Kitalátor

„A könyörületes Úristen, minekutána megteremtette a világot, kiszabta valamennyi emberi nemzetség sorsát és tálentomát. A cigányt megtanította hegedülni, a németnek csavart nyomott a kezébe. Előszólította azután a zsidók közül Mózest, és parancsolta neki: »Te pedig írj törvényt, és ha eljön az ideje, feszítsd meg a farizeusokkal az én szerelmetes fiamat, Jézust, miért is szenvedjetek sok bántalmakat és üldöztetést, de gondom lesz reá, hogy ömöljön felétek a pénz, miként a folyóvíz!«

Odaintette ujjával a magyart és ami játék keze ügyében volt, mind neki ajándékozta. »No fogja kegyelmed ezt a szép pár sarkantyús csizmát, ezzel a viasszal meg pödörje hegyesre a bajszát, hordja magasan az orrát és mulasson kedvére a cimboráival!«

Eléje somolygott a török. »Sok sütnivalód nem lesz, de karddal erőt vehetsz számos nemzetségen.« A szerbnek egy kapát adott.

A bojárokat és fejedelmeket pipára, kávéra invitálta: »Magas nagyságtok éljenek gyönyörök közepette, gonoszságban és megátalkodottságban, méltóztassanak ezért templomokat és monostorokat emelni az én dicsőségemre.« – Előkerültek végül a havasiak és leborultak az örökkévaló trónusa előtt. Az Úristen szánakozva tekintett le rájuk. »Hát ti boldogtalanok, miért késlekedtetek?« – »Azért késlekedtünk Teremtő Atyánk, mert juhokkal és szamarakkal vagyunk és lassan járunk, meredek ösvényekkel, mély szakadékokkal viaskodunk, éjjel- nappal hallgatunk, csak a kolompok szólnak. Asszonyaink és gyermekeink szállásai szűk helyen, sziklák és kövek közt vannak, villám és mennydörgés riaszt, rohanó vizek fenyegetnek. Széles mezőkért, nyájas rétekért és sima folyóvizekért esedezünk Te szent trónusod előtt.« – Csakhogy erősen elkéstetek – válaszolta szánakozva az Úr. – Kedvesek vagytok előttem, dehát mit csináljak? Azzal kell maradnotok, amit megszereztetek. Ráadásul csak könnyű szívet adhatok, hogy örvendezzetek magatoknak. Éljetek megelégedésben, muzsika, ital eljusson hozzátok és legyenek szép, szerelmesszívű asszonyaitok...”

MIhail Sadoveanu: A balta