Kitalátor

Önök hogy állnak a multikulturalitással? Érzik-e a paranoiások görcsös-misztikus félelmét, ha egy egyetemen, főiskolán államunk magyar nyelvén és a jól fizető külföldi hallgatóknak szánt angol (esetleg német) nyelven kívül más nyelven is feltűnik felirat, hirdetmény? Nem? Pedig bizonyára tudják, hogy az úgynevezett Nagy-Románia legalább a Tiszáig tart, legalábbis annak parlamenti frakciót is alkotó hívei szerint, úgyhogy Nyíregyháza és Debrecen egyetemei, főiskolái teljesen beletartoznak, Szolnok és Szeged pedig határvárosként - és határesetként - jelenik meg vágyaikban.

Magyar idegenvezetés közben én még soha nem hallottam, hogy ezt vagy azt az épületet a XX. században kétszer is Budapestig hatoló román hadsereg rombolta le, de azt sem, hogy múzeumunk korábbi értékeit Bukarestben tekinthetik meg.

Romániában, Piatra Neamt csodálatos román ortodox gótikus katedrálisában vagy tíz éve furcsa élmény is ért. (Moldvai román ortodox kolostorokba tett zarándoklatunk egyéb, valóban felemelő, feltöltő élményeiről, az üres lózungnak hitt pozitív diszkrimináció megéléséről magyarként és görög katolikusként majd egyszer.) Egy holland rendszámú busz utasai után mentünk be. A turistáknak angol nyelvű idegenvezetést tartottak, amit ama randa nyelven jól értő fiatal barátaink szépen le is fordítottak nekünk magyarra. Nem is volt semmi baj, egészen addig, amíg a helyi idegenvezető a csúcsívekre nem mutatott, hogy márpedig ott azok a freskók azért ilyen kormosak, merthogy amikor Mátyás magyar király Fekete Serege itt járt (!), a zsoldosok lóháton, fáklyával a kezükben hatoltak be a katedrálisba, és összekormozták a freskókat.

No ez kicsit kiverte nálam a kismegszakítót, és csöndesen, de az áhítatos figyelem közben (de mint kiderült) jól hallhatóan megjegyeztem, hogy "azóta már lett volna idő letakarítani".

Barátaim csak mosolyogtak egyet, de az angolul idegenvezetett holland rendszámú busz utasai elröhögték magukat. (!?)

Megjegyzem, én sem szóltam volna talán semmit (a butaság Isten ajándéka), ha nem említik valaha tanáraim azt a járványos méhpusztulást, amely szinte egész Európában véget vetett a gótikának. Ugyanis annyira megritkultak miatta a méhek, hogy nem volt elegendő gyertya-alapanyag, ezért faggyúgyertyával világítottak, ami viszont bekormolta a freskókat, és mivel akkor még nem ismertek megfelelő technikát a letisztításra, kalapáccsal leverték a vakolatot és új képeket festettek, no meg egyúttal át is építették az egészet. Többek között ezért van az, hogy olyan kevés gótikus vagy korábbi freskót láthatunk Közép-Európában, és ez az oka annak a furcsaságnak, hogy a legszebbek, legépebbek protestáns templomokból kerülnek elő, mármint ott, ahol nem estek neki stokkoló kalapáccsal meszelés előtt a falnak. A rákent sűrű mész ugyanis magába szívta a zsíros kormot.

A románok mernek emlékezni a történelmükre. A probléma is ebből ered: Nagyon jól tudják azt is, hogy bizony ők hozzánk képest jövevények Erdélyben és a Partiumban. Ezért van az, hogy a magyar állampolgárságú magyarokat Moldvában mindig is tisztelték, és a legsötétebb szociálnacionalista vészkorszakban is szeretettel fogadtak minket, mert ott mi vagyunk a vendégek, ők meg a házigazdák, és a románok nagyon vendégszeretők.

Ez a magabiztos házigazdaság sem a Partiumról, sem Erdély elrománosodott részeiről nem mondható el. Hiánya okozza azt a paranoiás rettegést a magyar feliratoktól, a magyar történelmi emlékektől, ereklyéktől, magyarázza a székelyföldi autonómia zsigeri elutasítását. Emiatt sem lehet az Európai Unió győztes eurorégiója (pedig minden adottsága megvan hozzá) a Magyarországtól Romániához csatolt országnyi terület, még ha ezt román nemzetiségű értelmiségiek és vállalkozók is kezdeményezték.

A román külpolitika hagyományosan nagyságrendekkel hatékonyabb, mint a magyar, ami érthető is, mert ott még a parlamenti bal oldal pártjai is nemzetiek, és nincs olyan, a bel- és külföldi médiát tematizáló parlamenti pártjuk sem, amely a hagyományos román értékek, a román nyelv és nemzet, a román kultúra és egyházak elsorvasztását tűzte volna ki céljául. (Egyébként is könnyű úgy magyarellenesnek lenni, ha az itt, Magyarországon is elfogadott, kanonizált közéleti magatartás.)

Jó lenne tehát egy franciásan szellemes - mondhatnám romános - húzással az egyébként általánosan remek humorérzékű regáti románokkal a kolozsvári egyetem kevert identitású, ezért a romántól is románabb vezetőit kinevettetni! Ez nem is olyan tragikusan nehéz: az összes magyar egyetemen és főiskolán ki kell tenni a "Dohányozni tilos!" feliratokat, de románul! Kevésbé széplélek rektorok kirakathatnak "Kéregetni tilos!", "Köpködni tilos!", "Enni, inni, dohányozni és hangoskodni tilos!" "Házalni tilos!" táblákat, kollégiumok kerítésére, falára meg a "Strichelni tilos!" táblákat, feliratokat is, természetesen EU-matricával, ékes román nyelven. (Ugyancsak célszerű lenne a "Szemetelni tilos!" feliratokat is kihelyezni, de ezt nemcsak románul, hanem magyarul is, mert ezt a tilalmat még a magyar hallgatók sem építették be eu-konform énjükbe maradéktalanul.)

A kolozsvári magyar diákok és kemény tökéletességre törekvő magyar oktatók meg gyújtsanak rá minden nap, testületileg, demonstratív jelleggel a dohányzást csak románul és angolul tiltó táblák alatt!