Legalább egy magyar alakulat is "vendégeskedett" ott, Kádár Béla karpaszományos főhadnagy(?) vezetésével. Olyan jól álcázták magukat (parancsra) valahol a Nyugati Kárpátokban, hogy hetekkel a "Győzelem napja" után úgy kerestek egy szovjet csapatot, hogy akkor most ők megadnának magukat, mert elfogyott a menázsi, rabolni meg nem szokásuk.
A Kárpátok északi oldalán gyalog indították el őket kelet felé, először teljes fegyverzetben, felvezetővel, aztán a közkatonáktól beszedték a puskákat, csak a tiszteknél maradt oldalfegyver, de mire Oświęcimbe értek, már a tiszteknél sem maradhatott fegyver, és fegyveres horda hajtotta őket.
Mivel bizonyítható volt, hogy az egész háborúban a fegyverüket sem sütötték el, és mindenki egészséges, munkaképes volt, ezért pár hét után bevagonírozták őket a brezinkai híres pályaudvaron, "Igyi Szibír!".
A csapat és a vezető minőségét bizonyítja, hogy mindenki élve hazatért.