Kitalátor

A családi legendák szerint egyik ősöm volt az, aki - ha nagy a szükség, közel a segítség alapon - Budán a hegyvidéken járva beguggolt egy fenyőfától takart sziklahasadékba, és aztán egy utcával lejjebb "megtalálta" a szeplősök éttermét, merthogy az a sziklahasadék az étterem ventilátorának légbeszívó nyílása volt. Ez az én jussom is, hihetetlen érzékkel találom meg a nagy rendszerek kis testi hibáit, és szeretném, ha azokat más is kiröhöghetné. Mottó: Ami nem vidám, az nevetséges! [Feljegyzet = blog (magyarul).]

Friss topikok

  • Manyecska: Dehogynem. :D :D:DD (2013.11.18. 14:25) A demokrácia és a jogállamiság ára
  • Böczike: @nyekk: JOBBIK 2003-ban alakult párttá! Rendszeresen látogatom több éve az MSZ(M)P, a FIDESZ és a ... (2012.09.23. 14:08) Nyílt levél Vona Gábornak és habzószájú médiapatkányainak
  • Kitalátor (másként) gondolkodó: @épészmérnök: Ja! Meg "nem sz@r ez, hogy elkapkodjuk"! De azért ahol van munkaerő, forrás, alapany... (2012.09.18. 12:49) Meg vagyunk már számolva?
  • Kitalátor (másként) gondolkodó: A böjt csak imával eredményez lelki megújulást, önmagában fogyókúra, áldozat a Testisten nevű bálv... (2012.09.17. 12:55) Fogyi?
  • Kitalátor (másként) gondolkodó: @sóhát: Nem akartam megbántani - de minden szükséges attribútuma ellenére számomra az új épület mé... (2012.08.09. 14:39) Ünneprontás

Ünneprontás

2008.12.29. 13:13 Kitalátor (másként) gondolkodó

Ilyenkor, a médiában, az emberekre ható médiumokban undormánnyá lefokozott, nyálas-nyúlós Mammon-ünneppé degradált karácsony, és a rituális részegség közben ugyancsak rituálisan teendő betarthatatlan szilveszter-esti fogadalmak, éjszakai gyerek- és kutyarisztó robbantgatások, no meg a társadalmilag elvárt újévi hányások után mindenki hajlamos kritikusabban nézni a világot. Az egyháziaskodó giccsek, a förtelmes, célszerűtlen és hamis egyházi, hitéleti eszközök elviselése alkohol, lehetőleg keserűlikőr ill. a Kisfalusi János s/s bácsi féle ürmös törkölypálinka nélkül ép ízlésű ember számára nem igazán lehetséges.

Korunk hegemón "ízlésvilága" sem különb: olyan viseleti jegyek terjedtek szét járványosan, amelyek pár éve még komoly, esetenként tradicionális tartalmakat hordoztak különböző kultúrákban, ma azonban divatelemként keverednek egymással és újonnan kitalált jegyekkel, mint ama bizonyos disznók elé vetett igazgyöngyök - áthaladván a sertések tápcsatornáján. A szokványos, a bevett, a hagyományos megjelenési formák elleni lázadás paradoxnak tűnő módon nem új elemekkel, hanem térben, jelentéstartalomban és időben máshol, máskor megszületett formai elemek fentebb említett eredményű átdolgozásában nyilvánul meg.

Nemcsak a divatban van így, hanem testvérében, a művészetben is. A legnehezebb az előzményekből le nem vezethető, korszakalkotó formavilág megalkotása. Erre a megszületett emberek pár ezred ppm-nyi hányada képes csupán, és még nekik is ritkán sikerül életükben elfogadtatni magukat.

Alig valamivel könnyebb úgy megfelelni bizonyos, generációkkal korábban kikristályosodott szabályrendszernek, hogy a műveken mégis érzékelhető legyen valami művészi többlet. Az ilyen művészek aránya is ppm-ben fejezhető ki.

