Kitalátor

Az utóbbi években a hivatalos szervek nem érdekeltek a bűnügyek részleteinek, motívumainak feltárásában, ezért születnek a - legtöbbször titokban maradt - nagy számú nyomozati és ítlethozatali baklövések. A nyomozók és az ügyészek munkáját egyaránt kizárólag "a bizonyítékok zárt láncolata" alapján minősítik, és az alapján hozzák, hozhatják meg ítéletüket a bírók is. A "zavaró tényeket", a zárt láncolatokat megnyitó, olykor cáfoló bizonyítékokat ezért ahogy felmerülnek, előkerülnek, eltitkolják vagy megsemmisítik.

Az ilyen  - nem mellesleg - hatósági bűncselekmények nagyon ritkán derülnek ki és még ritkábban kerülnek nyilvánosságra. A rendőrök, ügyészek helyett legtöbbször az adott ügyben ártatlanul elítéltek szégyellik magukat, ők félnek a hatósági bűnözők helyett. Persze, gyakran nem is alaptalanul, hiszen ha az adott ügyben ártatlanok is, más ügyekben nem biztos. Van persze olyan is, amikor a nyomozó hatóságok szándéka ellenére később, valahol máshol mégis előkerülnek bizonyítékok (móri mészárlás), de van, amikor sikerül minden, a koncepció ellen szóló bizonyítékot megsemmisíteni, tönkretenni, és ha csak a tettestől nem tudjuk meg majd valamikor, az ártatlanul megvádolt, tönkretett áldozat élete végéig hordozhatja a lehet, hogy csak kényelemből, lelkiismeretlenül, karrieréhségből és nemtörődömségből, de nagyon aljasul örökre ráragasztott bélyeget (körmendi gyermekgyilkosság).

Sajnálatos, feudalista társadalmakra és diktatúrákra emlékeztető nyomozati-büntetőeljárási rendszerünk ebben a formában gyógyíthatatlan és kontraproduktív. Amíg az ügyész, a vádló „az ügy ura”, addig az egész rendszer az ilyen, takarékosnak tűnő álmegoldásokban érdekelt. Akkor várható előrelépés, a bizonyítékok lehető legteljesebb körének feltárása és az ítélkezésre jogosult bíróság elé tárása, ha az ügy ura már a nyomozás-felderítés szakaszában is a független vizsgálóbíró lesz nálunk is.

A vizsgálóbíró intézményének bevezetése persze megnövelheti a nyomozás idejét, megnöveli a vizsgálat költségeit, de annyiszor hallottuk már, hogy a demokrácia költséges, hogy el is hisszük.

A másik lehetséges megoldás – amely felé úgy tűnik, újra haladunk  a draskovicsi úton – hogy a rendőrök jogkörét növeljük, felruházzuk őket jogalkotási, ítélethozatali és ítélet-végrehajtási joggal is. Ez rövid távon kétségkívül olcsóbb, átláthatóbb, gyorsabb, sőt hatékonyabb is. Száddám Husszein Irakjában, Adolf Hitler Németországában, Rákosi Mátyás Magyarországában elvétve fordultak elő közönséges bűncselekmények, és ha igen, akkor azokra gyorsan és határozottan csaptak le. Időnként persze ártatlanokra is, de ahogy a nagy vonatrabló akarom mondani világháborús győztes mondta vala: „Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács!”