No egy kis afféle coming out:
Sok százados juhász família sarjaként én lettem/voltam(?) több iskola fekete báránya. Sok szempontból. Méltán.
Ma is úgy érzem, hogy minden osztálytársam is valamiképp az volt, csak ők nem nőttek olyan magasra, nem lobogott úgy a fekete hajuk, nem látszottak rajtuk annyira az indulatok, és ráadásul - hozzám képest - szebben, sokkal szebben írtak és rajzoltak. Nem buktak le annyiszor.
Alsóban súlyos ivari diszkrimináció áldozata is voltam, tanítónk ugyanis az összevont osztályokban többek között somfapálcával is tartott fegyelmet (a puhány alföldiek mogyorófa-botja sehol nincs az ősmagyarok íjának acélosan rugalmas fájához), viszont a cipője orrát megfogni csak a fiúknak kellett, naponta általában legfeljebb egyszer. A lányok csak tenyerest, esetleg favonalzóval körmöst kaptak. Fiúknak az szinte már dicséret volt.
Egy fekete bárány élményei a XX. században
2010.03.22. 16:28 Kitalátor (másként) gondolkodó
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.