Vannak aztán a tisztességes művész-iparosok, akik tkp. hűségesen reprodukálnak., variálják a korszakteremtő művések motívumait Ez a szint az, ami elvárható egy embertől.

Vannak aztán, akik nem képesek megfelelni a műfaji és egyéb szabályoknak, és nem képesek valóban újat , eredetit alkotni sem, ezért aztán a térben, időben, szellemiségben, eredeti jelentéstartalomban egymástól, a célközönségtől és a "művésztől" egyaránt távol álló elemeket, részleteket, foszlányokat, lenyomatokat lopnak és használnak fel. Beemelnek továbbá a művészetbe olyan valóság-darabokat, amelyekkel azt a látszatot akarják kelteni, mintha teljesen eredeti lenne.

Mivel a XX. század elejére a könnyen elérhető és eredetileg vonzó formai elemek elkoptak, ezért azóta egyre gyakrabban az undort keltő, az ártalmas, az egyéneket és a közösségeket romboló eszközökkel teremtik meg az "olyan, mintha eredeti lenne" művészet látszatát. A legtömörebb giccsdefiníció pedig pontosan ez,  az "olyan, mintha", legalábbis  a francia(?) marxista(!) Moles szerint (A.A. Moles: A giccs – A boldogság művészete – Gondolat, Bp. 1975).

Ez még nem a legalja a "művészvilágnak", ugyanis disznóval igazgyöngyöt etető, és a gyöngyös ürüléket művészetként eladó retardáltak követőkkel, epigonokkal váltják át divatra és pénzre tehetségük maradék foszlányait. Mert bizony, az, és csak az számít művésznek, akit utánoznak, aki divatot teremteni.  És az számít társadalmilag elfogadottnak, akik megfelelő embereket próbálnak magatartásukban, küllemükben, rituális jegyeikben utánozni. Nálunk, ma ezek a "megfelelő emberek" ma a médiumok  önmagukhoz képest megdöbbentően sokáig szikrázó hullócsillagai, celebjei. A győzikék, az anettkák, a kelemenannák, a feketepákók, a gálvölgyik, a borosbocskorok, a jáksók, a karamellek, a súbertnorbik, a terriblekkek és társaik.

Ma tehát ott tartunk, hogy egyaránt sokan élnek az émelyítően illatosított és a fertelmesen undorító bűzzel átitatott valóság-pótlékból, de mivel utóbbi még nem annyira elkoptatott, a közízlés-formálók elhitették a többséggel, hogy ez az igazi művészet.

Jezsuita testvérünk megütközött egy kegytárgybolt kirakatán és az azt kiröhögő három, dohányzó, közülük egy raszta-fejű fiatalon, pontosabban talán az ő reakciójukat tartja érthetőbbnek, és a miseruhákat, kegytárgyakat, a boltokban vásárló papokat meg valami elavult, idejétmúlt jelenségnek. Felteszi a kérdést: "van-e köze a szimbólumainknak, templomainknak, rituális eszközeinknek, gondolkodásunknak, megközelítési módunknak a mai világ emberéhez?"

Testvérem! Testvéreim!

A mai világnak nincsenek emberei. Egyrészt azért, mert embertelen (~ "E korban, melynek mérlege hamis - megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is"(Karinthy )), másrészt meg azért, mert az utóbbi néhány ezer évben maga az ember szinte semmit sem változott. Kicsit magasabb lett, kicsit arányaiban kisebb lett az arckoponyája az agykoponyához képest, de nem utóbbi nőtt meg, hanem az előbbi sorvadt nemzedékről nemzedékre, mert a (khm.) péppé főzött ételek nem teszik szükségessé a rágást. Egy ember ugyan ma többet tud megölni, mint régen, de ha összeszámoljuk a tömegpusztító fegyverek előállításában közvetve is részt vevő tudósokat, katonákat,  laboránsokat, részegység-tervezőket és gyártókat, akkor nem is olyan nagy ez az arány-növekedés pl. az ostromlott várba járványos betegségben elpusztult emberek maradványait hajítógéppel bejuttató hadvezérekhez és a régi kút- és forrásmérgezőkhöz képest. A "mai világ emberei" még kevésbé térnek el az előttünk élt és minket követő generációktól, mint a "mai" világ más korok világától. Persze a felszín, a máz, a szín az változik, de ez a változás csupán olyan, mint a vékony olajfolt a víz felszínén. Szinte még szépek is a szivárványszínű interferencia-csíkok, mégsem mondjuk, hogy általuk ment előbbre a világ.

