Kitalátor

A családi legendák szerint egyik ősöm volt az, aki - ha nagy a szükség, közel a segítség alapon - Budán a hegyvidéken járva beguggolt egy fenyőfától takart sziklahasadékba, és aztán egy utcával lejjebb "megtalálta" a szeplősök éttermét, merthogy az a sziklahasadék az étterem ventilátorának légbeszívó nyílása volt. Ez az én jussom is, hihetetlen érzékkel találom meg a nagy rendszerek kis testi hibáit, és szeretném, ha azokat más is kiröhöghetné. Mottó: Ami nem vidám, az nevetséges! [Feljegyzet = blog (magyarul).]

Friss topikok

Egy fekete bárány élményei a XX. században

2010.03.22. 16:28 Kitalátor (másként) gondolkodó

No egy kis afféle coming out:
Sok százados juhász família sarjaként én lettem/voltam(?) több iskola fekete báránya. Sok szempontból. Méltán.
Ma is úgy érzem, hogy minden osztálytársam is valamiképp az volt, csak ők nem nőttek olyan magasra, nem lobogott úgy a fekete hajuk, nem látszottak rajtuk annyira az indulatok, és ráadásul - hozzám képest - szebben, sokkal szebben írtak és rajzoltak. Nem buktak le annyiszor.
Alsóban súlyos ivari diszkrimináció áldozata is voltam, tanítónk ugyanis az összevont osztályokban többek között somfapálcával is tartott fegyelmet (a puhány alföldiek mogyorófa-botja sehol nincs az ősmagyarok íjának acélosan rugalmas fájához), viszont a cipője orrát megfogni csak a fiúknak kellett, naponta általában  legfeljebb egyszer. A lányok csak tenyerest, esetleg favonalzóval  körmöst kaptak.  Fiúknak az szinte már dicséret volt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kitalator.blog.hu/api/trackback/id/tr411859913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása