok mutatják be az oszlató ék alakzatot működés közben, nem gördítenek be egy kitakarított vasúti személyvagont, nem adnak 3,60-ért kenyeret, nem osztanak Traubit, Sztárt, Gyöngyöt vagy Oázist a szétázott erjedő virslihez, sőt diszkréten savanyú, de jól böfögtető sört sem, sőt, talán még az erősítőt sem állítják át visszhangosító üzemmódba, megelőzendő, hogy a seggrészeg párttitkár és tanácselnök diszlexiája kiderüljön mindenki számára. Nem, hanem különböző korfestő dalokat tanítanak be a serdületlen ifjúságnak, mint például az Úttörő-indulót, ami úgy kezdődik, hogy  aszogya:

"Mint a mókus fenn a fán
Az úttörő oly vidám
Ajkáról ki sem fogy a nóta"

No, ebből lett a baj. A Magyar Nemzet (sajnos egészében még csak külön pénzért olvasható) cikkében az olvasható, hogy:

Az ötvenéves Ajkán áll a bál            
A Népszabadságnak a polgármester származása fontosabb, mint a sajtószabadság?                    
2009. október 22. 00:02

Magyar Nemzet        
Ajka város rendszerváltás előtti időszakát ironikus módon szeretné életre kelteni, ezért szerepel a műsorban a Mint a mókus fenn a fán kezdetű úttörőnóta is – árulta el lapunknak Vándorfi László, Ajka várossá avatása ünnepségsorozatának szakmai felelőse. A lakosok közül sokan háborognak a program miatt.

(Részletek a Magyar Nemzet 2009. október 22-i számában.)

Na, már most tőlem Ajka elég távol áll. A polgármesteréről sem tudtam eddig semmit, és olyannyira nem is érdekel, hogy utána sem guglizok. Számomra eddig sem létezett és alighanem ezután sem fog. Ahogy viszont megpróbáltam cikk teljes szövegét megkeresni, érdekes dolgot találtam. A Google a „Vándorfi László, Ajka” szöveg keresése során a következő első 10 találatot hozta:

HírTV - Belföld :: Az ötvenéves Ajkán áll a bál

MNO Magyar Nemzet Online

naplo-online.hu - vándorfi lászló

Napló - naplo-online.hu - vándorfi lászló

Az ötvenéves Ajkán áll a bál - Hírmutató a Hírek iránytűje

Az államfő visszaküldte a népszámlálásról szóló törvényt ...Hírarchívum - 2009 október 22.

MNO Magyar Nemzet Online

Ajka - Index Fórum

Szombat - szombat.org

Sehol a Népszabadság, a nol.hu származás-emlegetése. Persze egyfajta származásra az egyik lap legalábbiss utal, mert nem hiszem, hogy pl. Seszták Oszkárral, az ő származásával kapcsolatos cikk miatt a Szombat.org Hírek, lapszemle c. rovatában hozna be egy írást, mint ahogy most Megyesi Gusztáv „Mókus a fán” című írását. Mondjuk, én ebből gondolom csak, hogy ama polgármester lehet, hogy mégsem a népes bakonyi sváb közösség tagja, mint azt addig gondoltam. De ez kit érdekel? Végigolvasva a nol.hu oldalán a cikket, érdekes dolgot tapasztalhatunk: Megyesi lazán lezsidózta – fiatal és kivénhedt  drogfüggő plazapatkányok divatos, tehát magyartalan igekötő-használatával „bezsidózta” az ajkai polgármestert, mintegy azt nyomatékosítva, hogy a Magyar Nemzetnek az a fő baja vele, hogy zsidó származású.

Ismétlem: nem ismerem sem a polgármestert, sem a múltját, sem a származását (nem is érdekel), de nem lehetett (kellett?) volna inkább arra gondolni, hogy kommunista származású? Merthogy – függetlenül a sok önkényes önmeghatározástól és fejére állított gondolkodásmódtól – azért a kommunizmus is csak egy a sok örökletesen átadásra kerülő történelmi vallás közül. Az Amerika Hangja Rádión negyedszázada elhangzott definíció szerint „egy kisebbségi értelmiségi csoport dinasztiákon át öröklődő diktatúrája” Nem véletlen a szimbolikája sem, a német nácikkal (sőt, úgy emlékszem Dzsingisz kán seregének jelképével is) megegyező „vérszínű zászló”, meg a vörös csillag, ami viszont nem a nap, hanem a Mars, a halál, a hadisten jelképe.  

A „munkásmozgalmi” indulók, nóták népszerűsége sem véletlen. Nem, nem arról van szó, hogy a legjobb slágerszerzőkkel dolgoztattak. Illetve igen, de az kényszermunka volt, csatornaásás, útépítés, kapálás. Maguk a zenei témák olyanok, amelyek befészkelik magukat az emberek agyába. Ezek a témák viszont nem maguktól álltak össze, és még csak nem is azért, mert alkotójuk a Szeretett Vezér ikonja /szobra előtt imádkozva klimpírozott. Nem, ezek bizony szinte kivétel nélkül közép- és kelet-európai jiddis dalok voltak, persze a XX. század második felében néhány latin-amerikai és afro-amerikai spirituálét is átpolitizáltak.

Számomra megadatott, hogy művészettörténész barátom hosszan tartó sörözés közben az összes, általam ismert „munkásmozgalmi” dalt elénekelte az eredeti dallamán, jiddisül. A legtöbb dallam szinte változatlanul került „szakrális” célra, az új(?) istenek liturgiájába, de néhány kissé megváltozott. A méltóságteljesen lassú Munkásmozgalmi gyászinduló - amit annyiszor hallgattam örömmel helyi kisistenek temetésén - például eredetileg sokkal vidámabb, hajlékonyabb volt, ahogy az egy szomorkás, de mégis tréfás varsói menyasszony-búcsúztató dalhoz illik..

Ez, a dal, a dalok származása lehet valójában az oka a Szabad Nép Népszabadság paranoid viszonyulásának. Úgy látszik, hogy szerintük aki bármilyen „munkásmozgalmi” dallamot bárhol nemkívánatosnak tart, az, ha nem is tud róla, akkor is antiszemita. Javíthatatlan, zsigeri antiszemita...