Jelképeink egy része jóval megelőzi a kereszténységet, egy részük a Választott Nép szimbólumrendszeréből ered, más részük az ókori Róma hatalmi jelvényeiből származik, de nem kevés az ókori Kelettől és a népvándorlások során Nyugattól átvett tárgyak, motívumok mennyisége sem. A "fejlődés", pontosabban a történelem előrehaladása is rányomta a bélyegét, de szinte semmi sem azonnal. Egész pontosan az építészeti - képzőművészeti stílusirányzatok változása néhány alakalommal először a templomokon és a templomokban vált láthatóvá, de minden stíluskorszak-váltás valójában csak következménye volt a társadalmi változásoknak, és nem elindítója.

Aki azt állítja, hogy új templomaink, liturgikus eszközeink, papjaink liturgikus öltözéke "középkori", az vagy a mát, vagy a középkort nem ismeri. Ha a mobiltelefon még nem is szervült a liturgikus öltözékhez, de a cippzár, a tépőzár, egyáltalán a kőolajszármazékból szintetizált műszálas textíliák és festékanyagok, no meg persze a mikroport már egyre inkább. A harangot is már majd' mindenütt a villany rángatja, és van nem egy torony, ahol a korábbi kazettás magnó helyett MP3-lejátszórólmegy a harangszó.

Vagy ott vannak, pontosabban voltak az elektromos orgonák, amelyek csövei sorra tönkremennek, és amelyek helyett ma már csak szintetizátort tudnak venni, és ha nem figyel oda nagyon a pap, az ősi népénekek dobgép-kísérettel, lakodalmas rock hangzásban fognak rövidesen tüctücölni.

És ott van a liturgia elembertelenítésének a mélye, az 'elektroidióta kántor' is. Amikor először hallottam, szinte még méltányolhatónak is tartottam. A Balaton mellett  voltunk tizenegynéhány éve nyaralni, és vasárnap elmentünk a római katolikus (görög katolikus liturgia legközelebb akkoriban valahol Budán vagy Pécsen lett volna) templomba. Nem is voltunk kevesen, én kicsit furcsálltam azt is, hogy annyi emberhez nem jut egy állandó pap, vagy pedig nem tartanak fenn egy papi üdülőt ott, hogy a nyári szabadságukat töltő papok az ingyenes szállásért ellásák a helyi híveket. No mindegy, berobogott a plébános atya, átöltözött erősen könnyített miseruhába, meg se kérdezte a gyerekeket, akarnak-e ministrálni, hanem bezuhant a sekrestyéből, megrángatta a csengőt, és egy villámgyors mozdulattal megnyomott egy függőkapcsolót az oltáron. Erre felharsogott - elég ijesztően - valami kis testi hibás harmónium, és egy közepesen hallássérült kántor, hogyaszondja: "Kezdődik az ének". A pap rendesen be volt mikrofonozva, énekelt is, amikor egyéb liturgikus kötelmei lehetővé tették, nem is olyan rosszul, de a hívek bizony szebben. (Mise után kiderült, hogy volt három nyaraló kántor is a misén imádkozó hívek között. Illetve lehet, hogy több is, de a lengyeleket és a németeket nem kérdeztük.) Még borzasztóbb volt, amikor a mise énekes párbeszéd-részei következtek, és mondatonként kattant a magnó meg az erősítő, mert a lámpákhoz gyártott függőkapcsoló kissé ívet húzott. Ez ott még meg is volt magyarázható, hiszen valóban, az állandó lakosok nem tudnak állandó papot-kántort eltartani, bár a szerzetes nővérek nyaralója ritkán volt üres. Erdélyben, Parajdon azonban ugyanezzel a borzalommal találkoztam. Pedig ott aztán lett volna kántor, nem is beszélve az énekes hívekről. Ott ugyanis szinte csak az őslakosok jártak a katolikus templomba, ugyanis sem a régi, sem az újabbik plébános nem érzi kötelességének a kezeléseken részt vevők közötti apostolkodást, ellentétben a baptista, adventista és református lelkészekkel és a "román" ortodox pappal.

