Kitalátor

A családi legendák szerint egyik ősöm volt az, aki - ha nagy a szükség, közel a segítség alapon - Budán a hegyvidéken járva beguggolt egy fenyőfától takart sziklahasadékba, és aztán egy utcával lejjebb "megtalálta" a szeplősök éttermét, merthogy az a sziklahasadék az étterem ventilátorának légbeszívó nyílása volt. Ez az én jussom is, hihetetlen érzékkel találom meg a nagy rendszerek kis testi hibáit, és szeretném, ha azokat más is kiröhöghetné. Mottó: Ami nem vidám, az nevetséges! [Feljegyzet = blog (magyarul).]

Friss topikok

  • főpilóta: @Kitalátor (másként) gondolkodó: Oké, mert én most se tudom (meg se próbálok telefonon keresztül p... (2018.03.11. 20:18) Népvándorlási fogalmak
  • Manyecska: Dehogynem. :D :D:DD (2013.11.18. 14:25) A demokrácia és a jogállamiság ára
  • Böczike: @nyekk: JOBBIK 2003-ban alakult párttá! Rendszeresen látogatom több éve az MSZ(M)P, a FIDESZ és a ... (2012.09.23. 14:08) Nyílt levél Vona Gábornak és habzószájú médiapatkányainak
  • Kitalátor (másként) gondolkodó: @épészmérnök: Ja! Meg "nem sz@r ez, hogy elkapkodjuk"! De azért ahol van munkaerő, forrás, alapany... (2012.09.18. 12:49) Meg vagyunk már számolva?
  • Kitalátor (másként) gondolkodó: A böjt csak imával eredményez lelki megújulást, önmagában fogyókúra, áldozat a Testisten nevű bálv... (2012.09.17. 12:55) Fogyi?

A, mint Alamér

2007.06.06. 13:24 Kitalátor (másként) gondolkodó

Mostanában szinte mást sem hallok, mint azt, hogy a magyar-magyar párbeszéd ellehetetlenítése, a nemzet megosztottsága, a magyarul és mégis más nyelven (nyelvezettel?) beszélők közötti kommunikációs problémát a jobboldal, azon belül a FIDESz, közelebbről a Zorbán (cigány) bűne.

Mivel a fejem belefájult a hatályba lépett REACH tanulmányozásába, nem bírtam tovább figyelni, gondoltam megírom a régen beígért feljegyzetet a titokzatos szolgákról, Elemér címmel.

Mielőtt nekikezdtem volna, belémvágott a fenti cím, és annak története.

Gyönyörű év volt 1980, félig. Az első felétől szebbet kívánni sem lehetett, de az ősz olyan csapadékos volt, hogy katonaként belvízből szedtük az úszó almát Nyírtasson, és amikor hazamentem szüretelni, hiába ittam a mustot, meg sem hajtott, olyan kevés volt benne a cukor.

Ebben az évben augusztus 28-án vonultunk be érettségi és sikeres (elő)felvételi után Kalocsára, az elátkozott emlékű 37. Budapesti Forradalmi Ezredbe, a mai napig átok alatt lévő Jurinovics Miklós Laktanyába. Én 3 napig fiatalkorúként, tehát alkalmatlanként voltam katona. Ott megtudtuk, hogy önkéntesen. Merthogy mi a f...zért akarunk tanulni, ha rendesen  dolgoznánk, csak 3-4 év múlva kerülnénk sorra. Meg akkor is, ha nem egyetemre, hanem főiskolára megyünk.

Az első négy hét, az alapkiképzés nagyon nehéz volt, bezárva, bugyuta koreográfiát gyakorolva alakizás címén, üres, esetleg vaktöltényes AMD-vel üvöltözve háborúsdit játszani, pocsolyákban, királydinnyés homokon hason csúszni-mászni. Rájöttünk, hogy legkésőbb nyolcadik után kellett volna bevonulnunk, akkor élveztük volna az egészet. A harmadik hét vége felé már a dédmama korú trafikos néni formás női biciklijének a látványától is ágaskodott a fegyverzetünk.

Bizony, kaptunk üres AMD-ket is, amelyek elég egyformák voltak, csak a fegyverszámban (két betű, és ha jól emlékszem, négy számjegy)  különböztek, amit még a katonai igazolványunkba is beírtak, de azt meg nem tarthattuk magunknál, tehát meg kellett jegyezni, kinek melyiket írták a nevére.

Ezt fegyverszobai kiképzéssel rögzítették, tehát néhányan a fegyverszobában elővették sorra a géppityukat, elüvöltötték a táblázatból a kopasz nevét, az visszaüvöltötte a fegyverszámot, hogy megkaphassa és játszhasson vele szétszedést-összerakást.

A mi kiképző századunkba gyakorlatilag az ország egész  területéről kerültek leendő egyetemi hallgatók.  Ebből adódtak időnként problémák.

Hogy előreszaladjak, az eskü utáni első kimaradásra menet kérdezték dél-bihari társunkat, talán a baranyaiak, hogy hozzanak-e neki valamit. Ő adott egy százast (nagy pénz volt az akkor), hogy mindér' hozzanak neki tísztát, mindegy milyet, jó vegyesen. Aztán amikor ment haza első eltávozására, alig fért a táskájába a sok makaróni, spagetti, betűtészta, tarhonya, szarvacska.

Visszatérve a fegyverszámokra, szólították V. Csabát, a gércei* legényt. Kérdik a fegyverszámát, s ő mondja is, hogy G A és hozzá a számokat. A fegyverszobások azt hitték, rosszul jegyezte meg, és megismételtették. Ismét mondta, hogy G A ...

Visszakérdetek: G A?

Erre Csaba: Nem, G A!

"No akkor betűzze!"

- "G mint Gábor, A mint Alamér"

(No erről is Orbán Viktor tehet, annak ellenére, hogy ő (és csapata )a mi általunk '81-ben ledobott surranókat húzta magára.)

*Vas (az ő előadásban: Vazs) megye

12 komment

Címkék: 1980 reach katonaság előfelvételi

A bejegyzés trackback címe:

https://kitalator.blog.hu/api/trackback/id/tr10093710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.06.07. 08:40:04

Ki a rosseb volt az a Jurinovics Miklós? Soha az életben nem hallottam ezt a nevet. Nem Jurisich volt az véletlenül? Persze lehet, hogy Jurinovics, az ismeretlen kommunista alhadnagy volt a laktanya névadója...

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2007.06.07. 12:14:39

"Rahibasztal" - ahogy a Debreceni Nyári Egyetem hallgatói mondják mostanában.
Természetesen nemcsak kommunista volt, hanem alkoholista is, de attól még bármi más is lehetett volna belőle. Lásd Horn Gyula.
A 37-es ezred azon kevés magyar katonai alakulatok közé tartozott, amelyek '56-ban hazaárulóként szembefordultak a magyar nemzettel, Nagy Imre törvényes kormányával és bizony a munkásosztállyal is, mert a megszálló ázsiai-muszka hordák segítségére siettek és megtámadták Csepelt, a csepelieket. Ott pedig akkor sem a burzsoázia tette ki a meghatározó többséget. Ettől még májrákban is meghalhatott vona, vagy részegen elszenvedett balesetben, mint tiszttársa, Bleszák százados '81-ben (Ő sem kis alak lehetett, '56-ban már hadnagy volt, többször fokozták le, de kirúgni nem merték)
A hagyományok szerint a lövészezred beásta magát és békésen lődözte aknavetővel és géppuskával a Vörös Csepelt, hogy megkönnyítsék a szabadságtipróláncon közlekedő internáci benyomulást. A forradalmároknak persze akkor már nemcsak kézifegyvereik voltak. Jurinovics "elvtárs" olyan részeg volt, hogy felállt integetni a fedezék tetejére, ezután a hivatalos változat szerint az "ellenforradalmárok", a valószínűbb, szájról-szájra terjedő verzió szerint viszont az egyik felcser (hogy a felkelők ne kezdjenek rájuk lőni) golyójától tűzbe rogyott.
Pár év után elkezdték gyártani a legendát, ezért a laktanyában emlékmúzeumot rendeztek be, ahol kiállították a nem használt személyes tárgyait, egyenruháit. A rumosüveget nem láttuk, bár ha addig más nem is, de az akkori kultúrtiszt, Kovács Iván biztosan kiszárította volna. (Amúgy is kéziraktárnak használta a múzeumot: amikor kiderült, hogy nincs a lábamra megfelelő méretű, 45-ös csizma, és úgy nézett ki, hogy május 1-én, Kiskunhalason a hadosztály-ünnepségen surranóban fogok néptáncolni, behívott a múzeumba, kikapta Jurinovics díszelgő egyenruhájából a csizmát és felpróbáltatta velem. Pont jó volt, csak kicsit kemény, úgyhogy átitattam vagy két tubus Bagarollal és abban léptem fel. )
A fogadalmi keresztek mintájára a főkapu mellett bálványszobrot is állítottak neki, ami előtt csak tisztelegve, vigyázz-menetben lehetett elhaladni. Hány szerencsétlen, kimaradásra, eltávozásra induló kiskatonától vették el katonakönyvet, a köletelhagyási engedélyt és az életkedvet pusztán azért, mert nem verte oda eléggé a talpát, amikor ment a kapu felé...
A látogatók egy része meg látva a kiskatonák tisztelgését és idegrendszeri zavarra utaló merev lábú járását, auomatikusan keresztet vetett a bálványszobor előtt. Ott alakult ki a Jurinovics-vigyázzmenet is, kimaradásról sötétben befelé menet, ha nem volt kint az ÜTi, a combunkat csapkodtuk menetütemre. Ha valaki csöndben elment a bálvány előtt, figdára kerülhetett.

