Ha szóba kerül '56, a forradalom és szabadságharc, az AVH, a pufajkások, a muszkavezető hazaárulók, a kollaboránsok, a diktatúra haszonélvező, minden társaságban előbb-utóbb, így vagy úgy, de előkerül a zsidókérdés is. Egyszerű elmével nehéz is lehet felfogni, hogy Európában az utóbbi 200 évben a nehéz fizikai munkán kívül minden nyilvánosság előtt - és attól elzárt - döntő eseményben hogy lehettek annyira túlreprezentáltak. Hiszen még a legutolsó moszkvai puccskísérlet öt áldozata között is volt egy zsidó, hogy az úgynevezett magyar nemzeti jobboldal vezéregyéniségeiről, vagy az állíberálisok informális vezetőiről és a nemzetközi szocialisták meghatározó személyiségeiről ne is beszéljünk. Ha zsidókérdés, akkor a legtöbb társaságban zsidózás, és kevés kivétellel becsmérlés.
Pedig van többr érték, amit becsmérlés helyett át kellene inkább venni a zsidóktól - mondjuk cserébe azokért a javakért, amelyeket jóval áron alul szereztek meg tőlünk. A legfontosabb érték egy parancs. Nem tíz, az már régen nem (csak?) az övék, azt már a régi zsidóvicc szerint is még a zsinagógában is csak a kőoroszlánok tartják.
Van egy parancs, amit néha és néhol csak titokban teljesítettek, amit minden, kvázi szabad földön néha már undorítóan is túllihegnek. Ez a parancs évezredeken át az elkülönülésről, a rabságokról és megszabadulásokról, a Szabadítóról szólt, és ez az a parancs, ami néhány évtizede új értelmet kapott:
"MONDD EL FIAIDNAK!"
Sok ezer éve ez a parancs tartja meg a zsidóságot. Magyarság, magyar nemzet is csak akkor maradhat meg, ha ezt a parancsot képesek vagyunk átvenni és teljesíteni. Akkor is, ha fáj, akkor is, ha el kell mindanunk hőstetteink mellett akár árulásainkat, megakuvásainkat, kényszerű kollaborációinkat is, hiszen ha őszintén beszélünk, megértik fiaink, hogy akkor és ott miért nem tehettünk másképp, vagy mi lett volna a következménye, hogy másképp teszünk. Megbocsátják élő és holt őseiknek az elégetett okiratokat, a kútba dobott ősi kardokat és új gépfegyvereket, a "kettős nevelést", az évtizedeken át tartó gyomorgörcsös kilátástalanságot, a fusizást, az önkizsákmányolást, az alkoholba menekülést, vagy akár a megalkuvásoktól és űárulásoktól felívelő karriert is.
És nem azokra fognak haragudni, akiket a hatalom kényszerített a bűnbe, hiszen a kikényszerített bűn a zsarnok fejére hullik vissza.