Kitalátor

Tomcat barátunk átment politikacsinálóból politológusba. Nem is olyan rossz az érvelése, de valahogy mégis másként látom az alapkérdést, az érdek- vagy értékalapú politizálást. (Persze, nem is úgy, mint a Konzervatórium  vonatkozó szerzője.) A baloldal-jobboldal álvitába most nem mennék bele,  azzal szinte egyet is értek. Szerinte csak a Jobbik az, amely értékalapon áll, szemben az összes többivel, különösen a Fidesszel.

A Fidesz választási/kormányprogramját nem ismerem, a múltját (gyakorlatilag az SzDSz ifjúsági szervezete volt, országos hálózatát a Soros Alapítvány pénzéből építette ki) jobban, a tagság jelenlegi szellemiségét talán. Tapasztalatom szerint a Fideszben annak "származásától függetlenül" ugyancsak jelen vannak a nemzeti értékek, és erről nem a vezetők vagy ideológusok szándéka tehet elsősorban. A vezetők gondolkodásában is megjelentek a nemzeti értékek, néha már nyilvánosság előtt is kimondva.

A székelyek tehetnek róla.

Igen, mert a főgenerációba tartozó, akkor kisgyerekes, családos fideszesek között divatba jött a székelyföldi nyaralás. Olcsó is volt (a '90-es évek elején még nem  sok milliárdos volt közöttük), biztonságos is, érdekes is, és a Királyhágón túl a falvakban nem voltak nyelvi nehézségek sem. Ott nyitották fel sokak (sokunk) szemét nemzetünk ismeretlen, sohasem, vagy idehaza csak hamisítva tapasztalt értékeire.

A gyerekeinknek mondott mesék, a poharazgatás közben elmesélt történelmi események '48-tól a marosvásárhelyi pogromig, az ételek íze, a fehérre meszelt templomok falán előtűnő ezeréves freskók, a műemlékek, kulturális gyűjtemények (hisz' ha küldene minden olvasó, aki nem hallott még a különben világhírű marosvásárhelyi Teleki tékáról legalább 100 forintot, - kérésre küldöm a számlaszámomat - !) és a porladó fejfák, sírkövek, a nevekkel...
És az emberek, akik mindentől jobban hordozzák az értékeket.

Erzsike néni, a drága házi-gazdasszonyunk, túl a hetvenen, a Bucsin oldalában, elnézve a sok-sok magyar rendszámú autót:
" - Drága Zolikám, csak nem kell maguknak ez a szép ország!
  - Már miért ne kellene?
  - Mert ha kellene, 's mindenki hozott volna egy ilyen kicsike pisztolyt (mutat egy kis araszt), ahányan itt vannak, el is foglalhatnának."

Tofi, próbálkozó-kényszervállalkozó, akit Pesten vendégmunkásként következetesen lerománoztak: "Engem, pedig három helyet törték el a karom Marosvásárhelyen, csak azért, mert magyar vagyok, olyanok, akik azt sem tudják, mi az, hogy magyar."

Meg a többiek, bányászok, parasztok, tanárok, vadászok,  fa- és kőfaragók, lelki- és birkapásztorok, dalos lelkű csavargók, magyarságukra büszke cigányok, fájó szívvel áttelepülésre készülő mérnökök, nagypofájú buszsofőrök, favágók, kutatók...

Ők tehetnek róla. Nem a kiszfideszvezető-képzéseken az észt osztó amerikai politológusok, akik a meetingeken néha oly természetességgel köszöntötték (ex-MSzMP-s) rokonaikat, a Moszkvában végzett magyar (pontosabban legalább kettős) állampolgárokat...