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.06.07. 13:04:54

Értem én... Akkor ez olyasmi emlékmű lehetett, mint a Nagyvárad téren az a torz kúpon álló szárnyas FTME (f@szom tudja mi ez), amit a kaján medikusok kapásból elneveztek Tömböl Teréz lovasszobrának - az illető hölgy amúgy az I. számú Anatómiai Intézet közrettegésnek és közutálatnak örvendő professzorasszonya volt.

Arról persze hallgatsz, hogy miután a rég halott Jurinovics csizmáját felvetted, hogy jártál a több évtizedekre csíraképesen maradt lábgomba-spóráival!:)

Egy apró korrekció csupán: a szeszkazánok jellemző máj eredetű haláloka a májzsugor (cirrhosis) nem pedig a rák (carcinoma). Igaz, hogy a májzsugor olykor rákba megy át, de ez inkább a hepatitis-B eredetű májzsugorokra jellemző, nem a szimpla alkoholosokra.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2007.06.07. 14:24:09

Tekintettel arra, hogy a csizma formalinos vattával volt kitömve, nem katam tőle, csak köhögési rohamot, ahogy jelőször felpróbáltam.
A szocializmus hivatásos katonatisztjeiről és halálokaikról meg a régi orvos-vicc szól:
.- Van egy rossz hírem, meg egy jó - mondja az orvos - melyikkel kezdjem?
- Kezdje a roszal! - mondja a beteg.
- Ki kell vennünk a jobb tüdejét.
- És mi a jó hír?
- Az, hogy egy darabig így lesz elég hely a májának...

A katonatisztek meg amúgy voltak annyira lyuksógorok, hogy minden betegséget körbeadjanak. Bővebben közeg. szolgálattól.

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.06.07. 18:51:32

Megint csak a rossz oldalát látod! Rendben, hogy lyuksógorként körbeadták a nyavalyákat, meg ittak-bagóztak rogyásig, DE:

Nem volt se Viagra, sem rafinált potencianövelő kezelések, osztán ez a sok töményben pácolt, láncdohányos katonatiszt minden ótvaros ordas kurvát végig tudott farkalni! Úgy állt nekik, mint Sion hegye! Vagyis a magyar katona akkor még TUDOTT VALAMIT, nem úgy, mint manapság...