A kirakatba kirakott miseruháktól engem valahogy jobban zavar, ha más (pl. sátánista, ateista, szcientológus) vallású emberek is vásárolhatnak liturgikus tárgyakat, eleve szentségtörés céljából (amihez képest a simónia maga a tiszta erkölcs), meg az, ha nem művészi, de még nem is igényes iparosmunkát, hanem gusztustalan, tömeggyártásból kikerült, nem egyszer gyermekrabszolgákkal készíttetett silány giccseket árulnak, igényes kegytárgyak, miseruhák helyett. Persze, tudom, ki kell szolgálni a szegényebbek buzgóságát is, csak nem értem, miért nem lehet inkább akkor a helyi fogyatékosok, gyerekek, szegények megélhetését segíteni. Meg azt sem értem, miért (mennyiért?!) nem tiltják ki a püspökök a templomok udvaráról a nem katolikus kegytárgyárusokat, főleg az Egyházat otthagyó kiugrott bűnöző-papokat és alkalmazottaikat…

5 komment

Címkék: giccs közízlés kegytárgy

A bejegyzés trackback címe:

http://kitalator.blog.hu/api/trackback/id/tr28846829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Erzsebet 2009.01.10. 16:56:43

Annak idején szülőfalum rk. templomában én is
részt vettem egy ilyen magnós misén. Nekem, aki
az orthodox templomokhoz vagyok szokva, borzal-
mas volt. A pap énekére magnó válaszolt. Azóta
ez megszünt. Nincs kántor, orgona, de a helyi
asszonykórus nagyon szépen énekel. Egyházi
kórus találkozókon is fel szoktak lépni. Az ottani
idős paraszt emberek lakásaiban láttam népies
szentképeket, szobrokat. Ez nem volt giccses,
pedig búcsúkon szerezték be. Paraszti barokknak
is hívják. Az emberekben áhítatot kelt. Ellentétben
van a mai kegytárgyakkal. Ezeket a giccseket
többnyire cigányok árulják és ők a vevők is.
Az ő izlésviláguk eltérő. A papságnak kellene
fellépni az ilyen ocsmányságok ellen. Nyéklád-
házán van egy bolt, ahol kerti törpék mellett
giccses szent szobrokat is lehet kapni. Miskolcon
a Mindszenti templom melletti kegytárgy keres-
kedésnek nincs kirakata, ide nem járnak a
kretének röhögni. Láttam már giccses orosz
ikonokat is. Engem az is zavar, ha a hívők a
templomokban nincsenek alkalomhoz illően
felöltözve és beszélgetnek. Az orosz hívők
közül férfiak is nők is vegyesen ócska farmer-
ban járnak, úgy mennek áldozni is, hogy majd
le szakad róluk. Megboldogult Feriz atya be-
szélt arról is, hogy kell istentiszteletre felöltözni
és hogy kell viselkedni. Az ilyenek az orthodox
egyházat egy útszéli szektára leamortizálják.
Lakóhelyemen lévő baptista gyülekezetbe járnak
ilyen lazán. Ez egy pincében működik, zömmel
roma fiatalok látogatják, modern zene van.
Láttam olyan esküvőt is, ahol a jegyesek farmert,
vagy melegítőt viselnek. A fiatal prédikátor is
farmerban misézik.Modanom sem kell, hogy a
lányok félmeztelenek. Az egész hasonlít egy
házibulihoz.

sóhát 2012.08.09. 10:18:59

Parajdot említette cikkében .Valóban ,2003 elött a szentmise énekeit magnó játszotta.Kilenc éve kántora van az egyházközségnek,aki orgonán kiséri az énekeket.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2012.08.09. 11:30:31

@sóhát: Köszönöm a kiegészítését! A teljesen felesleges "elektroidióta" konzervkántor valóban még a régi, valódi templomba borzasztotta el a fülünket. A helyette emelt neoprotestáns stílusú gyülekezeti teremben már valóban nem zavarta meg a népéneket semmi, ugyanis mindenki "misét hallgatott" (a szó szoros értelmében), amikor ott jártunk.
Apropó: lent a sóbányában most is a kiíráshoz képest ±40 perccel kezdődik a max. 15 perces, szigorúan prédikáció, sőt hirdetés nélküli gyorsmise?

sóhát 2012.08.09. 12:22:58

Ami a sóbányai misét illeti Önnek teljesen igaza van.Azzal viszont nem értek eggyet,hogy az új templom gyülekezeti terem lenne. Már csak azért, mert található benne tabernákulum(szentségtartó),gyóntatófülke,szenteltvíztartó, feszűlet stb.Ezek csak katolikus és görög-keleti templomokban vannak.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2012.08.09. 14:39:13

@sóhát: Nem akartam megbántani - de minden szükséges attribútuma ellenére számomra az új épület mégis ridegebb, mint a régi vizes-dohos templom. Lehet, hogy ezt nem is az építészeti adottságok, hanem a régiben felszállt imádságok teszik, nem tudom. Úgy tudom, hogy nem amerikai-, hanem jelentős mértékben holland támogatással épült, engem mégis kísértetiesen emlékeztet az általam látott, amerikai támogatások és tervminták segítségével épült református, baptista és adventista (más félében nem voltam) imaházakra, és bizony nem az őskeresztény, nem a barokk előtti, de nem is a barokk és későbbi templomokat idézi fel bennem.
Tudom, görögkatolikusként semmi közöm hozzá, de engem zavar az oltár hiánya. Tudom, a reformátusok Úrasztalából, illetve annak őséből, a kolostori oratóriumok szerzetesek által körbeállt -körbeült oltárából eredő "szembemiséző" oltár ott van, de azzal úgy hallom, egyre több baja van a római rítust követő legkatolikusabb testvéreinknek, atyáinknak is. Úgy tűnik, másnak sem mindegy, hogy a közösség, együtt, a pap vezetésével mutatja-e be az Úr felé fordulva a legszentebb áldozatot, vagy a pap a hívek felé prezentálja.

Visszatérve a templomra: nekem már többször volt a hétfői ünnep "szereplőihez" picit hasonló élményem, amikor éreztem, hogy "szent ez a hely", hogy "jó nekünk itt lenni". Még református "templomban" is, amikről rendre ki is derült, hogy esetleg a berendezés és a "dizájn" új, alig 50-100 éves, de valójában katolikus templomnak épült, sok száz évvel ezelőtt. Nem tudom leírni a különbséget, de ugyanazt érzem még az alig látható templomromokban is. Volt már néhány vadonatúj templom is, amelyben szintén az az érzés fogott el.
Gyerekként sokáig nem értettem, miért halkulok le egy hegytetőn álló egyszerű fakeresztnél, amit bizonyos Józsi bácsi állított, mert oda, mellé költözött fel öreg napjaira, szinte egész évbe. Egy venyigekunyhóban lakott, "vigyázott" a szőlőre, gyümölcsre - már amennyire figyelmesen vigyázhatott egy falusi tűzi kovácsként leélt élet végén, amikor már se nem hallott, se nem látott jól - viszont "szüntelenül imádkozott". Évek múlva tudtam meg, hogy ott, ahol a kunyhó és a kereszt állt, ahol geodéziai magassági pont is volt, sőt, egy rókatanya is, valamikor szintén templom állt...