Kitalátor

A családi legendák szerint egyik ősöm volt az, aki - ha nagy a szükség, közel a segítség alapon - Budán a hegyvidéken járva beguggolt egy fenyőfától takart sziklahasadékba, és aztán egy utcával lejjebb "megtalálta" a szeplősök éttermét, merthogy az a sziklahasadék az étterem ventilátorának légbeszívó nyílása volt. Ez az én jussom is, hihetetlen érzékkel találom meg a nagy rendszerek kis testi hibáit, és szeretném, ha azokat más is kiröhöghetné. Mottó: Ami nem vidám, az nevetséges! [Feljegyzet = blog (magyarul).]

Friss topikok

Romapecsenye

2006.11.24. 21:06 Kitalátor (másként) gondolkodó

Na, ha már zsidóztam egy sort, akkor cigányozok is. Fogok még legalább románozni is, ha megtalálom egyik kedvenc íróm, M. Sadoveanu egyik könyvét, és be tudom pötyögni az első oldalát. Aki meg taplóagyú, és félreérti, az nyugodjon békében.
Az a cigány vs. roma elnevezés nem olyan egyértelmű. Az oláhcigányok, akik az árja eredetű lovári nyelvet beszélik, romának nevezik magukat, ami azért zavar, mert a roma = ember; ergo aki nem roma, azt ki lehet rabolni, meg lehet ölni, mert nem ember, hanem gádzsó. Ezt az ún. látszatfaj-képzést primitív őserdei törzseknél és multikulti mozaik-gettós nyomortelepeken írták le, de ha valaki még nem teljesen PC, akkor észreveheti ezt a jelenséget a zsidóknál és a cigányoknál is, nem kell az Amazonas mellé utazni. Az archaikus (de sok török szót használó) román nyelven beszélő beás cigányok azóta romák, amióta az OSI által kiképzett náci cigány értelmiség ezt betanította nekik. A romungrók, a magyar cigányok évszázadok óta gyakorlatilag csak magyarul beszélnek, magukat cigánynak, esetleg more-nak nevezik. Azt a többségében magas, szőke, kékszemű, viking kinézetű népcsoportot, amelyik csonka hazánk területén elenyészően  kis létszámú és csak a XX. század közepén hagyott fel a vándorlással, a magyarság cigánynak tartotta, de ők csak az utóbbi néhány évtizedben keveredtek a többi faluszéli cigánnyal, sok-sok véres konfliktus árán. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a romániai gábor-cigányokhoz van valami távoli közük. Ha ilyeneket akartok látni, akkor vonatozzatok el Szalonnára, pl. a Rakacai-tóhoz kempingezni, és egyik nap sétáljatok át Martonyiba.
Hogy tovább árnyaljam a képet, leírok egy saját élményt:

Hivatalból közösen mértük fel az egyik település cigányságának az életkörülményeit a helyi tkp.vajdával, aki egy nevében is cigány szervezet vezetője. Nyár volt, rekkenő hőség, település körbejárva, több száz cigányház bejárása után a vajda behívott minket "egy kávéra", az otthonába, ami egy tisztes, kicsit régi, de jól karbantartott parasztház volt. Éhesek és szomjasak voltunk, de gyerekkoromban úgy neveltek, hogy cigányoknál nem eszünk, nem iszunk (esetleg palackozottat, orig. csomagolásból), merthogy azok dögöt is esznek és hát nem is tiszták. Erre föl a vajdáné nemcsak kávéval várt minket, hanem bizony egy nagy tál túrós palacsintával is. Nem sokkal korábban sikerült egy közeli öregotthonban több férőhelyet  "felszabadítani"  szalmonellás-túrós palacsintával... 
Egy darabig úgy éreztem magam, mint Kohn, akinek ingyen kínáltak - disznóhúst, de aztán a nagyfőnököm belemarkolt, és így én sem tehettem mást, gondoltam legfeljebb együtt fekszünk a fertőzőn. (Finom volt és semmi bajom sem lett.) Nyeldeklés közben főnököm rákérdezett a gyerekekre. A vajdáné elkezdte sorolni, hogy fodrász, óvónő, stb., aztán valahogy fent hagyta a hangsúlyt. A  létszámból is hiányzott egy, úgyhogy aljasul rákérdeztem. Mire a rányi:

- Jaa, a legkisebb? Az nem olyan, mint a többi. Az nem akar dolgozni.
- És mégis, (majdnem azt kérdeztem, mikor szabadul) mit csinál? (Lelki szemeimmel már láttam a sitten a csávót.)
-  Most végez a Rendőrtiszti Főiskolán, és azon gondolkozik, hogy tovább megy jogra...

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kitalator.blog.hu/api/trackback/id/tr9118906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Skorpió 2006.11.27. 19:51:37

Én egy viccel spékelném meg a történetet, mert előítéleteim vannak velük
szemben. Hogy miért, egyszerű a válasz: hivatalomnál és foglalkozásomnál
fogva jópár (súlyos) esettel volt már dolgom. Egyszer egy könyvet fogok
írni az élményekről.
Na szóval sétál az erdőben a vámpír és a fia. Meglátnak egy cigányt,
amit hamar le is vadásznak. Ráhúzzák egy nyársra és alágyújtanak. Vágnak
alá krumplit köretnek. Mondja a fiának a vámpír és egyben lelkére köti,
hogy amíg ő hoz a tűzre fát, valamint sót ízesítésre, - hogy jóízű
legyen a cigány - addig nagyon, de nagyon lassan tekerd a nyársat. Így
finom, ropogós lesz. De hangsúlyozom nagyon lassan, amit meg is fogad a
fiú. Jön a vámpír vissza és látja, hogy a fia piszkosul tekeri a
nyársat. Ráförmed, hogy mit csinálsz?! Miért tekered ilyen gyorsan,
mikor megmondtam, hogy csak lassan! Feleli a kis vámpír: - Tekerném én
lassan, Apám, csak lopja a krumplit.

Szóval ez náluk genetikailag determinált.
süti beállítások módosítása