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.06.07. 23:22:35

De mégsem veszett el a magyar virtus, mert ma van nekünk Rebisz-ünk (rossz nyelvek szerint Rebasz lesz az új neve)...

nedudgi 2008.11.27. 18:05:07

Jurinovics inkább a szadizmusáról volt hirhedt, de köztudottan stabil alkoholista volt. Semmiféle harcban nem vett részt. Az alakulatot Pestre vezényelte, és ahogy vonultak be a külvárosba valki (valászínűleg a saját alakulatából) hátbalőtte. Az alakulat utánna azonnal feloszlott, volt aki átált a forradalmárok oldalára, voltak akik hazaszöktek.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.11.27. 19:02:19

Egy szocialista katonatiszt esetén irreleváns alkoholizmusról beszélni. Mind az volt.

nincsfarkam 2011.06.29. 21:15:19

Most találtam rá, én 1966-ban voltam 37-es, az ellenforradalom 10. évfordulóján. Megünnepeltük. Egyedül mi Magyarországon, hiszen mi levertük, ezért lettünk forradalmi ezred. Emlékeim szerint (ha jól emlékszem, így mesélték nekünk) a Soroksári úton vonultak, amikor Jurinovics felderítő tisztet (mi így tudtuk értelmezni a történetet) egy elrévedt golyó eltalálta. Emlékszoba akkor még nem volt, de szobor már igen. Díszlépés is. Arról nem szólt a fáma, hogy Csepelre is bevonultak volna, egy-két nap után visszatértek Kiskunhalasra. Ezredparancsnok Hodosán Imre, írt valami könyvet, vagy róla írtak, ő volt 1966-ban a díszvendég.
Holnap megyek Kalocsára, lassan 45 év után előszór, megnézem mi maradt belőle.

nincsfarkam 2011.06.29. 21:40:32

A 37. Budapesti Forradalmi Ezredre keresve ezt találtam a Wikipédián:
Paska Elemér

[bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paska Elemér (Bácsföldvár, 1934. – ?) magyar katona, az 1956-os forradalom szabadságharcosa, kétszeres halálraítélt.
Életsorsa a forradalom éveinek zűrzavarát példázza: előbb érdemérmet kapott a forradalom leveréséért, majd halálra ítélték a forradalomban való részvételéért.
Tartalomjegyzék [elrejtés]
1 Élete
1.1 1956-ban és 1957-ben
1.2 A jutadombiak pere
1.3 A szabadulás után
2 Forrás
Élete [szerkesztés]

Félárva volt, édesanyja, Blazsonyik Etel, két testvérével együtt nevelte Dunaszekcsőn nagy szegénységben. A hadsereg sorállományú tizedeseként 1956 júliusában jelentkezett továbbszolgálatra, mivel a maradóknak lakást ígértek.
1956-ban és 1957-ben [szerkesztés]
1956. október 23-án az esztergomi 7. gépesített hadosztály katonájaként Budapestre vezényelték. November 2-án a légvédelmi üteget, ahol szolgált, a Soroksár és Pestszenterzsébet határán lévő Jutadombra küldték, azzal a feladattal, hogy akadályozzák meg a felkelők (és az ekkor az ígéretek szerint már távozó) szovjet csapatok közti esetleges összetűzéseket.
November 4-éig nem keveredtek harcba, ezen a napon azonban megindult a szovjet hadsereg offenzívája. Reggel kilenc óra felé Tököl felől páncélozott járművekkel, teher- és személyautókkal szovjetek és velük szövetséges magyar ÁVH-sok vonultak állásaik felé. Paska Elemér 1992-ben a Mérték című folyóiratnak azt mondta: a szovjetek kezdtek el lőni és erre néhány perces nagyon heves tüzérségi harc kezdődött, amely számos áldozattal járt. (Más forrás szerint a felkelők lőttek először. [1])
A szovjet bevonulás után hazatért Dunaszekcsőre, de december 15-én parancsot kapott, hogy jelentkezzék egységénél Esztergomban. 1957. április 15-én Kalocsára vezényelték, ahol az ezred 2. zászlóalja páncéltörő ütegének szolgálatvezetője lett.
A Hodosán Imre vezette ezred 1956 végén karhatalmi feladatokkal részt vett Budapesten a forradalom végleges elfojtásában, később átkeresztelték 37. Budapesti Forradalmi Ezrednek, tisztjei és tiszthelyettesei pedig 1957. július 29-én mind megkapták a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet. Köztük Paska is, holott – mint elmondta – a karhatalmi akciók idején vagy otthon volt, vagy az esztergomi laktanyában.
A jutadombiak pere [szerkesztés]
A Jutadombnál zajlott összecsapás résztvevőinek perébe először tanunak idézték, de az első fokú tárgyaláson letartóztatták és halálra ítélték. Az ügyben 11 halálos ítéletet szabtak ki, ugyanannyit, mint ahány szovjet katona és ÁVH-s a Juta-dombnál elesett. 1958. november 14-én Paskát másodfokon is halálra ítélték "a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette, többrendbeli gyilkosság bűntette, valamint többrendbeli gyilkosság kísérlete miatt".
November 15-én hét vádlottat kivégeztek, három elítélt büntetését azonban életfogytiglani börtönre változtatták. (A 11. halálraítélt, Molnár Géza ekkor már külföldön tartózkodott). [2] Az 1963-as, politikai elítéltekre vontakozó amnesztiával sem szabadultak, a köztörvényes bűnözők közé sorolták őket. Paska Elemér csak 1970. március 25-én került szabadlábra.
A szabadulás után [szerkesztés]
Szabadulása után a börtönben kitanult asztalos szakmát hasznosította, a mohácsi székgyárban helyezkedett el. Szívkoszorúér betegség miatt korán rokkantnyugdíba kényszerült.
A kommunista rendszer bukása előtt nyugdíjkiegészítésért folyamodott, ami a forradalom idején a Kádár oldalán harcolóknak járt, és meg is kapta, pedig tárgyalásán Mátyás Miklós hadbíró rendfokozatával együtt a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérmet is visszavonta. "Ők odacsaptak nekem, én meg becsaptam őket. Egyébként nem vagyok se hős, se pufajkás. Kegyelmes úr vagyok, mint minden halálraítélt, akit valamiért mégis élni hagytak" – mondta a Mérték újságírójának.
A pénzt csak néhány hónapig kapta, mert megváltozott a rendszer. A POFOSZ baranya megyei szervezet azonban már az 1990-es évek elején kizárta tagjai közül, amikor tudomásukra jutott az ügy, Paskát "kaméleonnak" bélyegezték, megfosztva az erkölcsi jóvátételtől is.
Paska Elemér további sorsáról nincs forrás.
Forrás [szerkesztés]

Mérték folyóirat, 1992. október 4., Bencze János riportja in Zsolnay Antal József: Az 56-os forradalom és a pécsiek (Pécs, 1996, ISBN 9630473038)

A vicc, hogy Jurinovics is valahol ott esett el, de persze jó héttel korábban.
Mecséri (kivégezték, esztergomi páncélos) katonái (tudtommal) november 4-én nyitottak tűzet az oroszokra, és valóban a velük lévő ÁVH-sokra, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy szállják meg "magyarként" a Parlamentet. Ez az említett incidens miatt nem sikerült. A konvojban ott volt az éjszaka elfogott Maléter is, azt a páncélkocsit is kilőttek a Jutadombnál, amelyik őt szállította, a mellette lévő egyik orosz katona meghalt, a másik megsérült, ő viszont – mint később Simon Templar – megigazította a nyakkendőjét, szinte karcolás nélkül szállt ki a szétlőtt páncélautóból. De ez már egy másik történet.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2011.06.30. 14:00:57

Én meg csak most tudtam meg, tavaly nyáron, hogy Maléter Pál tisztiszolgája a megboldogult nagynéném férje volt. De ő nincs a Wikipédiában, meg az sem, amit el tudna még mesélni néhány pohár bor mellett.
Történészek: Irány Abod!

nincsfarkam 2011.07.04. 20:47:35

@Kitalátor - a legnagyobb mikroblogger: Közben megjártam Kalocsát, voltam a laktanyánál, még mindig honvédségi, de már csak raktár, persze nem engedtek be, fotózni sem, a kaputól úgy néz ki, mint valami arborétum, vagyis a fák közben megnőttek. A parancsnok adhatott volna engedélyt, hogy bemenjek, de nem volt ott.