Kitalátor

A családi legendák szerint egyik ősöm volt az, aki - ha nagy a szükség, közel a segítség alapon - Budán a hegyvidéken járva beguggolt egy fenyőfától takart sziklahasadékba, és aztán egy utcával lejjebb "megtalálta" a szeplősök éttermét, merthogy az a sziklahasadék az étterem ventilátorának légbeszívó nyílása volt. Ez az én jussom is, hihetetlen érzékkel találom meg a nagy rendszerek kis testi hibáit, és szeretném, ha azokat más is kiröhöghetné. Mottó: Ami nem vidám, az nevetséges! [Feljegyzet = blog (magyarul).]

Friss topikok

A dohányzás rabságában?

2010.08.04. 09:41 Kitalátor (másként) gondolkodó

Az egyik Index-bérfórumon dühöng saját magára az egyik kommentelő társunk, hogy nincs elég akaratereje ahhoz, hogy leszokjon a dohányzásról.

Kedves "horex"!

Francokat az akaraterőd hiányzik! Egyszerűen elsődlegesen "dohányzó"-ként azonosítottad magadat. Saját identitásodnak annyira a része lett, hogy ugyan kimondatlanul, de valójában attól félsz, hogy ha nem dohányzol, nem is leszel. Legalábbis nem Te leszel. Ugyanez az önféltő mechanizmus gátol meg embereket - főleg férfiakat - a szemüveg-viselésben, a görbebotra támaszkodásban, a fogpótlásban és a prosztata-műtétben. A nők talán valahogy kicsivel rugalmasabban állnak a kérdéshez, mert számukra az illúzió hasonló fontosságú, mint az énkép integritása.

Maga a nikotin-függés egyébként 2-3 hét alatt megszűnik, persze ezt a függőségi szakaszt ki is lehet tolni a környezetet kevésbé irritáló és a saját egészségedre is sokkal kevésbé káros nikotin-bevitellel, tapasszal, rágóval. A pszichés kötődés viszont teljesen soha nem múlik el, és mint ahogy nincs volt kokainista, ugyanúgy nincs volt nikotinista sem. Egy-két szál krízishelyzetben vagy részegen elszívott cigi után ugyanoda kerül az ember, mint a leszokás megszenvedése előtt. 
 
Még majd' másfél évvel a leszokás után kávéhoz, sörhöz, várakozáshoz nekem is hiányzott. Aztán - a gyerekek miatt - elmentünk Parajdra nyaralni, és persze sóbánya-terápián részt venni. Az első kezelési nap utáni reggel elkezdtem köhögni, és úgy köpködni, ahogy dohányos koromban soha. Olyan volt a szám, mintha hamutartót vacsoráztam (értsd: kocsmában söröztem vagy egész éjjel dolgoztam) volna. Egy hétig, egyre csillapodva ürítette ki a szervezetem azt a kátrányt a szövetközi térből, ami állítólag nem ürül ki soha. Azóta nem kívánom a cigit, sőt, undorít a szaga, pedig a leszokás után sok-sok hónapig jól esett dohányzó emberek társaságában lekapni titokban néhány légslukkot...
 
Azóta új megoldások is vannak, amelyek kombinálhatók is. Mivel a dohányzás csak egy idő után tüdőgyógyászati probléma, jobb, ha nem tőlük kérsz segítséget (és nem is különböző hálózati marketingszekta-térítőktől, végbélmosóktól), hanem a helyileg illetékes addiktológus főorvostól. Igen, elmeorvostól. Nyugi, nem dugnak be zárt intézetbe! Vannak most már olyan gyógyszerek is ugyanis, amelyek a dohányzás-hiány maró vákuum-érzését sikeresen, szinte mindenkinél a régebben a hasonló szerek miatt jelentkező átmeneti mellékhatások (bambulás, impotencia) nélkül elviselhető szintre csökkentik, sőt az egyik még az agy működését stimulálja is, ami miatt egyetemi körökben vizsgaidőszakban valahogy mindig megnő a bagószag-mentesen is leszokni kívánók száma...

Szólj hozzá!

Címkék: egészség parajd sóbánya leszokni a dohányzásról

A bejegyzés trackback címe:

https://kitalator.blog.hu/api/trackback/id/tr602197654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása